Hét futamból haton indultak el, ötöt megnyertek, Abszolút, N csoportos és N/2-es bajnokok lettek. Ennél többet nehéz lett volna kihozni a 2010-es évből. A Bereczki Norbert-Kozma László páros 2010-es évéről beszélt a bajnok duó kormányosa.
Rallye2.hu: 2009-ben a Nyírség Rallyen már sikerült abszolútban diadalmaskodnod a Rallye2 mezőnyében. Számítottál e arra, hogy az évad nyitó Eger Rallye-n rögtön egy hasonló sikert érhetsz el?
Bereczki Norbi: Nem, egyáltalán nem. Amikor év elején elkészült az autó, átesett a felújításon, akkor azt a célt tűztük ki, hogy az aszfalt versenyeken – amennyiben száraz aszfaltról beszélünk – talán a dobogó közelében tudunk majd autózni, és ha ezt tudjuk tartani, akkor bíztunk abban, hogy a murvás futamokon talán egy kicsit még előrébb fogunk végezni. Tehát abszolút meglepetésként ért minket az egri verseny eredménye, sikere. Azt azért hozzáteszem, hogy nem volt annyira egyszerű feladat a győzelmet megszerezni, hiszen volt négy-öt páros a mezőnyben, akik kitartóan üldöztek minket és csak az utolsó két szakaszon sikerült végül Kuncz Dezsőéket magunk mögé utasítani. Nagyon kemény verseny volt. Talán az év versenye számunkra. Nyolc gyorsasági szakasz, három helyszínen, ebből kettő nagyon komoly volt. Mentünk éjszaka is, úgyhogy egy szenzációs verseny volt rendezésileg is, rengeteg nézővel, kifejezetten tetszett a rajtceremónia, és ezért bátran kijelenthetem, hogy maximálisan pozitív élményekkel és 20 ponttal zártuk az egri idénynyitó futamot.
Rallye2.hu: Egerben nagyon megszorongattak titeket, de Miskolcon minden szakaszt megnyerve győztetek. Az év eleji tervekhez viszonyítva ez a siker még inkább meglephetett benneteket. Hogy láttad belülről a Miskolc Rallye-t?
Bereczki Norbi: Egerben nagyon magasra tettük a mércét és nem szerettünk volna Miskolcon csalódást okozni önmagunknak, ezért nem voltak magasba törő álmaink. Nagyon nagy teherrel a vállunkon, az (20)1-es rajtszám terhével – akkor még nyugodtan mondhatom, hogy terhével- a vállunkon álltunk oda startvonalhoz. Az első szakaszon abszolút indiszponáltan versenyeztünk, az nyugtatott meg, hogy – emlékeim szerint – 0.8 másodperccel megnyertük a nyitó gyorsaságit. Innentől egy kicsit – na nem az előnyünk miatt…- hátra dőlhettünk. Én nagyon szeretem az olyan szakaszokat, mint a bükkszentkereszti és a parádsasvári. Az egy nyomsávos, szűk, töredezett aszfalton én úgy érzem elég otthonosan mozgok. A második szakaszon sikerült még egy kis előnyre szert tenni. A puszta számadatok sajnos nem tudják visszaadni azt az óriási csatát, amik ilyenkor kialakulnak. Ezen a versenyen Dezsőékkel vívtunk hatalmas nagyot, Órai Balázsék nem tudtak elindulni. Óriási örömünkre tehát itt is győzni tudtunk, és immár 40 ponttal a tarsolyunkban várhattuk a salgótarjáni folytatást.
Rallye2.hu: A Salgó-Gemer Rallye-n talán éppen ez a 40 pont és az idáig bezsebelt két abszolút győzelem jelenthette számotokra a legnagyobb nyomást. Titkon, vagy nyíltan mindenki győzelmet várt tőletek, és ez valószínűleg egyáltalán nem könnyítette meg a dolgotokat.
