Nyilas Peti és Friedrich Laci okosan, a kocsiját beosztva és nem kevés szerencse sütivel a kesztyűtartóban az első métertől az utolsóig teljesítette a Veszprém Rallye-t, kategóriát nyertek és kereken tízet visszakaptak az év elején Egerben és Miskolcon elhullajtott pontjaikból. Ezzel a sikerrel hangolódnak most a Baranya Kupára, ahol egyikük sem lenne szomorú, ha megismételnék ezt a szenzációs Balaton parti hétvégét. Nyilas Péterrel beszélgettünk.
Ismét a régi kocsitokat vettétek elő, pedig alapvetően sem az 5-ös kategóriába, sem a veszprémi murvára nem túl ideális választás a kis „békaszemű” Vti.
Ez igaz, de az új Hondánkat nem szerettük volna rávinni az autógyilkos szakaszokra, ehhez pedig a Szombathely Rallye óta nem nyúltunk. Maradt murvás beállításon, az alja le volt burkolva, sok gond nem volt vele. Adta magát, hogy az igazából a 7-es géposztályba tartozó régi kocsinkat vesszük elő a Veszprém Rallye-ra. A veszprémi útviszonyok tényleg nem kedveztek nekünk. Nem tudtuk elég magasra állítani a kocsink hasmagasságát, így a gyorsasági szakaszok 60-70%-án a földön húztuk az autónk alját. A fő célunk az volt, hogy jól érezzük magunkat és pontot gyűjtsünk. Minél többet.
Ebből a tervből kihoztátok a maximumot, az 5-ös kategóriában.
Nem készültünk győzelemre, sőt nap közben nem is figyeltük igazából az időket, csakis a célba érkezésre törekedtünk. Az autónk rendben volt, semmilyen kimagasló dolog nem történt a gyorsaságikon, nem forogtunk meg, nem volt túlcsúszásunk, igyekeztünk okosan autózni. A nyomvályúkban sokszor szinte felhasalt az autónk, attól tartottunk, hogy egyszer felakadunk valamelyiken és négy levegőben lógó kerékkel várjuk majd, hogy valaki kimentsen minket. De mindig sikerült kikeverednünk a pácból valahogy. Ettől függetlenül jól éreztük magunkat, jó volt a rendezés a pályák tetszettek, csak nem a mi autónknak valók voltak. A futam végére természetesen már tudtuk, hogy hogyan állunk, csak nem készültünk arra, hogy megnyerjük a géposztályt, a Veszprém Rallye-n. Mégis így lett, de ehhez Várnai Dávidék és Gyöngyösi Marciék szerencsétlensége, technikai hibája is kellett, a kis Hondánk pedig egy csavar meghúzása nélkül teljesítette a versenytávot. Ennek köszönhetjük a győzelmünket. Ezzel a sikerrel az év elején elhullajtott pontjainkból visszakaptunk egy jó nagy adagot, amivel újra nyílt lett az 5-ös géposztály versenye, elég szoros csatákra számítunk a hátra lévő három futamon.
Ezek szerint ott lesztek Komlón is.
Igen, aszfaltra természetesen az új Hondánkkal megyünk majd. A Baranya Kupáról nincsenek rossz emlékeink, ahányszor rajthoz álltunk, mindig célba is tudtunk érni Komlón. Most sem tervezzük, de egy a veszprémihez hasonló eredménnyel a Mecsekben is kibékülnénk, ám azt gondolom, hogy ha géposztályunk dobogójára sikerül majd a futam végén felállnunk, az már jó lesz.
Rallye2.hu – Salánki Gábor