Kolencsik Balázs és Kemény Zsolti a váratlanul hamar befejezett Miskolc Rallye után gyorsan talpra állt, gatyába rázta a Peugeot 207-esét, és felkészülten, összeszedetten érkezett meg Székesfehérvárra, ahol végre sikeresen átgurulhattak a céldobogón. Balázs nem volt teljesen elégedett a részeredményekkel, mert néha lényegesen jobban elpáholták őket az ellenfelek, mint ahogyan azt ő elképzelte. Szomorúság viszont nincs, csak a nekik kimaradó Baranya Kupa időpont változása miatt bosszankodik a páros, de bíznak abban, hogy Salgótarjánban már ismét ott lehetnek a mezőnyben Villám McQueen magyarországi, rallye-s reinkarnációjával. Kolencsik Balázzsal beszélgettünk.
A Miskolc Rallye után akadt egy kis munkátok. Hogyan készültetek Székesfehérvárra?
A Miskolc Rallye nekünk roppant rövid volt, de annál tartalmasabb.
Volt valami más programotok arra a hétvégére? 🙂 😉
Igen. 🙂 Gyorsan ki akartunk szállni, de úgy voltunk vele, hogy 15 percnyi hírnév minket is megillet, és ezt meg is szereztük. Alaposan odacsaptuk a Peugeot-nkat a prológon a salakpálya palánkjához. 🙁 Ilyen rövid Miskolc Rallye-nk sem volt még soha, ezt is ki kellett egyszer próbálni. A felkészülésünk abból állt, hogy a Népkertben keletkezett károkat felszámoltuk és, formába hoztuk magunkat. Teszteltünk is egyet Szemerén, egy Rallye3-as futamon.
A főpróba megtette a kellő hatást, közben pedig nem derült ki semmilyen technikai hiba, sikeresen célba értünk. Megbizonyosodhattunk arról, hogy az autónk rendben van, a beállításokkal ugyan még lehetne mit bíbelődni, de alapjaiban véve nyugodtan elindulhattunk Székesfehérvárra. Gumink maradt Miskolcról, azokat nem kellett vennünk. A pályabejárást az előírásoknak megfelelően, pénteken és szombaton, kényelmesen ritmusban teljesítettük, becsülettel, ahogy az a nagy könyvben meg volt írva. Versenyzőbarát volt a szervezés, bár azt sajnáltuk, hogy a gyorsasági kilométerek száma elég kevés volt. A pályák nehezek voltak, a minőségüket rendben lévőnek találtuk, nekünk tetszettek. Arra hamar rájöttünk, hogy a jó helyismeret Székesfehérváron elég sokat számít. Az első szakaszon csöppet sem siettem, nem érdekelt az idő, éreztem belülről is, hogy mehetnénk gyorsabban, de nem akartam kapkodni, vagy már a bemelegítés során értelmetlenül nagyot kockáztatni. A rajt előtt ácsorogni kellett egy kicsit, beöltöztünk, és valamit rosszul zárhattunk le, mert felnyílt a csomagtér ajtaja. Oroszlányon már próbáltam jobban rálépni a gázra, igyekeztem, hogy végre visszarázódjunk az igazi versenytempóba. A gyorsasági 1/3-adánál megállítottak a versenybírók, egy baleset miatt, de egészen korrekt időjóváírást kaptunk. Nem tudom, hogy, ha az élen álltunk volna, akkor is elégedettek lettünk e volna ezzel, de a helyzetünkben teljesen elfogadhatónak találtuk. Igazából a helyszín után ismét versenytempóra kapcsolhattunk, de kizökkentem a ritmusból, kellett pár kanyar, hogy ismét magamra találjak, ám utána már rendben volt minden. Guttamási is hasonlóan sikerült, csak ott nem kellett megállnunk. A szervizben minden rendben volt, a gumik is megfeleltek, bár választhattam volna bátrabban is, hátul fent maradtak a közepes keverékek. A második körnek úgy vágtunk neki, hogy miután délelőtt felmértük a pályákat, délután gyorsulunk, de szigorúan csak kockázatmentesen. Semmit sem akartunk túlvállalni. Csákberény, második próbálkozásra egy kalandmentes szakasz volt, majdnem 20 másodperccel jobbat jöttünk, mint reggel, mégsem voltunk ezzel 100%-ig elégedettek. A tempónk jó volt, mi pedig jól éreztük magunkat a kocsiban, csak többet adott nekünk az élmezőny, mint, amire számítottunk. Egyszer-egyszer Zsolti azt érezte, hogy kezdünk átesni a ló túloldalára. Erre a későbbiekben jobban odafigyeltem. Oroszlányon nem kellett lassítanunk másodjára, már tök jól sikerült. Amit el kellett vállalni, azt elvállaltuk, tetszetős volt a produkciónk, itt-ott már kerestük a határokat, kezdtek visszatérni a régi, jó érzések. De a célban hideg zuhanyként ért minket az a tény, hogy 41,5 másodpercet kaptunk az abszolút elsőtől, és ez még barátok közt is jelentősnek számít. Nem értettük, pláne nem örültünk neki. Érzésre jó volt, de igazából csak néztünk kifelé, hogy ilyenkor mi van? A hatodik szakasz, a power stage egy viszonylag egyszerű pálya volt, jobban feküdt nekünk, mint a többi, igyekeztem apait-anyait beleadni, így lényegesen kevesebbet kaptunk kilométerenként, mint Oroszlányon. Sikerült beférkőznünk az első tízbe. Csak Guttamásin tudtunk úgy autózni, ami már számunkra is elfogadható, a másik két gyorsasági nem volt az igazi. Van még hová fejlődnünk, én azt látom.
Veszprémbe el tudtok jönni?
Nem terveztük. Azzal pedig, hogy kiesett a másik murvás verseny, a Szombathely Rallye, végképp elszállt rá a maradék, csekélyke esély is. Kihagyjuk. A Baranya Kupa időpontját sajnos év közben tolták korábbra az illetékesek, mi pedig akkor biztosan nem érünk rá autóversenyezni. Sajnáljuk, mert nagyon készültünk rá lelkileg, szeretjük a környék pályáit. Nem tartjuk szerencsésnek az ilyen hirtelen dátummódosításokat. Ezek okán valószínű, hogy legközelebb csak augusztusban, a Salgó Rallye-n, vagy egy tréning és tesztfutamként közbeiktatott Rallye3-as futamon fogtok velünk találkozni.
Rallye2.hu – Salánki Gábor