Kállai Tamásnak nem sikerült túl szerencsésen az első Rally2-es futama, hiszen Matics Barbival már a versenytáv több, mint 2/3-át megtették, amikor a Ladájuk az amúgy sem kevés küzdelem után végleg feladta a harcot, Árpádtető közvetlen közelében. Kállai Tamással beszélgettünk.
Barbi már sok Rally2-es versenyen rajthoz állt, te viszont Orfűn debütáltál a Rally2 Bajnokságban. Hogyan készültetek a bemutatkozásodra és mit vártatok az Orfű Rallye-tól?
Mindent megtettünk a sikeres szereplés érdekében, amit tudtunk, de az eredmények tekintetében nem voltak különösebb elvárásaink. Nyilvánvaló volt, hogy egy irtózatosan kemény mezőnybe csöppenünk bele, de azért titkon bíztam abban, hogy jó eredményekkel sikerül bemutatkoznom a Rally2-ben. Dobogós, vagy dobogó közeli eredményben reménykedtem a Lada Kupában, a P12-ben pedig azt saccoltam, hogy meglehet az első hat hely egyike, még így első nekifutásra is.
Az autó jól szólt, de a céldobogóig mégsem repített el titeket. Mi történt veletek?
A reggeli, első gyorsaságin a hideg minket is megtréfált, mert nem olyan gumikkal készültünk, amik a nulla és az annál is alacsonyabb hőmérsékleten jól működtek volna. A nyitó szakaszon mi leginkább a túlélésért küzdöttünk, a tapasztaltaktól megijedtünk egy kicsit. Azon dolgoztunk a célig, hogy egyben maradjunk mi is és az autó is.
A második gyorsaságira már kisütött a nap, emelkedett picit a hőmérséklet, jobbak voltak a körülmények, de a reggeli ismereteinknek hála óvatosabbak voltunk. Azonban így is megszereztük a Lada Kupa harmadik helyét, ami már nem is volt annyira rossz. Az első szerviz után azt gondoltuk, hogy melegedett annyit az idő, hogy onnantól kezdve még jobb lesz, és végre megnyomhatjuk rendesen a gázt. Ekkor keletkezett a közvetve végzetes műszaki hibánk, szétszakadt a hardy tárcsa, amitől olyan rezonancia lett az autóban, hogy nem lehetett pörgetni a motort. Vészvillogóval tudtunk gurulni a harmadik szakasz második felében és a teljes negyedik gyorsaságin is. Csak arra törekedtünk, hogy a negyedik szakasz céljába eljussunk, és onnan a szervizbe, ahol a csapat meg tudja javítani a kocsit. Ez sikerült, a hibás alkatrészt kicserélték a srácok, nekivághattunk a harmadik körnek is.
Az eredmény a másfél, vészvillogós szakasz után már végképp másodlagos volt a számunkra, csak tesztelni akartuk a kocsit. Persze eközben jó lett volna egy-egy jó szakaszeredményt villantani, hogy kitapasztalhassuk, hogy hová vagyunk elegek, de ez sem jött össze. Árpádtető célja előtt kb. 2 kilométerrel megállt az autónk, úgy, hogy hatalmas benzinszag árasztotta el az utasteret. Amikor félreálltunk, akkor láttuk meg a gépházban, hogy az injektor csavarjai kilazultak, az egyiket még el is hagytuk. Utólag azt a képet raktuk össze, hogy amikor a hardy tárcsa tönkrement, és a nagy rezonancia „dolgozott” az autóban, akkor lazulhattak le az injektor csavarjai, ezért estünk ki a versenyből. Amiatt vagyunk csalódottak, hogy nem tudtuk meg, hogy hová vagyunk jók a mezőnyben. A másodikon kívül egyetlen értékelhető gyorsaságink sem volt a futam során, ráadásul az első Hetvehelyen meg én nem voltam igazán formában.
Hol szeretnétek választ kapni a kérdésetekre?
Az Eger Rallye-n. Teljesen új lesz nekem az Eger Rallye, soha nem versenyeztem még a környéken. Igyekszünk alaposan felkészülni a Rally2 Bajnokság idei második versenyére, és remélem, az, hogy egyáltalán nem vagyok járatos a Mátrában, az semmilyen hátrányt nem fog okozni nekünk a következő fordulóban.
Rallye2.hu – Salánki Gábor