Bereczki Norbi: A győzelmi kényszer és a Miskolc Rallyen, a 201-es rajtszám miatti feszengésünk érdekes módon a Salgó-Gemer Rallye-ra teljesen elmúlt. Itt viszont egy újabb problémával kerültünk szembe. Kuncz Dezsőékkel történt egy sajnálatos baleset, és ez nagyon rányomta a bélyegét a versenyzésünkre. Mivel mi előttük indultunk, nem is tudtunk arról, hogy mi történt velük, csak a versenyzőtársaink elmondásából értesültünk az eseményekről. De talán jobb is, hogy nem láttam az autót és Dezsőéket… Ez az eset nagyon-nagyon visszavetett minket. Két első hely után egy második hely számunkra is egy kicsit rosszabbul esett, de azt gondolom, hogy jókor jött ez a pofon nekünk is, és innentől kezdve egy kicsit komolyabban vettük az évet, ráadásul egy újabb komoly kihívóval gyarapodtunk a Salgó Rallye-n az Órai Balázs-Jancza Tamás duó személyében. Ők innentől kezdve az év folyamán végig irgalmatlanul nagy tempót diktáltak folyamatosan, kemény ellenfelek voltak. Dezső viszont innentől kezdve lábadozott és a Salgón bekövetkezett baleset miatt több versenyen sem tudott 100%-os formában autózni, elment az évük. Az is csoda, hogy abban a pozícióban tudta zárni az évet, ahogy végül is sikerült. Visszatérve a második helyünkre, picit csalódásként értékeltük, de szerencsére belefért.
Rallye2.hu: Bükfürdőn elkezdődött egy több versenyen át tartó, rengeteg fejtörést okozó úgynevezett „váltódráma”. A Bükfürdő Rallye rajtceremóniája után kellett váltót cserélnetek, éjszaka. Győztél, nagy lépés volt ez a futam a bajnoki cím felé, de milyen érzés volt számodra ezeken a csurom vizes, sáros pályákon versenyezni?
Bereczki Norbi: Abszolút kalandosan indult a versenyünk. Áthaladtunk a rajtdobogón, majd mentünk még körülbelül 8-10 kilométert és megállt a Super N-es váltónk az autóban. A helyszínen nem rendelkeztünk tartalék váltóval, és mivel mi debreceniek vagyunk, ezért a váltó pótlását az ország két végpontja között kellett elintézni. Azoknak, akik részt vettek ebben az akcióban, a mai napig nagyon hálás vagyok, és úgy érzem, hogy nem tudom nekik eléggé megköszönni a munkájukat. Gondolok itt első sorban a szervizcsapatunkra és a géposztályunkba versenyző Bodnár Attilára, Bocira, aki az első telefonhívásunkra azonnal vette lefelé otthon Debrecenben egy másik Hondáról a váltót és egy másik nagyon jó Cívis városi barátunk Tóth Szabi kocsiba ült és elvitte Budapestig, ahonnan pedig Soós Szabi és Sári Gabi hozta el a váltót az autóig. A fiúk ezután egész éjszaka szereltek, én azt hiszem éjjeli 1 talán 2 óráig bírtam figyelemmel követni a munkát, aztán reggel 6-kor szóltak, a srácok, hogyha óhajtom, akkor kipróbálhatnám az új váltót. Innentől kezdve értük is hajtottunk. Szerencsénkre a versenyt megelőző éjszaka leszakadt az ég, és ezért nem éreztük magunkat hátrányban, mert a mi autónk az nem egy erőgyár, tehát még örültem is, hogy ilyen körülmények között kellett teljesíteni a Bükfürdő Rallye öt gyorsasági szakaszát. Amikor elkezdtek a pályák száradni, akkor már Órai Balázsék is még jobban felzárkóztak, ott loholtak a nyakunkon, ment az adok-kapok, és csupán 7,1 mp-et sikerült megőriznünk az előnyünkből, nagyon-nagyon sorsfordító volt ez az „ütközet”, igen értékes győzelmet arattunk ezen a vasi viadalon, ahol óriási öröm és meglepetés volt látni a Kuncz Dezső-Kemény Zsolt párost a salgótarjáni balesetük után. A köszönet még egyszer megilleti azokat, akik lehetővé tették, azt hogy végül is el tudtunk indulni a bajnokság negyedik futamán, da azt is el kell, hogy mondjam, hogy volt sajnos olyan versenyzőtársunk is, – aki azt sem érdemli meg, hogy a nevét megemlítsük – aki mereven elzárkózott mindenféle segítségtől és a történtek után elárulhatom, hogy ezek után minden bizonnyal én is így fogok vele bánni.
