Foczkó Ákos és Vadmagyar, azaz Kiss Balázs, Miskolcon, már az első szakaszon kiállni kényszerült, ám a hosszúra sikerült szünetben csattanós választ adtak a felmerülő problémákra. A VFTS-ük régi motorját összeházasították egy új autóval és Székesfehérváron ezzel a Ladával újra odaállhattak a rajtvonal mögé. A versenyük egyfelől eredményesen zárult, de másfelől nem, ezért Ákos erőteljesen bizakodik abban, hogy Veszprémben végre érdemben is elkezdik a pontgyártást, mert az októberi Mecsek Rallye után nagyon szeretné, ha a P12-ben kupát érő pozícióban búcsúzhatnának el 2019-től. Foczkó Ákossal beszélgettünk.

A Miskolc Rallye-n felökleltétek a bükkszentkereszti kőfalat, volt bőven dolgotok az autótokkal. Hogyan készültetek el vele a versenyre?

Sokféle variációt megvizsgáltunk azzal kapcsolatban, hogy a leamortizált kocsinkat miként tudjuk talpra állítani a lehető leghamarabb. A kasztni menthető, de sem időnk, sem kapacitásunk nem volt Miskolc után a javítására, nem készültünk volna el vele a Székesfehérvár Rallye időpontjára. Újabb tervre volt szükség, másik autó után kellett nézni. Szerencsénkre Berta Józsi éppen árulta a sajátját, amit megvettünk tőle. Azért esett erre a VFTS-re a választásunk, mert egy jó barátom, Tajti Bence rakta össze, így valamennyire ismertem is korábbról az autót. A futómű nagyjából ugyanaz, mint az eddigi autómé, a két váltó teljes egészében megegyezik, egészséges, keveset futott kocsiról beszélünk, úgyhogy hamar megalkudtunk rá Józsival. Motor nélkül érkezett hozzánk a Lada, így a régi motoromat szereltük be a „reaktortérbe”. Az esésünk után szerettük volna minél hamarabb újra felvenni a Rallye2 Bajnokság ritmusát. Különösebb célunk nem volt Székesfehérváron, pontokat szerettünk volna szerezni, és célba érni. Titkon az első tízbe vártuk magunkat, de ezt nem kezeltük létkérdésként.

Milyen volt a versenyetek?

A kocsival kellett barátkoznunk, mert igaz, hogy ismertem, tudom ez is egy VFTS, de a fékek közt például nagyon nagy volt az eltérés. Az új autónkon nagyobbak, erősebbek a fékek, ezek rendkívül szokatlanok voltak a féktávokon. Sokszor volt arra példa, hogy a fékpedált még fel kellett engednem, és gázt kellett adni, időbe telt, mire sikerült ráéreznem a jó féktávokra. De természetesen tetszik az új fék. Az áttételek kifejezetten hosszúak voltak a fehérvári pályákra, sajnos nem volt már időnk a módosításukra a rajt előtt.

Örültünk, hogy csaknem mindennel elkészültünk időben és ott lehettünk a királyok városában. Az első kört rendesen elóvatoskodtuk, de egy ismeretlen autóval, idegenben, ez így volt rendben. A második körre összekaptuk magunkat, bár tisztában vagyok azzal, hogy ez az eredményeken nem teljesen látszott. Sok nem maradhatott benne, szerintem az áttétel nem igazán tudott többet. Ezt a problémát a következő futamig meg kell oldanunk. Reméljük, hogy akkor már ki tudjuk hozni magunkból a maximumot, szeretnénk újra ott lenni a mezőny elejében. A célba végül nem a legjobb tízben, hanem a legjobb húszban érkeztünk meg, a 17. helyünkért sajnos pontot sem kaptunk az összetett értékelésben. Ennek nem örültünk, de annak igen, hogy sikerült visszatérnünk a mezőnybe és a ritmusba.

Veszprémbe eljöttök?

Igen, tervbe is volt véve a murvás verseny már az év legelején is. Azt, hogy a Szombathely Rallye elmaradt, azt azért bántuk, mert a vasi erdőkben egy kicsit finomabb a murva, mint mondjuk a veszprémi lőtéren és én még soha nem mentem murván. Ez van, hamarosan meg fogunk megismerkedni a laza talajjal. Jelenleg az információk begyűjtésével vagyunk elfoglalva, ismerkedünk a pályákkal, természetesen kizárólag videón, és Interneten keresztül. Kíváncsiak vagyunk, mert minden új lesz. A célba érkezés természetesen nagyon fontos kitétel, de azért a Balaton partjáról már nagyon szeretnénk pontokat is elhozni, mivel a balszerencsés évkezdet ellenére, az év végén egy dobogós helyezésről, a P12-es géposztályban nem mondtunk le.

Rallye2.hu – Salánki Gábor    

Ha tetszett a cikkünk kérlek oszd meg másokkal is!