Minden versenyző számára fontos (lenne) a karrier fokozatos felépítése. De mint tudjuk, a szamárlétra végigjárása nem kötelező, bár erősen ajánlott, hiszem így lehet maradéktalanul elsajátítani a rallyeversenyzés alapjait és mesterfogásait. Van arra is példa, hogy hatalmasat lépve, több lépcsőfokot kihagyva is fel lehet érni a csúcsra, de az ilyen mutatványoknak általában óriási (pofára)esés az eredménye. Persze van ellenpélda is… Bútor Robi betartotta az aranyszabályt és tudatosan, fokozatosan építette föl pályafutását. A családi Ladától eljutott egészen a WRC-ig, Super2000-ig. Természetesen sikerrel vette a Rallye2 akadályait is, bajnok lett, de elmondása szerint túl hamar lépett tovább, aminek évekig tartó kínlódás lett a vége. Ma gyakorlatilag már csak egy első osztályú abszolút bajnoki cím hiányzik a gyűjteményéből. Vele beszélgettünk a Rallye2-es pályafutásáról, valamint arról, hogy miként látja a Rallye2 jelenét és, hogy szerinte milyen változást kellene eszközölni a Rallye2-es bajnokságban. Igen karakán véleményt fogalmazott meg, ami nem biztos, hogy mindenkinek az ínyére lesz. Az viszont kétségtelen, hogy tartalmas riportot sikerült a már saját csapatát is menedzselő sokszoros bajnok pilótával készíteni.
Rallye2.hu: Gokartozással kezdted a versenyzést, ami ugye jóval közelebb áll a pályaautózáshoz, mint a rallye-hoz. Miért választottad mégis inkább a rallye-t?
Bútor Róbert: Igazából soha életemben nem érdekelt a pályaversenyzés. A gokart sem. De mivel nem volt még autóra jogosítványom kénytelen voltam valami olyan szakágat választani, amihez nem kell jogosítvány, de az autózással, a vezetéssel mégis összefügg. Már egészen kisgyermek korom óta bennem élt a vágy, hogy én rallye-zni szeretnék. Még az autósporton belül sem érdekelt más szakág, csak a rallye. A gokartomat két évig hajtottam és amint meg lett a jogosítványom rögtön Túrában kezdtem el versenyezni egy kereklámpás „ezerötös” Ladával. Innentől kezdve minden évben mással versenyeztem és egyre színvonalasabb, komolyabb, nehezebb versenyeken próbáltam szerencsét. Ez a történet 1992-ben kezdődött és azóta is tart.
Rallye2.hu: Nagyon sikeresek voltatok Túrában. Mégis Rallye2-re váltottál. Miért?
Bútor Róbert: Két éven át versenyeztünk Túrában, ahol igazából akkoriban nem volt még bajnokság, csak kiválasztottunk egyes versenyeket, ahol elindultunk. Ha jól emlékszem az első évemben talán négy versenyen indultam el, a másodikban pedig talán ötön, de akkor már egy 2107-es kocka Ladával. Az ember általában mindig szeretne fentebb lépni, benne van a fejlődés iránti vágy. Pont így voltam ezzel én is, és ekkor a másodosztály, vagy, ahogy manapság nevezik a Rallye2 volt a következő lépcsőfok. Túrás eredményeink alapján – majdnem minden versenyt megnyertünk- úgy gondoltam, hogy időszerű a tovább lépés. Egyszerűen fejlődni szerettünk volna. Én hátsókerék hajtás mániás és Lada mániás voltam, ezért – érthető módon- egy A-s Ladával szerettem volna menni, de volt akkor egy ember, akit Hényel Gyulának hívnak, – jó barátságban voltunk, valamint hozzám hasonlóan szintén gödöllői- és már akkor az első osztályban ment. Ő azt mondta, hogy hagyjam ezt a Ladát nyugodni, elmúlt, ez egy régi technika és csak küszködni fogok vele, menjek inkább egy Suzuki Swifttel. Nagyon messze állt tőlem az elsőkerékhajtás, soha nem vezettem, soha nem élveztem, nem is érdekelt különösebben, hiszen a keresztbe menés volt az életem, nem pedig az orrtúratás. Nagyon nehéz volt a szavait elfogadni, de valamiért, azt, hogy miért, már magam sem tudom, de megfogadtam mégis a tanácsát. Megvolt még neki az előző évi versenyautója, egy Suzuki Swift, és én azt vettem meg végül. Utólag beláttam és még most is azt mondom, hogy nagyon jó döntést hoztam azzal, hogy hallgattam rá és megvásároltam a Swiftet, mert az első évben – 1994-ben- rögtön megnyertük vele a Rallye2 bajnokságot abszolútban.