Rallye2.hu: Az évad másik murvás versenyén újra győzött a Bereczki-Kozma kettős. De Órai Balázsék egyszer nagyon alaposan elpáholtak titeket. Mennyire lepett ez meg benneteket? A kérdés második fele pedig az lenne, hogy érzésed szerint hány szakaszt bírt volna még ki a Hondátok? A célba már igencsak „lerottyant” állapotban érkezett meg. De ott volt, és ez a lényeg…
Bereczki Norbi: Így van Balázsék a második Szentkirályszabadján nagyon „kifújták az orrunkat”, nagyon gyorsan átmentek, amit én igazából azért nem tudtam hova tenni, mert az első körhöz viszonyítva mi sokat gyorsultunk, ők fél percet gyorsultak, de el kell ismerni, mi nem voltunk képesek arra, amire ők: ekkora fejlődést produkálni az adott szakaszon. A Sólyi erdőben viszont mi tudtunk folyamatosan gyorsulni és egyre jobb időket autózni és ez igazából elégnek bizonyult ahhoz, hogy innen is haza hozhassuk az aranyérmet. Bár a teljes történethez azt is hozzá kell tenni, hogy itt is többen, folyamatosan nagyon gyorsan autóztak, ezért ez a történet egyáltalán nem csak a mi csatánkról szólt. Dezsőék is újra támadtak, voltak nekik igen jó pillanataik, ami nyolc héttel a balesetük után kész csodaként értékelhető. Az autónk maradványaira visszatérve: a váltónk még itt se készült el, továbbra is Boci segítségével, az ő váltójával versenyezhettünk, és nagyon érdekes, mert én úgy gondoltam, hogy murván még tudunk esetleg rátenni egy lapáttal. De a tapasztalatok nem ezt mutatták. A murva nekünk talán jobban fekszik, de az autót mintha egy kicsit jobban lefogná, többnek éreztem a teljesítményvesztést. Ettől függetlenül mi nagyon élveztük mindkét murvás versenyt, az autó már nem annyira, mert a Sólyi erdőt például elképzelni nem bírom, hogy hogyan bírta ki az autó. Az utolsó Sólyi erdőn már úgy jöttünk le, hogy az ellenfeleink előtt is titokban kellett tartanunk, hogy hátul mindkét lengéscsillapítónk bekötési pontja leszakadt, és ezért igazából lengéscsillapítók nélkül mentünk és a kartervédő elkopása mellett még sok olyan hiba keletkezett, ami ugyan nem nagyon lassította le az autót, de azért nagyon oda kellett figyelnünk rájuk, hogy célba vigyen minket az autó.
Rallye2.hu: A Kazincbarcika Rallye előtt nagyon fogadkoztál, hogy csupán egyetlen pontért mégy Borsodba. Kozma Laci azt is elárulta nekünk, hogy feljogosítottad rá, hogy akár sokkoló használatával is lassíthat rajtad, ha túlzottan gyors tempót diktálnál. Ehhez képest azt kell, hogy feltételezzük, hogy a sokkolóban lemerült az akkumulátor, hiszen abszolút első időket jöttetek…
Bereczki Norbi: Igen, ez igaz. Ugyanakkor a váltónk még mindig nem volt készen, de itt már legalább a saját széria váltónkat használhattuk. Egyébként tényleg így van, megbeszéltük Lacival is, hogy főleg az első néhány gyorsaságin, hogy nem győzni jöttünk, nem nyerni akartunk, még azt is sulykoltuk magunkba folyamatosan, hogy nem baj, ha valakik előttünk végeznek, nem kell rá figyelni, de a sors fintora, vagy nem is tudom micsoda, hogy mégis így alakult a verseny. Én a három pálya közül a Kánó-Imola-Ragályra készültem, azt tartom igazi rallye pályának. Ott sikerült egy pici előnyre szert tenni, a többi pályán pedig még kisebb különbségek voltak, mert ott már Kuncz Dezsőék is abszolút teljes értékű versenyzőként tudtak szerepelni. Balázsék is nagyon gyorsak voltak és veszprémi harmadik helye után Baksai Laci is újra letette a névjegyét. Pedig ő „csak” Ladával versenyez, de mégis sokszor csodákat tesz. Kazincbarcikai győzelmünk épp ezért csak hab volt a tortán, hiszen csak egy pontra volt szükségünk az abszolút bajnoki cím begyűjtéséhez, és ahhoz, hogy Komlón már ne kelljen rajthoz állnunk. Ezt egyébként álmomban sem gondoltam volna év elején, hogy egy verseny mínusszal is bajnokságot lehet nyerni, és igazából ezt a bajnoki címet sikerült úgy megszereznünk, hogy egyszer sem volt olyan technikai problémánk, ami nagyban hátráltatott volna minket. Fantasztikusan kiforrott és jól összerakott versenyautót kaptunk folyamatosan az év során. Természetesen azért voltak vele problémák, de ezek az eredményeket nem befolyásolták.
Rallye2.hu: Komlón tehát már, mint mondtad is nem kellett rajthoz állnotok. Elenben elindultatok a román bajnokság aradi futamán. Mi döntött a két verseny között, miért éppen az aradi megmérettetést választottátok? Ez volt az első külföldi versenyetek?
