Lakatos Tamás és Marics Krisztina nagyon sokat dolgozott azért, hogy még jobb eredményt érhessen el, mint az Eger Rallye-n, de a kazincbarcikai kisördög lépten nyomon keresztbe tett nekik. Lakatos Tamással beszélgettünk.
Az Eger Rallye nem úgy állt össze, ahogy terveztétek, javítani kellett az autót és egy új dizájn is felkerült rá. Hogyan készültetek a Kazincbarcika Rallye-ra?
Készültünk, sokat dolgoztunk, a futóművet átnéztük és kijavítottunk minden problémát, amivel az Eger Rallye-n találkoztunk. Kuplungot, illetve a váltó teljes belsejét kicseréltük, a revízióra megérett alkatrészekkel együtt, és azt gondoltuk, hogy mindenre felkészültünk, de Kazincbarcikán kiderült, hogy nem egészen így alakult. Egerben a gondjaink ellenére a hatodik helyet szereztük meg az összetettben, ezért annak tükrében, hogy az autónkra nagyon sok időt és energiát fordítottunk azt gondoltuk, hogy Kazincbarcikán majd ezt a pozíciót megfejeljük és jobb eredményt fogunk elérni.
Ez nem sikerült, mert Borsodban a célig sem jutottatok el. Mi történt veletek?
Addig, amíg el meg nem érkeztünk Kazincbarcikára minden rendben volt, a hétvégénkből pedig egy rövid, de annál kalandosabb versenyünk kerekedett. Szombaton a szerelőnk, aki gépátvételre vitte volna a kocsinkat elesett a rollerével és eltörte a kezét, plusz esés közben a fogai is megsérültek. Őt a kórházba kellett eljuttatni, a kocsit az átvételre, nem volt könnyű, de mindkét helyzetet sikerült megoldanunk, másnap pedig a Bakó Rally Team és Bakó Laci segített nekünk, amikor nrm volt emberünk, nagyon szépen köszönjük nekik. A prológ az nagyon rendben volt, kifejezetten élveztük a körözést a salakpályán. Másnap reggel kapkodósan indult a reggelünk az emberhiány miatt, majd jött az ominózus első gyorsasági. Sajókazán elrajtoltunk, szépen haladtunk, de eközben vétettem egy nagy bakit, aminek a hozományaként becsúsztunk az árokba. Az autó feldőlt az oldalára, de ezzel még nem volt különösebb problémánk, mert a kocsink karcolások nélkül megúszta a kalandot, visszakerültünk az útra, az utolsó helyre estünk vissza. Én hibáztam, sima 3-asként volt a kanyar felírva az itinerben, és a belső felvételeken azt is láttam, hogy kicsit korán kezdtem el. A kézifékkel sikerült annyit mentenem, hogy ne orral essünk be, ennyi jó volt ebben a történetben. Az igazi gond azonban a második szakaszon köszöntött ránk. Az időnk sokkal jobb lett, mint elsőre, az abszolút tizedik és a kategória harmadik helyét szereztük meg, de kézifékkel kellett lejönnünk a pálya egy részén, mert a murvás rész után egészen a tűzfalig ellenállás nélkül beesett a fékpedál. Az etapon még megpróbáltunk tovább menni, sajnos nem javult meg a fék, úgyhogy ennyi probléma után úgy döntöttem, hogy inkább kiállunk, nem okozunk több kárt saját magunknak. Nagyon csalódottak voltunk abban a pillanatban, amikor meghoztuk ezt a döntést.
Sikerült túllépni ezen az állapoton? Hol szeretnétek legközelebb rajthoz állni?
Kazincbarcikán még azt gondoltam nagy bánatomban, hogy egy kicsit szüneteltetjük a versenyzést és ezzel lezártnak tekintjük az idei évet. Hamar megváltozott a véleményem, azt mondom, hogy szeretnénk visszaülni az autóba és megmutatni, hogy mire vagyunk képesek. A féket kell megcsinálnunk, a gumink, a benzinünk és minden más egyebünk megmaradt ezért mindenképpen menni fogunk egy versenyt. Szerettünk volna bérelni egy autót a murvás Székesfehérvár-Veszprém Rallye-ra, de az idő rövidsége miatt ez nem sikerült. Valószínűleg a 2. ZEG Rallye Show-n elindulunk és aztán majd itthon, hazai pályán, a Pécs Rallye-n folytatjuk a 2022-es évünket. Az eredményeket elnézve azt látjuk, hogy akár eredményesek is lehetnénk. Jók a részeredményeink, csak végre össze kellene raknunk úgy egy versenyt, hogy az elejétől a végéig tudjuk tartani a jó formánkat.
Rallye2.hu – Salánki Gábor