Egy gondmentes évben, egy viszonylag hibátlan autóval óriási mezőnyben sikerült diadalmaskodnunk, hiszen abban az évben durván 250 induló volt a másodosztályban. Irgalmatlan létszám volt akkoriban. Éppen ezért is egy nagyon kellemes, szép emlék számomra a Rallye2-ben eltöltött évem. A legnagyobb hibám az volt, hogy mennem kellett volna még egy-két évet Rallye2-ben, élvezni a sikert, a jó autót és az aránylag könnyen fenntartható csapatot, de nem álltunk meg a fejlődésben és rögtön a következő évben már az első osztályba neveztünk. Sajnos azonban nem sikerült olyan versenyautót választanunk, ami megfelelő lett volna a könnyed és profi szintű versenyzéshez, ezért jött 3-4 olyan év, amit igazából végig szenvedtünk, és jóval több küszködést hoztak ezek az esztendők, mint élményt. 1997-ben sikerült hoznunk egy jó döntést, ami egy Skoda Favorit megvétele volt. Két kategóriával ugyan visszább léptünk A/7-ből A/5-be, de legalább egy rettenetesen jó autóba ülhettünk be – a Fülöp Rajmund féle Skoda Motorsportos Favoritról beszélünk- , aminek azt köszönhettük, hogy 1997-ben megnyertük az A/5-ös géposztály bajnoki címét. Nagyon jó év volt. Voltak technikai problémáink, de egy élvezhető szezon volt ez számunkra. 98-ban újra előrébb léptünk, Érdi Tibor A-s Mazdáját vásároltuk meg. A választásunk azért esett éppen erre az autóra, mert nagyon szerettem volna gyorsan és látványosan autózni. Úgy érzem, hogy talán ettől az évtől lettem ismertebb a rallyeversenyzők körében, rengeteget mentünk háttal, ami túl gyors ugyan nem, de kétségtelenül látványos volt. Ezt az évet élveztem a legjobban, bár az autóval elég sok gondunk volt, elfáradt verzió volt, de minden élményt megadott, amit egy igazi A-s autó megadhatott.
Rallye2.hu: Milyen volt 1994-ben a Rallye2 hangulata, a csapata, hogy érezted magad idestova 17 éve a bajnokságban?
Bútor Róbert: Ez tényleg elég távoli történet már, nehéz rá visszaemlékezni, de az biztos, hogy rengetegen voltunk, sokkal nagyobb harc volt akkor a pontokért, mint most. Manapság a bajnoki címek egy-két páros között dőlnek el, van olyan kategória, ahol már előre borítékolható, hogy ki lesz a bajnok. A legnépesebb kategóriában is talán három vagy négy esélyes küzd mindössze a győzelmekért. Abban az időben azért jóval többen pályáztak az érmekre. Rengeteg Lada volt, temérdek Trabant, Suzukik, sokszereplős hatalmas harcok voltak. Magára a „feelingre” már nem tudok visszaemlékezni. Akkor is voltak hisztériák és nyűglődések, de persze komoly barátságok is szövődtek 1994-ben is, ám nem volt az élet fenékig tejfel, arra tisztán emlékszek. De talán egy kicsit nyugodtabb volt és barátságosabb a hangulat, főleg, mint most az első osztályban.
Rallye2.hu: Mi volt a legnagyobb Rallye2-es élményed, kalandod?
Bútor Róbert: A legnagyobb és legizgalmasabb versenyem az mindenképen a Mecsek Rallye volt, ahol megszereztük az abszolút bajnoki címet. Nem jól kezdődött számunkra az a futam. A verseny előtti teszten lefogazott a váltónk, aminek következtében a harmadik fogaskerék gyakorlatilag hiányzott a Suzukiból és ez hatalmas probléma volt, mert a kettes és a négyes fokozat közt ott tátongott egy óriási luk. A Suzukiban pedig pont a harmadik fokozat volt az, amit a legtöbbet kellett használni. Tehát nem véletlen, hogy pont az ment tönkre… Egész éjjel ilyen fogaskereket kerestünk Pécsett, az egész várost felforgattuk, sok segítséget kaptunk a helybéli suzukis versenyzőktől. Azt hogy kinek, már nem tudom, de valakinek volt egy tartalék váltója, amiből kiszedtük a harmadik fogaskereket és hajnali öt óra körülre be is szerelte a szervizcsapat a mi váltónkba. De hát ugye a bajnoki cím volt a tét, eléggé stresszesek voltunk, de szerencsére el tudtunk rajtolni. A második gyorsaságin ugyanúgy lefogazott a kölcsön kapott fogaskerék is, mint a miénk. Tehát nem volt más hátra 1-2-4-5-ben kellett megcsinálni a versenyt. Még így is végig tudtunk menni, dobogón végeztünk és talán csak egyetlen ponttal nyertük meg a bajnokságot. Ez volt a legnagyobb remegés számunkra a Rallye2-ben, hogy nehogy így ússzon el a bajnoki cím, hogy ne legyünk versenyben és egy technikai hiba miatt veszítsük el a legfontosabb csatánkat. Izgalmas volt…
Rallye2.hu: Figyelemmel követed e mostanában a Rallye2-es bajnokság csatáit?
