A Vértes Rallye-n, Kőhányáson hatalmasat esett Kaptás Levente és Papp László, de lassan már csak egy emlék lesz mindenki számára az ijesztő történet, hiszen Laci már felépült, Levente szépen gyógyul és úgy néz ki, hogy a Peugeot 208R2-jük is kap még egy esélyt az élettől. A fiúk nagyon hálásak a rengeteg jó kívánságért, valamint a sok biztató telefonhívásért, ezúton is tudatják mindenkivel, hogy jól vannak. Kaptás Leventével beszélgettünk a történtekről.
Új autót hoztatok a Vértes Rallye-ra, amit a rajt előtt elsőként az Oroszlány Rallye-n teszteltetek. Mit vártatok az autótól és a Vértes Rallye-tól?
Az lett volna Móron az elsődleges célunk, hogy folytassuk az ismerkedést a Peugeot 208R2-vel, és célba érjünk. A Vértes Rallye-n Papp Lacival álltunk rajthoz, vele a 2020-as Mikulás Rallye után ez volt a második közös bevetésünk, Oroszlányban, két héttel korábban Kürti Tomival autóztam.
Majdnem két szakaszt sikerült teljesítenetek a Vértes Rallye-n. Az első, pusztavámi milyen volt?
Teljesen rendben volt, semmi nem történt velünk, jól haladtunk, és ugyanezt elmondhattuk a kőhányási gyorsaságiról is, mindaddig, amíg a balesetünk be nem következett.
Nem kicsit csattantatok. Mi történt?
Egy sima bal kanyarban ért utol minket a baj. Ezelőtt volt 300 egyenes, ahol alaposan fel tudtunk gyorsítani, így ötödikben, kb. 170 kilométer/órás tempóval, a szemtanúk szerint tiltáson érkeztünk oda. A kőhányási gyorsaságin mindenhol volt kihordás az úton, sok helyen találkoztunk homokkal is az aszfalton, ez nem lepett meg, de mindenhol volt egy-két nyom a homokban. Biztonságosan tudtunk autózni rajta. A 300 egyenes végénél már beláttam a kanyarba és azt gondoltam, hogy elfér ötödik fokozatban. Biztos, ami biztos rátettem a kezemet a váltókarra, de mivel mindent tökéletesen láttam azt gondoltam, hogy nem kell visszaváltani. Vesztünkre, ebben az adag homokban semmilyen nyom nem volt. Hogy miért, az már örök rejtély marad. Felúszott az autónk, szinte végsebességen, innentől pedig csak utasok voltunk. Nem sokat lassultunk addig, amíg be nem csapódtunk a pálya melletti fák közé, a kocsi bal oldalával.
Az autó rendesen összetört és te is nagyot kaptál.
Laci is nagyot kapott, de ő szerencsére kisebb zúzódásokkal megúszta a kalandot. A karosszéria első ránézésre is mehetett a kukába, nekem pedig eltörtek a bordáim, térdsérülést, bokasérülést, és egy komoly agyrázkódást szenvedtem. Elvesztettem az eszméletem, miután magamhoz tértem rögtön ellenőriztem, hogy mozog kezem lábam, ennek nagyon örültem. Maradandó sérülésem nem keletkezett, az orvosok szerint fel fogok épülni idővel. Egy szemideg sérülésem bizonyult a legmakacsabb problémának, de pár hónap alatt várhatóan az is fel fog szívódni. Azt furcsállottam, hogy a becsapódás után csak 16 perccel szálltam ki az autóból. 6 perc után érkezett meg a Rescue csapat, akik elrángatták az autót a fától, ahová a kezem beszorult. Szerencsére nem lett baja a még könyökömnek is. Közben, és amikor a navigátor oldalán kiszálltam – egyébként teljesen önerőből – kérdezgették a srácok, hogy jól vagyok e? Igyekeztek figyelni ránk és segíteni, de speciális mentésre igazából nem került sor. Átmásztam a jobb oldalra, egy mentős segített ki végül a Peugeot-ból, ő kísért el a mentőautóig, amibe a saját lábamon szálltam be. A szakasz céljában áttettek egy már ott várakozó rohamkocsiba, pár napra kórházba kerültem Tatabányán, a többit pedig már tudjátok.
Hogy érzed magad nagyjából hat héttel az eset után?
A közérzetem jó, sokat javult, de az orvosok szerint még mindig pihennem kell. Szerencsére a saját cégemben dolgozok, amit most a fiúk visznek a hátukon, így megtehetem, hogy pihenjek, nem kell a munkahelyem miatt aggódnom. A műhelybe most már be-be szoktam nézni, jövök-megyek, de az első két hét az nagyon kellemetlen volt. Ez már a múlté, gyógyulok, a tudatom kitisztult, minden rendbe jön lassan.
Mi lett az új Peugeot 208R2-tök sorsa?
Az autónkat eladtuk, meg fogják javítani. Törötten talált új gazdára, külföldre került, újjá fog születni, remélem még sok-sok kilométer vár rá a gyorsaságikon. Nekünk kedvezett a csillagok állása Kőhányáson, neki nem, de úgy néz ki, hogy végül a Peugeot-nk is megmenekül.
Hogyan tovább? Mi a terv? Láthatunk még versenyautóban titeket?
Szerinted?
Nem tudom, hogy visszaülnél e? Magamról tudom, hogy nem lennék jó rallyeversenyzőnek, ti másképpen működtök.
Képlékeny ez még egyelőre. Nem mondom azt sem, hogy nem, de azt sem, hogy igen. Majd, ha sikerült teljesen felépülnöm, akkor meghozom a döntésemet. Kíváncsi leszek, hogy egyáltalán megjön e az inger a versenyzéshez, de rendes gyorsasági szakaszon, ötödikben, tiltáson nem biztos, hogy lesz még kedvem valaha lobogni. Félelem nincs bennem, vezetek, közlekedek az utcai autómmal, rossz érzés nincs bennem. Az még akkor sem volt, amikor felkenődtünk a fára, csak csalódott voltam, hogy hamarabb fejeztük be a versenyt, mint ahogy terveztük. Szóval a folytatás még a jövő zenéje, de előfordulhat, hogy az általam valamivel biztonságosabbnak vélt rallycross irányába nyitok majd idővel. Persze ez csak azután történhet meg, miután a kontrollorvosom azt mondja, hogy meggyógyultam, és áldását adja az esetleges terveimre.
Rallye2.hu – Salánki Gábor