Két nagy csata várt Krehlik Nándira és Madarász Szabira a Nyíregyháza Rallye előtt és egyik esetben sem babra ment a játék. A tét, a P13-as géposztály, valamint az Országos Rallye2 Bajnokság abszolút elsősége volt a srácok számára. Nándiék ennek megfelelően először tövig nyomták a gázt, majd amikor lehetett visszább vettek a lendületből és taktikusan megszerezték mindkét aranyérmet. A célban természetesen óriási pezsgőfürdővel várta a párost a csapat és a család, méltó módon ünnepelték és köszöntötték a bajnokokat a kettős diadal után, a nyíregyházi Kossuth téren. Krehlik Nándorral beszélgettünk az évzáró verseny után.
A nagy tét ellenére nem vittétek túlzásba a felkészülést…
Alaposan átnéztük a VFTS-ünket, de nem igazán volt dolgunk vele, épségben hoztuk haza Salgótarjánból. A minimális munka ellenére a Nyíregyháza Rallye-t olyan jól bírta, hogy egy csavart sem kellett meghúznunk az év leghosszabb versenye közben.
Az évzáró megmérettetés rajtja előtt azt ígérted, hogy nem fogtok spórolósan versenyezni. Betartottad a szavad. Az élmezőnyben autózva, minimális taktikázással, nyílt sisakos csatákat vívtatok. Milyen volt a versenyetek?
A péntek esti superspeciál alapjaiban véve nem lett volna rossz, kifejezetten jó ötletnek tartottuk a rendezők részéről. A baj az volt, hogy óriási köd telepedett rá Nyíregyházára, amiben ha felkapcsoltam a reflektorokat nem láttunk semmit, de ha lekapcsoltuk az összes lámpát, akkor sem. Gyakorlatilag végig botorkáltunk a bemelegítő pályán, kerestük a kanyarokat, bele voltam zavarodva, többet rángattam a kéziféket, mint egy driftversenyző. Örültünk, hogy egyben letaláltunk szakaszról, az eredményünk ennek ellenére kifejezetten jó lett.
A pályafelírás után és a szombati rajt előtt tartottunk a 25 kilométeres, telkibányai gyorsaságitól. Főleg a szűk, erdei részétől, pedig nekem nagy kedvenceim az ilyen jellegű gyorsaságik. Tisztában voltunk azzal, hogyha ott hibázunk, akkor óriásit lehet esni. Ehhez képest egészen jót autóztunk a szombati nap kezdetén. Biztonságosnak éreztük a tempót, sőt, kifejezetten élveztük a pályát. Nyertük a géposztályt, valamint abszolút másodikak lettünk. Azt viszont nagyon sajnáltuk, hogy Ráti Gergőék kiestek, és csúnyán összetörték az autójukat. A következő szakasz jól sikerült, abszolútban is mi lettünk a leggyorsabbak, a céljában láttuk, hogy elég jó kis előnyt sikerült kiépítenünk. Vincééket ekkor már 26 másodperccel előztük meg, azt gondoltuk, hogy ha ezzel okosan gazdálkodunk, akkor nem kell eget verő csodákat tennünk a végső győzelemért. Az előnyünket még az első körben is tovább tudtuk növelni, pedig nem forszíroztuk a végletekig a tempót. A szerviz után hasonló felfogásban tértünk vissza a Zemplénbe, mégis hibáztam a második kör első gyorsaságiján, Újhután. A hatalmas ködben és sötétben nem láttunk túl a Ladánk orrán, pedig még a lámpákat is lesárgítottuk. Az segített egy keveset. A nulla látótávolság miatt, ahol délelőtt ötödikben mentünk, ott csak harmadikban mertem autózni, ezért az agyam folyamatosan azt diktálta, hogy nyomjam jobban a gázt, mert nagyon sokat fogunk kapni. Ebben a kapkodásban többször is hibáztam. Csodálkozom, hogy egyáltalán sikerült célba érnünk, mert megszámlálhatatlan meleg helyzetünk volt. Még három szakasz várt volna ránk, de ezek közül kettőt töröltek, a nyolcadikon pedig már úgy rajtoltunk el, hogy kerek egy perccel előztük meg a második helyen álló Bacsa-Hanyik duót, Vincééket pedig még ennél többel, ezt elhinni sem mertük igazából. Az utolsó megrendezett szakaszon, Erdőbényén, rengeteget kaptunk, mert már 7000-es fordulatszámon elváltottam, nem siettünk, csak a biztonságos célba érkezésre, valamint a bő 40 kilométeres etap teljesítésére törekedtünk.
A Nyíregyháza Rallye-n megnyertétek az abszolút értékelést és a P13-as géposztályt, amivel az év végi aranyérem is a tiétek lett, mindkét fronton. Hogyan ünnepeltetek?
A céldobogón a családdal és a barátokkal, akik úgy meglocsoltak minket, hogy facsarni lehetett a pezsgőt még az alsónadrágunkból is. 🙂 A verseny utáni esténken nem volt túl nagy a buli, mert nagyon fáradtak voltunk mi is és a csapatunk is. A barátaink persze még aznap nekikezdtek az ünneplésnek, így egy-két italt mi is legurítottunk velük az este folyamán, ám leginkább arra törekedtünk, hogy minél előbb ágyba kerüljünk, reggel nekünk is haza kellett indulnunk. De ami késik, nem múlik, bepótoljuk hamarosan az ünneplést. 😉
Két nappal a verseny után sikerült már elhinni, hogy mit értetek el?
Még nem igazán. 🙂 Az én eszemig még nem jutott el teljesen, hogy milyen nagy dolgot sikerült elérnünk az idei évben. Tudom, hogy mi vagyunk a Rallye2 Bajnokság abszolút győztesei, 2018-ban, de fel kell még fogni.
Akkor a Krehlik-Madarász poszterek még nincsenek kint a falon? 🙂
Még nincsenek. 🙂 De szerzünk majd párat. 🙂 Furcsa érzés ez. Tényleg el kell hinnünk ezt a sikert. Néha elgondolkodok rajta, hogy megvan, sikerült, mi kapjuk majd a legnagyobb serlegeket, a díjátadó ünnepségen. Amikor ez eszembe jut, olyankor nagyon boldog vagyok. 🙂
Rallye2.hu – Salánki Gábor
Köszönjük a segítséget a családunknak, a barátainknak és a csapatunknak az egész éves munkát és támogatást.
Köszönjük szponzoraink támogatását:
Alfi, Kazinc-Logger Kft, Reál üzletlánc