Oberling Krisztián és Mitnyik János magasra tette önmagának a lécet a Vértes Rallye-n, hiszen az Egyedi rajtengedélyes géposztályban csak és kizárólag a győzelmet tartották elfogadható eredménynek. Persze emellett szerették volna megmutatni a Rally2 Bajnokság abszolút értékelésében is, hogy a kis Suzukijukkal lehet nagyon szép eredményeket elérni. Sikerült. Oberling Krisztiánnal beszélgettünk.

A Vértes Rallye előtt két héttel az Oroszlány Rallye-n teszteltek. Ezen kívül és ezután hogyan készültetek a móri megmérettetésre? Gondolom csak lemostátok az autót. Mit vártatok tőle?

Most egy picit több dolgunk volt, mert vissza kellett állítani a navigátor ülését Farnadi Ági után – ő navigált nekem legutóbb Oroszlányban – és ezúttal futóművet is kellett állíttatni, mert az utolsó oroszlányi gyorsaságin elgörbült az egyik kormányösszekötőnk. Igen, utána valóban lemostuk a Swiftet, és indultunk Mórra. A versenytől azt vártuk, hogy az egyedi rajtengedélyesek géposztályában itthon megszerezzük a győzelmet, a Rally2 Bajnokság abszolút értékelésében pedig a legjobb tízbe szerettünk volna beférni. Titkon egyébként én bíztam abban, hogy a legvégén ott lehetünk a Top6-ban.

Hogy sikerült a versenyetek?

Az első gyorsasági szakasz egy kicsit furcsa volt az Oroszlány Rallye után, mert most ellentétes irányba mentünk, és olyan kanyarokat kellett megfékezni, amiken két héttel korábban padlógázon száguldottunk keresztül. Kőhányáson első nekifutásra sajnos etapként gurulunk át, majd Guttamási előtt elég sokat kellett várakoznunk, így talán egy picit belefásultam a versenybe. Ott nem sikerült túl jót mennünk.

Mindössze másfél másodperccel álltunk ekkor Eduék előtt az élen. A szervizben igyekeztem felszívni magamat, ez sikerült is, utána már tudtuk hozni a saját magunk tempóját. A verseny hátralévő részében szerintem kimaxoltuk, amit lehetett. A nyolcadik, azaz az utolsó gyorsasági szakaszon, Kőhányáson volt egy kisebb kicsúszásunk, rögtön a legelső kanyarban. Igazából az a kanyar valamiért nem akart sehogy sem a kezemre állni, mert a második körben is éppen csak befértünk oda. Az esőben egy kicsit odaléptem neki és egy nagy tócsában felúszott az autó, a vízből pedig egyenesen becsúsztunk. Nem volt se árok, se fa, se semmi, de hirtelen nem akart az autó elindulni. Utána még le is fulladtunk, – fogalmam sincs, hogy mitől – így mire visszatértünk a pályára kb. 15 másodpercet biztosan otthagytunk. Szerencsére ez nem veszélyeztette a győzelmünket, a kategória első helye így is simán meglett, a legjobb hat viszont nem jött össze az összetettben.

Emiatt nem vagyunk szomorúak, elégedettek vagyunk a végeredménnyel. Gyorsak voltak nagyon a pályák siettünk, ahogy tudtunk a jó szereplésért, valamint a szép eredményért, még úgy is, hogy jól tudjuk, hogy a mi kis Suzukink nem a legerősebb autó a mezőnyben.

Mi a terv 2021 hátralévő hónapjaira?

Terveztük a Komló Rallye-t, de az sajnos elmarad, ám a Rally3 Bajnokságban, a Pálháza, vagy Nyíregyháza Rallye-n, mindenképpen szeretnénk részt venni. Lehet, hogy ezen kívül lesz még egy-két meglepetés versenyünk, amikről egyelőre nem tudok érdemlegeset mondani, de a formálódó terveket még nem is árulhatom el.

Rallye2.hu- Salánki Gábor

Ha tetszett a cikkünk kérlek oszd meg másokkal is!