Várnai Dávidnak és Szabó Tominak elég határozott elképzelései voltak a rajt előtt, a Székesfehérvár Rallye végeredményének tekintetében és nem sokon múlt, hogy tökéletesen megvalósítsák az elképzeléseiket. A hazai pályán aratott győzelmükkel Dávidék átvették a vezetést a géposztályuk éves értékelésében, 5,5 ponttal előzik meg Madari Imrééket, ám boldog lennének, ha az év legkeményebb murvás viadala, a Veszprém Rallye után is ez lenne az állás, csak ha lehet, akkor még nagyobb előnnyel. Várnai Dáviddal beszélgettünk.
A váltó feladta a leckét nektek Szombathelyen, meg tudtátok javítani Székesfehérvárig?
Sokat dolgoztunk a kocsin, majdnem a teljes időnket kitöltötte a két verseny között a felkészülés, mert az Iseum Rallye-n a váltónk nem vette a második fokozatot. Volt egy váltó-le-fel műveletünk, megjavítottuk a rakoncátlankodó kettest benne, foglalkoztunk a futóművel és a felkészülés szokásos elemeivel is, ezután gyakorlatilag rajtkésznek mondhattuk a kocsinkat.
Korábban elárultad, hogy nagyon izgultatok a verseny előtt, mert hazai futam volt nektek a Székesfehérvár Rallye, szerettetek volna jól szerepelni. Hogy sikerült végül?
Tavaly mutatkoztunk be a Rallye2 Bajnokságban és akkor már volt szerencsénk autózni a fehérvári gyorsaságikon, ami jól jött, mert voltak olyan pályák, amikre emlékeztem, de természetesen fontos volt a jó itiner. A kettőt kombinálva igyekeztünk megtalálni az ideális tempót a szakaszokon. Ha nem hallgatnék a navigátoromra, akkor szerintem az első kanyarban elszállnék. 🙂 Tetszettek a pályák, tipikus dobálós, Székesfehérvár Rallye-s pályák voltak az útvonallapon, amik nekünk testhez álló feladatot jelentettek. Az autó tökéletes volt, csak a féktárcsával adódtak gondjaink, az egyik elrepedt az első kör végére. Azt a szervizben kicserélte a csapatunk. Tomi jól mondta az itinert, számolásból is beírhatunk neki egy biztató ötös alát, mert mindenhová rendben, időben érkeztünk, megérte matektanárra költeni. 🙂
Egyetlen necces helyzetünk volt, mégpedig a harmadik szakaszon. Egyszerűen benéztem egy bal4-et és megforogtunk az oroszlányi szakaszon. Ez így alakult. Siettünk, ez lett a vége. Nem ijedtünk meg, amilyen hamar csak lehetett irányba álltunk és már mentünk is tovább. Nagyjából tíz másodpercet vesztettünk ezzel a mutatvánnyal. A nézőknek tetszett, nekünk már nem annyira. 🙂 Az eredménnyel a futam végén elégedettek voltunk, sikerült megnyernünk az 5-ös géposztály csatáit, itthon tartottuk az összes pontot, minden gyorsaságit, és így természetesen a power staget is megnyertük, sikerült begyűjteni a három bónuszpontot is. Figyeltünk az abszolút értékelésre, bár Tomi mondta, hogy ott nálunk tapasztaltabb srácok vannak, elég, ha csak a géposztályunkra koncentrálunk. Előzetesen az abszolút értékelés első öt helyének az egyikére vártam magunkat, ez nem jött össze, csak hatodikak lettünk, de nem bánkódtunk emiatt.
Székesfehérvár után homokoztál egy nagyot, Veszprémben folytathatod, ha eljöttök.
Volt egy kis pihenésünk, elutaztunk Fehérvár után, és homokban tényleg nem volt hiány a környéken. Szeretnénk részt venni a Veszprém Rallye-n. Székesfehérvár hazai pálya volt, de a veszprémi, murvás szakaszokat jobban ismerem, és kedvelem, mint a hazai futamunk gyorsaságijait. Jobban is fekszik nekem a murva, az aszfaltnál. Azt nagyon szeretem Veszprémben, hogy van a pályákban egy kis biztonsági tartalék, a legtöbb helyen, ha esik az ember, nem az erdőbe, a fák közé zuhanunk be azonnal, hanem van hely a gyorsaságik mentén, megbocsátóbb helyszín, ezért bátrabban versenyezhetünk. Jól állunk, átvettük a vezetést a géposztályunk értékelésében, boldogok lennénk, ha tovább tudnánk növelni az előnyünket Veszprémben, a bajnokságban.
Rallye2.hu – Salánki Gábor