Bereczki Norbi: Nem ez volt az első külföldi versenyünk, én már 2005-ben bemutatkoztam határainkon túl is, a Kassa Rallye-n, akkor ez a futam a Magyar Bajnokság részét képezte. Tehát a debütálás az megvolt. Én Szabó Gergővel nagyon sokat beszélgettem már a külföldi versenyekről, mindig kérdezgetem a Román Bajnokságról és ő csupa jókat mondott róla, mindig maximálisan pozitívan nyilatkozott. Illetve az ATB által Vörös Gábor jelezte, hogy a Román Szövetség néhány magyar párosnak fölajánlotta, hogy nevezési és szállásdíjat nem kell fizetni, amennyiben elindulnak az aradi versenyen. Ráadásul Gergőtől azt hallottam, hogy ez az egyik legjobb murvás pályájuk. Ezt a lehetőséget még Kazincbarcika előtt kaptuk meg, ezért is volt nagyon fontos, hogy ott pontosan célba érjünk, és ne Komlóra maradjon a bajnoki cím eldöntése. Mivel, hogy ez tökéletesen sikerült, Aradon „pufogtathattuk el” a Komlóra szánt, de időközben felszabadult forintjainkat. Az aradi versenyen nemhogy nem csalódtunk, hanem csupa jó élménnyel lettünk gazdagabbak, és egy olyan versenyzési élményt kaptunk, amire nem mondom, hogy Magyarországon elképzelhetetlen, de bennem a 10-15 évvel ezelőtti itthoni állapotok elevenedtek meg az aradi hétvégénk során. Nagyon jól fogadtak minket, versenyzőként kezeltek és szenzációs pályákon versenyezhettünk. Kitűnően éreztük magunkat.
Rallye2.hu: Ha ti jól éreztétek magatokat, akkor Nagy Tamásék mit mondhattak vajon? Ha jól emlékszem Aradon elkalapált a márka és csoporttársad…
Bereczki Norbi: Hát, mit is mondhatnék… Az egyik szemem sír, a másik pedig nevet, mert Tomi nagy fejlődésen esett át a 2010-es évben. Év elején még fél perceket tudtunk nekik adni a gyorsaságokon, ehhez képest év végén már nagyon figyelni kellett az időeredményeit. Egy nagyon fejlődőképes emberről beszélünk. Egyfelől örültem neki, hogy képes erre, másfelől viszont nem, hogy kikaptunk. 😀 Egy egész és még néhány tized másodperc döntött köztünk tizenkét kilométeren. Én nem érzem, hogy bárhol is hibáztam volna azon a pályán, érzésem szerint nem tudnék ott gyorsabban lejönni. Tomiék szenzációsan jöttek le ott, el is kértem a belső kamerás felvételeit kielemezni, de keresve sem találtam volna benne kifogást. Le a kalappal, tényleg el kell ismerni. Azt hozzá kell tenni, hogy ezeket a vadidegen pályákat két-három pályabejárásból teljesítettük, ha most visszanézem a belsőkamerás felvételeket, még most sem tudom, hogy jobb vagy bal kanyar fog következni. Nagyon nagy élmény volt. Akik célba értek, azoknak szívből gratulálok, hiszen nem sok magyar páros gurulhatott át a céldobogón, de ők minden elismerést megérdemelnek. Akik nem érték el a célt, ők nagyon szomorúak voltak, de, akik nem éltek az aradi lehetőséggel, ők szomorkodhatnak csak igazán.
Rallye2.hu: 2011?
Bereczki Norbi: Jó a kérdés. Igazából három esélyes, hogy mi lesz az idén. Még én magam sem tudom, hogy mi lesz, másokhoz hasonlóan számunkra is pénzkérdés az, hogy hogyan alakul az idei évünk, de amint letisztul a kép, ti lesztek az elsők, akiket tájékoztatunk a fejleményekről. A mi sorsunk még mindig nem dőlt el, nem tudjuk, hogy maradunk e a Rallye2-ben. Én mindenesetre szeretnék újabb kihívásokkal szembe nézni és ha az anyagi lehetőségeink megengedik, akkor mindenképen szeretnénk előrébb lépni. Elsősorban külföldön szeretnék versenyezni, ha ez nem sikerül, akkor viszont nagyon szeretnék továbbra is a Rallye2-ben indulni. Nagy kérdőjel az autónk sorsa, hiszen továbbra is eladó sorban van. Érdeklődnek utána természetesen, de nincs túl nagy tolongás érte. Ha véletlenül nem sikerülne eladni, akkor sem fogunk sírva fakadni, felvesszük a kesztyűt, bár lehetetlenségnek tűnik vele a bajnoki cím megvédése.
