Marton Zolinak nem volt könnyű dolga a Székesfehérvár Rallye előtt, mert váratlanul egyedül maradt a csapatában, de hibátlanul vette az akadályt, egy beugrós navigátorral, Gerendás Ádámmal újabb kupákat szerzett, az 5-ös géposztályban. Veszprémbe lenne navigátora és csapata is Zolinak, de sajnos krónikus autóhiánytól szenved a szombathelyi pilóta. Marton Zoltán mesélte el nekünk a székesfehérvári versenyhétvégéjük eseményeit.
Szombathelyen nem a saját Renault-tokkal mentetek, hanem egy bérelt Hondával. Volt időtök helyre hozni a Miskolcon „karácsonyfa betegségben” szenvedő műszerfalat a Clioban? Hogyan készültetek Székesfehérvárra?
Nem sok minden történt a kocsinkkal Miskolc óta és sajnos a hibát sem tudtuk elhárítani, de hogy, hogy nem, erőre kapott a kocsink. Most már annyira nem is idegeskedtünk emiatt, mert zavaró ugyan, hogy rengeteg visszajelző és ellenőrző lámpa világít folyamatosan a műszerfalon, de igazából ez az autó működését nem befolyásolja. Tökéletesen teszi minden, a dolgát. Megy, megáll, dudál, világít. Kerestük az okokat, sok alkatrészt kicseréltünk, csináltunk is ezt-azt vele, de bevallom, hogy fogalmunk nincsen róla, hogy végül mivel értünk el eredményt. A problémát nem az autó jelentette Székesfehérváron, hanem az, hogy sem a szervizcsapatom, sem a navigátorom nem ért rá a futam időpontjában, és ez csak az utolsó pillanatban derült ki. De Gerendás Ádám személyében sikerült találnom egy beugrós navigátort, akivel ugyan még nem ismertük egymást a verseny előtt, de nagyon ügyesen olvasta és amikor kellett, akkor üvöltötte az itinert. Derkics Peti barátom, illetve szponzorom eljött velem kereket cserélni, ha pedig szükség lett volna még komolyabb technikai segítségre, akkor az egyesületem többi autóját szervizelő srácok jöttek volna át hozzánk is szerelni. De szerencsére erre nem került sor.
Hogy alakult a futam?
Jó volt, nekünk összességében tetszett. Az első körben akadt némi kellemetlenségünk, kommunikációs problémánk. Lemerült az elem az átbeszélőnkben, ami nem könnyítette meg a dolgunkat az új navigátorommal, hiszen, mint mondtam, abszolút nem ismertük egymást. Tessék, itt a mélyvíz, lehet gyakorolni, ismerkedni! Mutogatott, kiabált Ádám, három szakaszt abszolváltunk így. A verseny előtt nem cseréltem ki az elemet az átbeszélőben, amint elindultunk, az első szakasz, első kilométerénél vége is lett a hangosításnak. A szervizben volt nálunk tartalék elem, szerencsére az megoldotta a problémát. Ehhez képest egész jól sikerült az első körünk.
A második felvonást a szervizben felvázolt terveinknek megfelelően teljesítettük, kockázat és kalandmentesen, a kezdéshez képest valamelyest gyorsulva. Csakis a biztos célba érkezésre törekedtünk, amit sikerült teljesítenünk. A géposztályunk harmadik helyén zártuk a Székesfehérvár Rallye-t, a kupák már csak a habot jelentették a tortánkra. Ezzel az eredménnyel mindig kibékülnénk, mert óriási öröm számunkra, hogy a tavalyi pechszériánk végre megszakadt, idén eddig mindhárom versenyén célba vitt minket a Renault-nk.
Tavaly egy bérelt autóval, de ott voltatok Veszprémben. Idén is így lesz?
Ez volt az elképzelésünk, szerettünk volna menni, de azt a Hondát, amivel Szombathelyen mentünk idő közben értékesítették, a Clio-hoz nincs murvás futóművünk, így nem lesz versenyautónk a Veszprém Rallye-ra. Legközelebb a Baranya Kupán tudunk rajthoz állni, és azon kívül a Salgó és a Zemplén Rallye is ott szerepel a versenynaptárunkban. A kocsival az idei évben megelégszünk, nem keressük tovább a műszerfal lámpáinak a hibáját, az a lényeg, hogy az autó ettől eltekintve tökéletes. Majd a Zemplén Rallye után kidobjuk belőle az összes kábelt és drótot, megoldást keresünk erre a hibára.
Rallye2.hu – Salánki Gábor