Molnár Ferenc és Kása Ferenc hozta a tőle megszokott jó tempót az egri pályákon is, így az Orfű Rallye után Egerből is trófeákkal térhettek haza a futam végén, a 2WD Kupában. Molnár Ferenccel beszélgettünk.
Igazából a jókedv mindig a célotok a futamokon, amit tőletek, mint a Rally2 Bajnokság ifjúsági tagozatának oszlopos versenyzőitől már maximálisan el is várunk. Sikerült Egerben kikapcsolódnotok a rajt előtt?
Egerben is a vidámság motivált leginkább bennünket, de azért szerettünk volna a 2WD Kupában tisztességgel helytállni, legalább a középmezőnyben szerepelni és ha lehet akkor pontokkal, serlegekkel távozni az évad második futamáról. Az Eger környéki pályák jók, kedveljük őket, nem veszik igénybe túlságosan az autót, de gyorsnak nagyon gyorsak, ez kétségtelen. Pénteken az GPS átvételre kellett egyedül elmennünk, Feri hozott nagyon finom bort, amíg főzőcskéztünk, beszélgettünk, addig el is fogyott minden cseppje, jól éreztük magunkat.
Másnap már sűrűbb volt a program, a boros poharak kimenőt kaptak, versenyezni kellett. Hogy alakult a futam nektek?
A pályákat igyekeztünk nagyon pontosan felírni, mert, ahogy már említettem borzalmasan gyorsak voltak, nem hibázhattunk. Jobb1-bal1, sima jobb, sima bal, néha egy-egy lassító, ezeket már szombaton este bőven kiélvezhettük Egerszalókon. Mindenütt majdnem teligázon mentünk át, de 180 kilométer/óra magasságában azért már elgondolkodik az ember, hogy lehet, hogy nem kellene áttolni mindenhol padlógázon. A cél előtti kanyarban – sokakhoz hasonlóan – nekünk is megúszott az autónk egy kicsit, de kezelhető volt a helyzet, semmilyen kalamajka nem történt belőle. Másnap Bátoron egy kissé bátortalanul kezdtünk, erre pedig onnan jöttünk rá, hogy a következő körökben sokat tudtunk javítani az eredményeinken, volt olyan, hogy 10 másodpercet is.
Szerintem az elején megijesztett engem egy rész, ami sóderos volt, aztán pedig túlzottan tisztelettel bántam vele. Az eredményünkre ez szerencsére nem volt hatással. Tudtuk, hogy második és harmadik nekifutásra a gyors részeket is jobban el kell vállalni. A dobbantóig rátartással mentünk, mert nem tudtuk, hogy mennyi felhordás van az aszfalton, de élveztük nagyon, szerettük a bátori pályát. Sirok is szuper volt, csak annyi volt vele a gondunk, hogy sokat kellett menni felfelé és ez a mi kis 1.6-os Hondánknak nem igazán kedvezett a 2000 köbcentis vetélytársakkal szemben. Kellett az erő, kellett volna a még nagyobb tempó, de ész nélkül nem rohanhattunk felfelé sem.
Amennyire lehetett rövid féktávot vettünk, de hiába, combosabb autó kellett volna a jobb tempóhoz. Ennyi volt benne. Nagyon örültünk így is a végén, hiszen a kikapcsolódás megvolt, serlegeket szereztünk, és Egerből is jókora adag pontot sikerült hazavinnünk, úgyhogy a foglalkozás elérte a célját. Örültünk volna, ha többen vagyunk a 2WD Kupában, de úgy látjuk, hogy a miénkhez hasonló tudású autót hajtó versenyzőtársak idén a Rally3-ba tették a székhelyüket.
A Kazinbarcika Rallye-ra eljöttök e július elején?
Eddig úgy van, hogy megyünk, szeretnénk ott lenni. Tavaly nem álltunk rajthoz Kazincbarcikán, mert későn tudtuk meg, hogy bemutatkozik a futam, mi pedig már korábban leszerveztük egy izgalmas túrát a Rally Legendre. Ezt nem akartunk visszamondani, vagy felborítani a programunkat, de idén mese nincs, gőzerővel tervezzük a borsodi erőpróbát.
Rallye2.hu – Salánki Gábor
