Mivel is kezdjük? Talán azzal, hogy ilyen évünk még nem volt. Minden összejött.

Szponzor, az autó is kibírta, habár fejlesztések nem voltak rajta, mi is jól össze tudtunk dolgozni és egy jó csapat, na meg a család is ott volt mögöttünk. A válság persze bennünket is elért, mint ahogy azt a magyar autó-motorsportban mindenütt észre lehetett venni. Kevesebb nevező volt nálunk is, de más szakosztályoknál is. Terveztünk sok apróbb felújítást, amiket nagy megszorításokkal ugyan, de ki tudtunk vitelezni. Sok futamon voltunk úgy, hogy imádkoztunk csak még ezt a gyorsot bírja ki a kocsi, ha már ennyit utaztunk, hogy ott lehessünk a célban. Most bejött. 2009-ben ez nem így történt. Akkor túl sok problémával kellett küzdeni mind a versenyeken, mind a magánéletben. 2010 első versenyén, Egerben nagy lendülettel álltunk rajthoz. Összeállt az autó és a csapat is. Még bizonytalan volt, hogy hány versenyen tudunk elindulni, de nagyon szeretjük az egri pályákat és úgy voltunk vele majd lesz valahogy. Pontosan ezen megfontolásból rögtön az RTE-be is neveztünk. Ha már lúd legyen kövér. Csak azzal nem számoltunk, hogy az első versenynapon, ha mindent beleadunk, akkor a második napra elfogy az autó. Szinte semmi tartalék alkatrészünk nem volt, de egész éjjeles szerelés után másnap is sikerült rajthoz állni, igaz két óra alvással a hátunk mögött. Küzdöttünk, ahogy tudtunk, de mi is elfogytunk a nap végére. A tanulság az, hogy „csináld magad” mozgalomban nem lehet két napos versenyhétvégét kivitelezni. Ha első osztályos versenyen indulunk, akkor mindenképp bővítjük a szervizcsapatot és mi pihenten, jól felkészített autóval állunk rajthoz. Salgótarján kalandos volt. A szilentjeink kiszakadása végett és tartalék hiányában itt nem jöttünk túl jó időket, de a dobogó így is meg lett. Bükfürdőre egy életen át emlékezni fogunk. Majd a kandalló mellett nézzük a képeket és mondogatjuk egymásnak, hogy tudod, azaz a verseny ahol az első gyorson nem volt átbeszélő, iszonyú sár volt, de olyat lehetett menni a pályákon, hogy ing-gatya lenn volt. Na meg a közös ebéd és a lazaság. Nem kellett sietni sehová és minden egy helyen volt. Versenyiroda, rajt-céldobogó és szervizpark, kocsi mosás. Itt nagyon örültünk a második helynek a gyenge kezdés után. Nagyon jót autóztunk. Másnap pedig szurkolók lettünk, az ORB-nek is elkélt egy kis bíztatás. Veszprémben verhetetlennek bizonyultunk, habár ott sem aludtunk. Még verseny előtt megviccelt bennünket a sárga jószág. Az AC-nk mondták fel a szolgálatot, majd a féktárcsa, stb. Ráadásul ekkor még egy versenykilométert sem mentünk, pedig a veszprémi pályák nem egyszerűek. Magunkhoz híven elég nehezen kezdtünk, de a végére belejöttünk. Olyanokat sikerült ugratni, hogy csak győzzük feldolgozni. Lendületesen, látványosan autóztunk. Éljen! Kazincbarcika a bátrak versenye volt, ha lehet így fogalmazni. Az első szakaszon nagyon el kellett találni a sebességet és a megfelelő nyomot, hogy ne legyen kicsúszás a vége. A másik pálya már lobogós volt és levontuk a konzekvenciákat a sok felúszás miatt, hogy kicsit bátor lett az itinerünk, de jól tette Peti, hogy nem spórolta el. Mert a második hely itt is meglett és ezzel már az F csoportos bajnoki címet is megszereztük. Az örömünkben azért volt egy kis üröm is: az autó olyan szinten leamortizálódott, hogy nagy „rehabilitációra” volt szükség. Szerettünk volna indulni Komlón is, de az utolsó pillanatig nem volt biztos, hogy kész leszünk a felkészítéssel. De kész lett. Kalandok itt is voltak. Árpádtetőn lecsúsztunk az esős pályáról és háttal nekicsapódtunk egy fának, de nem vesztettünk sok másodpercet. A Komló-Komló szakasz pedig különösen tetszett. Jó ötlet volt, hogy egy kis murva is legyen benne. A superspeciál meg külön kuriózum lett, szerettük. Az, hogy itt is sikerült nyerni? Hát az volt a hab a 2010-es év tortáján. Kemény küzdelmes volt ez a verseny is, de a hangulat a kocsiban és a mezőnyben egyaránt zseniális volt. A szakadó eső ellenére is. Összegezve, mindenki küzdött, ahogy tudott. Nekünk most sikerült az F csoportot és az F/3-at is megnyerni. Legutóbb Borbáséknak jött össze. Hogy mi lesz jövőre? Imádjuk ezt az autót. Egyenlőre ragaszkodunk hozzá. Megismertük, az elvárásoknak megfelel. Megtaláltuk a megfelelő beállításokat és alkatrészforrásokat. Ha az információk igazak, hogy csökkennek a költségek, mindenképp maradunk a Rallye2-ben, márcsak a jól összeszokott versenytársak miatt is. Lehet, hogy megméretjük magunkat 1-2 külföldi futamon vagy esetleg az ORB-ben. Attól függ mire lesz lehetőségünk. Sajnos nekünk kicsit nehezebb összehangolni a minden hétvégén zajló eseményeket a 4-5 napos versenyekről már nem is beszélve, de nagy lendülettel és céltudatosan állunk neki a következő évadnak is.

Többeknek is szeretnénk megköszönni a segítséget. Molnár Zsolti nélkül nem lennénk itt. Szeretnénk fő szervizesünknek megköszönni a kitartó, sokszor erőn felüli és minőségi munkáját. Fő szárnysegédjének Kakuszi Sanyinak a lelkes hozzáállást. Herédi Lacinak a biztatást és a Lambda System Kft.-nek, hogy ennyi versenyen tudtuk képviselni cégüket.

Ha tetszett a cikkünk kérlek oszd meg másokkal is!