Bútor Róbert: Az túlzás, hogy figyelemmel követem. Talán 2005-ben követtem jobban, figyelemmel a Rallye2-t, amikor Nagy Krisztián ott versenyzett. Az egyik legnagyobb Citroen márkakereskedő fia volt, vele próbáltam együtt dolgozni, segédkeztem az autója beállításában, tanítgattam, vezetéstechnikai tanácsokkal láttam el, amiket jól megfogadott, hiszem abban az évben megnyerte a Rallye2-es bajnokságot. Nagy boldogság volt ez nekem. Akkor nagyon figyeltem a Rallye2-t. Amit most látok, az az, hogy iszonyatosan kevés versenyző van, nem tetszik az, hogy vannak nagy autók is a Rallye2-ben. Igazából én azt gondolom, hogy az A/6-os kategóriánál nem szabadna nagyobb versenyautókat engedni rajthoz állni, sokkal több egyforma autó kéne, sokkal több, sokkal komolyabb versenyt kéne csinálni. Szerintem most a Rallye2 picit nehéz helyzetben van, ami abszolút meglátszik az indulók létszámán is.
Rallye2.hu: Részben már válaszoltál a következő kérdésre ugyan, de áruld el nekünk kérlek, hogy mi az, amit pozitívumnak és mi az, amit negatívumnak látsz a Rallye2-vel kapcsolatban?
Bútor Róbert: Véleményem szerint a versenyzők fejében is rendet kellene tenni egy kicsit. Nem kell mindenkinek Mitsubishivel menni, nem az az egyetlen autó, amivel lehet a versenyzést élvezni. Be kéne látni, hogy célszerűbb egy kisebb autóval versenyezni, de azt megfelelő szinten tartva jó csapatban menni, jól felkészülten menni, új gumikkal menni. Ez szerintem sokkal nagyobb élményt jelentene mindenki számára, mint a nagyobb és sokszor már több embert kiszolgált autók anyagi hátterének a biztosításáért végig küzdeni a bajnokságon kívül egy másik csatát. Ezért is mondom azt, hogy a Rallye2-nak abba az irányba kéne elmozdulnia, hogy az A/6 legyen a legmagasabb kategória, ahol legalább 10-15 ember vívjon és ezáltal valódi csaták alakuljanak ki a bajnoki címért.
Rallye2.hu: Mit üzennél a feltörekvő tehetségeknek, akik pályafutásuk elején járnak és most kacsintgatnak a Rallye2 felé?
Bútor Róbert: Elsősorban azt, hogy tartsák be a lépcsőket, a fokozatosságot. Nem kell ahhoz mindenképpen 400 lóerős autóba ülni, hogy élvezzék a versenyzést. Mindenki csak addig nyújtózkodjon, ameddig a takarója ér és azon belül próbálja meg a rallye-zást a lehető legprofibb módon csinálni. Ki kell várni a megfelelő pillanatot arra, mind anyagilag, mind vezetéstechnikailag, hogy az ember tovább lépjen. Először kis autóval kell megtanulni jól versenyezni mindenkinek, és amikor már azzal jól tudnak bánni, utána szabad csak nagyobb versenyautóra váltani.
Rallye2.hu: Mik a terveid 2011-ben?
Bútor Róbert: Azt gondolom, hogy az én pályafutásom már a vége felé jár. Reálisan nézve még lehet három, talán négy évem, amit aktív versenyzőként szeretnék eltölteni. A tavalyi pécsi főpróba után minden bizonnyal Super2000-es autóval fogok az idén menni. Folynak a tárgyalások, nagyon jól állunk, érzésem szerint nagyon közel van a megállapodás. Arról, hogy milyen autóval és pontosan hány versenyen fogunk részt venni, még nem tudok mit mondani. Az biztos, hogy itthon fogunk menni, a magyar bajnokságban fogunk versenyezni, és 99, 9 %, hogy Super2000-es autóval.
Rallye2.hu: A tervekhez sok sikert kívánok, és köszönöm szépen a beszélgetést.
Salánki Gábor