Rettenetesen várta már a Baranya Kupa rajtját Neukirchner András és Pardi Kata, hiszen a hazai pályákon, barátaik, ismerőseik és a szurkolóik előtt szerették volna bebizonyítani, hogy érdemtelenül szerepel még augusztusban is nulla pont, a nevük mellett, a Rallye2 Bajnokság éves értékelésében. De a technika ördöge ezúttal is őket pécézte ki magának, így két szakasz után Komlón is búcsúznunk kellett a hondás párostól. Az okokról, valamint a rövidre sikerült Baranya Kupáról, Neukirchner Andrással beszélgettünk.
Szombathelyről némi anyagi kárral tértetek haza, de sikerült talpra állítani az autótokat. Sok munka volt a Hondátokkal?
Leginkább a kocsi bal eleje sérült meg, ott volt dolgunk rendesen, majd miután végeztünk a javítással átépítettük a teljes futóművet murváról, aszfaltra. Munka volt bőven, de a hosszú kihagyás ellenére időnk az kevésbé, szokás szerint a legutolsó percre készült el az autónk a hazai versenyünkre. Azt hiszem, hogy a mostani kiesésünket is ennek a rohammunkának a számlájára írhatjuk.
Körülbelül két héttel a verseny előtt beszélgettünk, akkor legnagyobb meglepetésemre azt mondtad, hogy végre nyugodt körülmények között, saját magad fogod felkészíteni a kocsitokat.
Igen, ezzel nem lett volna gond, ám elszakadt a féltengelyen a megszokott gumiharang és ugyanolyat nem, csak másfélét kaptam, amit a mellé kapott bilinccsel raktam össze. Este volt, nem tudtam szerezni a megszokottból, gondoltam, hogy jó lesz az is. Meghúztam, beragasztottam, beszáradt, nem hittem, hogy baj lesz, de nem bírta ki a versenyt. Leesett a gumiharang, kiverte a zsírt, a féltengely eltörött és a második gyorsaságin, mintegy 6 kilométerrel a cél előtt vége lett a versenyünknek. A gyorsaságiról még kijutottunk szerencsére.
Milyen volt, amíg mentetek?
Felejthető. Nem voltunk vidámak. A prológon pontosan előttünk szakadt le az ég, nagyon csúszott a komlói főutca aszfaltja. Az utolsó percben állítottuk be a futóművet is, nem tudtam tesztelni, az első gyorsaságin szerintem a széttartással voltak gondok. A magasságot sem éreztem megfelelőnek, egyáltalán nem volt pontos a kocsi. A pénteki hosszúhetényi szakaszon abszolút negyedikek lettünk, a gumik elmelegedtek a végére, volt egy-két neccesebb féktávunk. A helyzet ugyanez volt a szombati első szakaszon, Hetvehelyen is, csak ott már a pálya közepétől kezdve küzdöttünk az első abroncsokkal, elért időnk pedig a műszaki hiba miatt már nem volt mérvadó. Szerintem nem tudtunk volna ezúttal az élmezőnnyel meccselni.
Félve kérdezem, mert szerintem pont olyan nemleges választ fogok kapni, mint egy szűzlány ügyetlen udvarlója, első nekifutásra. 🙂 Nyugi, semmi komoly szándékom nincs, elég meleg van így is odakint. 😀 Csak a Salgó Rallye-val kapcsolatos terveitek után érdeklődnék…
Jól sejted. Nem. 🙂 És azért sem. 🙂 Idén valószínűleg már nem is ülünk be a versenyautóba. Azokat a versenyautókat, amik a garázsomban állnak, kivétel nélkül gatyába szeretném rázni, és ha már mindegyik tökéletesen működik, akkor utána esetleg lehet szó a versenyzésről is. Mondjuk a Mikulás Rallye-n, egy bérautóval. Régi vágyam már, hogy kipróbálhassak egy összkerék meghajtású technikát, idén erre lehet, hogy sort fogunk keríteni. Tavaly, a Mikuláson azt éreztem, hogy rettenetesen hiányzik az, hogy hátul is „kaparjon” a kocsi, így lehet, hogy télen kipipálom ezt a tételt, a bakancslistámon. Remélem ott több sikerélményem lesz, mint az idei éves Rallye2 Bajnokságban.
Rallye2.hu – Salánki Gábor