N-ben és N/2-ben is bronzérmet vihetett haza 2010-ben a Nagy Tamás-Folinek Balázs duó 2010-ben. Azt láthatjuk, hogy nem volt könnyű helyzetben a páros, hiszen míg az A csoportban volt esély eredménnyel harcolni a csoport vagy a géposztály bajnoki címéért, addig N-ben erre nem sok esély volt, a Bereczki-Kozma páros mindent elhoppolt a vetélytársak orra elől. Így már egy kicsit polírozottabbnak tűnik az amúgy sem rossz eredménynek számító bronzérem… Nagy Tomi foglalta össze nekünk az idei évüket.
Az idény elég szerencsétlenül kezdődött a számunkra, mivel nem voltunk itthon, pont a verseny napján értünk haza, tehát nézőként ugyan ott voltunk az idénynyitón, de ezért már itt lépéshátrányba kerültünk. Következett a Miskolc Rallye, amire már – a 2009-es állapothoz képest- egy több helyen átépített versenyautóval érkeztünk meg. A legkomolyabb változás egy tolókerekes váltó beépítése volt. A versenyt élveztük, nagyon jó volt, könnyű volt megszokni az újdonságokat, de hiába siettünk és hiába lettünk abszolút harmadikak, Kuncz Dezsőék fényévekkel voltak előttünk az időeredmények tekintetében. A másodiktól egy percet, a győztestől pedig egy másikat kaptunk, tehát hajmeresztő volt nekünk ezt így elkönyvelni. 🙂 A Salgó-Gemer Rallye-n mindenkit nagyon megijesztett Dezsőék balesete, ez rányomta a bélyegét az egész futamra. Negyedikek lettünk, tíz másodperccel csúsztunk le a dobogóról, ami két dolognak volt köszönhető. Az egyik, hogy egy abszolút teljesen felesleges kézifék meghúzás a körgyorson, ami óriási butaság volt, és emiatt beforogtunk. Körgyors jellegű volt a pálya és láttam, hogy az előttünk haladó Juhász Csabáéknak ez remekül sikerült, én csak reprodukálom. Nem jött össze. A nézőknek akartam örömet okozni, hát mondhatom bátran, hogy túl jó lett a mutatvány… A másik hibánk abból származott, hogy Balázs egy kicsit elszámolta magát egyszer egy perccel később érkeztünk és emiatt kaptunk 10 másodperc büntetést. Ez kb. 20 mp összesen, tehát hogy a végén keletkezett 10 mp-s hátrányt kinek a nyakába varrhatjuk az jó kérdés, úgyhogy fifti-fifti hibáztunk mindketten, ezért megegyeztünk a közös felelősségben. Az év végi elszámolásnál jól jöttek volna a Salgótarjánban hagyott pontok, de túléltük az esetet. Ezután jött a Bükfürdő Rallye és ezzel elkezdődött az év végéig tartó kudarcszériánk. Az első gyorsaságin, Káldon rögtön megállt az autó egy fatális hiba miatt, majd a következő szakaszon kicsit dezorientáltak voltunk és futottunk egy nagyon rossz időt. Ez amúgy abszolútban negyedik vagy ötödik idő lehetett, de mi belülről borzalmasnak éreztük. Majd a szerviz után –újra Káldon- szétrobbant a kuplungunk. Ez a verseny végét és egy ötórás erdőjárásnak a kezdetét jelentette, mert csak akkor tudtuk kivinni az autónkat, de legalább kétszer meg tudtuk nézni a komplett mezőnyt az elejétől a végéig. Veszprémben csak a saját hibánk és a már sokat emlegetett Kuncz Dezsőékkel történt kerék csere-berélés miatt nem értünk célba. Egy gyorsaságin szereztünk két defektet –az egész versenyen összesen hármat-. Véleményem szerint defektet nem lehet kapni, azt csak szerezni lehet. Tehát én hármat hoztam össze Veszprémben. Ez lett a verseny vége sajnos. Ekkor leültünk és láttuk, hogy ez az évada bajnokság szempontjából innentől elúszott N-ben és N/2-ben is, Norbi verhetetlen volt, nem volt miért harcolnunk abban a pillanatban a pontok alapján ezért azt a döntést hoztuk, hogy inkább egy külföldi versenyen, Aradon próbálunk szerencsét. Ez zseniális húzásnak bizonyult. Technikai hátráltatással találtuk szemben magunkat, (külön köszönet Bereczki Norbiék szervizcsapatának, akiknek a segítségével éjjel egy órakor kicsit ittas állapotban borítottuk az oldalára a pályabejáró autót és közösen javítottuk ki a hibákat) de jól éreztük magunkat, és olyan jól sikerült a verseny, hogy életünkben először a végelszámolásnál megelőztük a Bereczki-Kozma kettőst. Végre egyszer Norbi akarta megnézni az én belső kamerás felvételemet és nem fordítva… 🙂 Ha más nem történt volna egész évben csak ez, már akkor megérte volna rajthoz állni. 🙂 Nagyon jó verseny volt. Összegezve azt mondom, hogy jó volt a 2010-es év, nagyon sok momentuma volt, ami nem kapcsolódik szervesen a versenyekhez, de mégiscsak a Rallye2-höz köthető. Ide sorolnám a Dezsőék balesete utáni versenyzői összefogást, az egymás segítését a versenyeken és a szervizparkokban, vagy amikor Bereczki Norbiék váltója lefogazott a Bükfürdő Rallye előtt, de nagyon sok sztori kívánkozna még ide, amelyek mind megmutatták, hogy óriási kohéziós erő van ebben a Rallye2-es bajnokságban. A rivalizálás az csak abszolút a gyorsasági szakaszokra korlátozódik, hiszen senki sem úgy akar nyerni, hogy emiatt bármiben is hátráltassa a többieket. A hangulat pedig mindig kiváló. Hát ezért szeretjük mi a Rallye2-t!