Jánosa Ákos és Rubóczky Attila számára jól kezdődött, küzdelmesen folytatódott és kitűnően ért véget a Mecsek Rallye, ennek köszönhetően elérhető közelségbe került a pároshoz, három, év végi bajnoki cím is. De pont az ilyen tutinak látszó helyzeteket a legnehezebb behúzni, aranylábú futballistáink is a 100%-osnak tűnő helyzeteket tudják a legbiztosabban elpuskázni. Ákosék ennek a tézisnek a megcáfolására készülnek Nyíregyházán, ahol okosan, de hiba nélkül kell versenyezniük, ahhoz, hogy megszerezhessék a bajnoki trófeákat, és sporttörténelmi sikert arathassanak, az idén először kiírt Peugeot kupában. Jánosa Ákossal beszélgettünk.  

Salgótarjánból kategória győztesként távoztatok, és a Mecsek Rallye is hasonlóan jól alakult, csak még sikerült néhány plusz kupát is begyűjtenetek a futam végén. Milyen volt a pécsi versenyetek?

Eredményesen végződött, és egészen jól indult, mivel a pénteki prológ után már az első szombati gyorsaságit sikerült megnyernünk. Pedig a Máré vára nem volt könnyű pálya, elég rossz volt az út minősége, de a szakaszgyőzelem megalapozta a pozitív hangulatot az autóban. A második gyorsaságin, Mecsekpölöskén is remekül kezdtünk, a széles részen tökéletes volt a kocsink, de a szűk, erdei részre érve váratlanul leállt a motor. Ezzel a problémával már év közben is többször találkoztunk, ekkor döbbentünk rá, hogy mégsem sikerült feltárni a hiba kiváltó okát Salgótarjánban. Ettől kicsit elkeseredtünk, de igyekeztünk, így is harmadikként zártuk a gyorsaságit, a kategóriánkban. A harmadik gyorsasági, a Szágyi elágazás nekem újdonság volt, soha nem mentem még rajta. Lobogós, nagyon gyors pályaként ismertem meg, szinte végsebességen autóztunk, olykor még a kanyarokban is. A Peugeot-nk viszont nem rosszalkodott, mert tele volt a tank, a köztes tankolózónában csurig töltöttük az üzemanyagtartályt. Az örömünk negyedik szakasz rajtjáig tartott, már ott elkezdte a rakoncátlankodást a kocsi, újra leállt a motor, így tudtuk, hogy nem lesz könnyű a dolgunk. Nem csalódtunk. Hetvehelyen a kategóriánkban az utolsó helyen értünk célba. A szervizben a csapat kiderítette, hogy nem jeladó, vagy kábelhiba keseríti ezúttal az életünket, hanem az, hogy az AC pumpa lineárisan nem kap annyi áramot, mint amennyire szüksége lenne a biztonságos üzemanyag ellátáshoz. Az első szervizben nem tudtuk kicserélni az AC-t, de ismét „agyig” tankoltuk az autót és ezzel megint megúsztuk leállás nélkül Máré várát, de László Martinék így is elvertek minket 0,9 másodperccel. A hatodik szakaszt megnyertük, majd Csomós Mixiék megelőztek minket a Szágyi elágon, csak sajnos a célban beestek, nem tudták folytatni a versenyt. László Martinéknak is gondja adódott, így a velük folytatott csatánk is véget ért ekkor. Vasárnap a saját tempónkat autózva sikerült az előnyünket növelnünk a 6-os géposztályban, pedig nem ez volt a célunk, csak úgy mentünk, hogy biztosan beérjünk a célba és behúzzuk az újabb győzelmet. A power stage-et, a 6-os géposztályt, a 2WD kupát, illetve a Peugeot kupát is sikerült megnyernünk, az 52. Mecsek Rallye-n, aminek rettenetesen örültünk. Egyedül a folyamatos motorleállás miatt nem voltunk boldogok, mert az már négy és fél verseny óta nehezíti a dolgunkat. Többször gondoltuk már, hogy megoldódott a probléma, reméljük, hogy Nyíregyházáig sikerül pontot tenni ennek az ügynek a végére. A pozitívum, és biztató, hogy vasárnap egyszer sem állt le a motor, pedig az Orfűi kör-Árpádtető gyorsasági csaknem 28 kilométer hosszú volt, bőven fogyott a benzinből, nem tele tankkal autóztunk a szakasz végén.

Bajnokként érkeztek Nyíregyházára?

Ezt nem mondhatjuk ki, sem a 6-os géposztályban, sem a Peugeot kupában, valamint a 2WD kupában sem. Jól állunk, de az ellenfelek beérhetnek még minket. A matek Mixiékkel van, ők is lehetnek bajnokok, ha Nyíregyházán László Martinék és mi is kiesünk, vagy pont nélkül zárjuk a futamot. Az elhangzottakból értelemszerűen következik, hogy Martinék is révbe érhetnek az év végén, ha mi Nyíregyházán nem szerzünk pontot. Matematikailag viszont kétségtelenül nekünk van a legjobb esélyünk a végső győzelemre. A tesómmal, Rubóczky Attilával azt számolgattuk, hogy a Peugeot kupában az is elég nekünk, ha a másfélszeres szorzóval jegyzett évzáró futamon negyedikként gurulunk át a célvonalon. A 6-os géposztályban pedig elég, ha Hibján Jociék mögött teljesítjük a versenytávot, ami biztosan nem lesz könnyű, hiszen számukra hazai futam lesz a Nyíregyháza Rallye, biztosan szeretnének jól szerepelni az nyírségi közönség előtt. Ott kell lennünk Nyíregyházán, célba kell érnünk, de nem kell életre-halálra hajtanunk, nem szükséges minden kanyart maximálisan elvállalnunk, csak ami 100%-ig biztonságos, lesz lehetőségünk taktikázni. De nem szeretek ilyet mondani, nem jó úgy versenyezni, hogy az ellenfeleket lesem és figyelem, hogy miként áll éppen a szénájuk. Az ilyen, nem saját ritmusban vívott csaták pedig sok hibalehetőséget hordoznak magukban. Ráadásul, technikai sport lévén, a rallye-ban bárkinek bármikor benne van egy műszaki hibának a lehetősége. Nekünk is. Szóval nem egy lefutott meccs ez még. Úgy fogalmaznék, hogy a bajnokság kapujában állunk, csak még a kulcsot nem adták ide nekünk a kapuhoz. 🙂 Mi lesz, ha mégsem akarják átadni? Akkor nincs mese, neki futunk és berúgjuk a kaput. 🙂

Rallye2.hu – Salánki Gábor

Köszönjük a segítséget:

 

 

Ha tetszett a cikkünk kérlek oszd meg másokkal is!