Rallye2.hu: Izgatottan várjuk majd a híreket tőletek. Tedd meg nekünk kérlek, hogy kitérsz egy kicsit a versenyzőtársaitokra is. Hogy láttad őket 2010-ben? Mit vársz tőlük 2011-ben?
Bereczki Norbi: Az év első két versenye után úgy véltük, hogy Kuncz Dezsőékkel fogunk viaskodni az első két helyezés közül valamelyikért, de ez a Salgó-Gemer Rallye után megváltozott, és az Órai-Jancza párossal csatáztunk folyamatosan, az év végéig. Nagyon gyorsak voltak mindketten. Úgy gondolom, hogy az előttünk álló évben ők újra ott lesznek a mezőny elejében, és hozzájuk véleményem szerint még csatlakozhatnak Rádóczi Józsefék is, akik lecserélték Piroskát, és egy igen jó autót állítottak be a hírek szerint a garázsukba. Több emberről is hallottam, hogy komoly erősítőkúrát hajtott végre a versenyautóján. Azt nagyon sajnáltuk, hogy Kondor Lajos és Dara Róbert, a 2009-es abszolút bajnok páros éve nem sikerült jól, idén reméljük ők is többet és jobban tudnak szerepelni a sorozatban. Baksai Laciék is okozhatnak meglepetést, hiszen, ha találnak még pár lóerőt a togliatti csodában, akkor akár az abszolútban is jó esélyesként szállhat harcba a fényesebb érmekért is. Az én titkos favoritom 2011-ben Horvát Péter, aki már legutóbb Komlón is megvillantotta tehetségét. Abszolút első időket ment, és ha be fog állni az autójuk, akkor az biztos, hogy a siker nem a képességein fog múlni. Az Ifj. Nagy János-Nagy János páros is abszolút fejlődőképes, ők is folyamatosan lépkedhetnek majd fölfelé a ranglétrán. Az Erdei-Mantz és a Bencs-Bencs páros is nagyon ügyes, szimpatikusan autóznak, és autóztak egész évben. Nagy Tamásék pedig már 2010-ben is maguk mögé tudtak utasítani ugyebár… 🙂 Az F csoportról már ne is beszéljünk, hiszen ott is van több ügyes kezű „kamikáze”, akik szenzációs teljesítményt produkálnak versenyről versenyre. És ott lehetnek még a meglepetések… Nem tudjuk kik választják még idén a Rallye2-t, sok pletykát hallani a fiatalokról és a más kategóriákból a Rallye2-re váltó párosokról. Ezen kívül a jelenlegi versenyzők közül is lehetnek még olyanok, akik szépen csendben váltanak komolyabb, erősebb technikára, és az ilyen újdonságokra, sokszor csak Egerben derül fény.
Rallye2.hu: Elég régen „nyűvöd” már ezt a Hondát. Megbízható, sokat bizonyított autó. Nem sajnálsz tőle megválni?
Bereczki Norbi: Az utolsó két versenyére kezdett úgy összeállni az autó, ami bizalomra és bizakodásra adott okot, hiszen rengetet dolgoztunk rajta, sok alkatrészt kellett benne kicserélni. Több mint egy évünk ment el arra, hogy igazán üzembiztos versenyautót faragjunk belőle. Év elején is kapott néhány fejlesztést, nem túl nagyokat, de véleményem szerint teljesítményben sokat javultunk, ezért is sikerülhetett felvenni a küzdelmet az erősebb autókat hajtó vetélytársainkkal szemben az év folyamán. Ezt az autót fejleszteni már nem igazán lehet, csúcson van a kocsi. 2010-ben fantasztikus volt, kevés problémával, amiket azonnal tudtunk is orvosolni, megbízható, jó autó volt, amit nagyban köszönhettem a szervizcsapatnak is, és Kozma Laci remek navigátor is volt. Megválni rossz lesz az autótól, de szeretnénk fejlődni.
Rallye2.hu: Kozma Laci marad a jobb1-ben?
Bereczki Norbi: Bízom benne. Amennyiben ő nem tud versenyezni, szívből remélem, hogy idén is ő olvassa majd nekem az itinert. Én nagyon szeretném, ha így lenne. Nagyon köszönöm neki ezt az évet, valamint nagy hálával tartozunk még szervizeseinknek, szponzorainknak, akik nélkül nem érhettük volna el ezt a fantasztikus sikert.
Rallye2.hu: Köszönjük szépen a beszélgetést, és reméljük idén is láthatunk Titeket.
Salánki Gábor