Tizedekre menő csatákat vívott Bodogán Ferenc és Szarka Dávid a legnagyobb ellenlábasával, a Mecsek Rallye-n, és végül győztesen kerültek ki az ütközetből, holott volt olyan pillanatuk is, amikor azt sem tudták, hogy merre van az előre. A kategóriájuk pécsi első helyével minimálisra csökkent a hátrányuk az éves értékelésben, aki nyer Nyíregyházán, az mindent visz majd az év végén is, az ORC P12-es géposztályában. Bodogán Ferenccel beszélgettünk.
Szia, Feri! „Mecsekezzünk” egy kicsit!
Oké. Az 52. Mecsek Rallye-n vettünk részt az elmúlt hétvégén. 🙂
Megleptél… 🙂 Szóval Mecsek Rallye, ahol a Bodogán Ferenc-Szarka Dávid kettős kategória győztesként gurult át a céldobogón. Hogyan készültetek erre a versenyre? Óriási volt a tét.
A kategória bajnoki cím szempontjából valóban kiemelkedő jelentősége volt ennek a futamnak, nagyon szoros volt a verseny köztünk és Ifj. Kerék Gyuriék között, már a rajt előtt is. A dolgunk nem volt egyszerű, hiszen ezúttal az állandó navigátorom, Molnár Tomi nem ért rá, így beugrósként ismét Szarka Dávid barátom sietett a segítségemre, amit köszönök szépen neki. Mindent jól csinált, ügyes volt pörgött, és sokat segített. A navigátorcseréhez társult a nálunk már megszokott felkészülési mizéria, jó szokásunkhoz híven, a Mecsek Rallye előtt is futó percre sikerült ráncba szedni a Ladánkat. Szerdán reggel még tüsténkedett az autó körül a csapat, csak dél után csaptunk a lovak közé, akkor indultunk el a kocsival, mindössze ketten, Dáviddal, Pécsre. A munkával töltött bő fél nap után, az út hosszú volt, sokat vezettünk, fáradtan érkeztünk meg Baranyába. A pályák felírása ezúttal sok gondot okozott, mert Dávid Toyota Celica-jával jártuk be a gyorsaságikat. Alacsony volt a kocsi, vigyázni kellett rá, ám maximálisan ki tudtuk használni a tréningezési lehetőségeket. Pénteken elintéztük a papírmunkát, az átvételeket, csak a technikai ellenőrzéskor lepődtünk meg, mert a rendszám nem volt nálunk, de hamar be tudtuk mutatni az ATB-s kollégáknak. Ők legalább jót nevettek rajtunk. 🙂
Innentől a száguldásé volt a főszerep.
Óriási lendülettel és még nagyobb vállfájdalmakkal vágtam neki a versenyzésnek. A prológ előtt szerencsére megérkezett a csapat is. A fiúktól kaptam egy alapos fejmosást, ezzel sikerült teljesíteni a bemutatkozó penzumot, plusz egy kicsit lelkesebb is lettem a szombati folytatással kapcsolatban. Reggel nem tudtunk a leggyorsabbak lenni, ki is kaptunk rögvest Kálmánczy Balázséktól, a helyi menőktől, de a többieket tisztes távolságban tudtuk tartani magunktól. A következő gyorsaságin ugyanez volt a helyzet, de a harmadik szakaszon nem voltam kellően bátor és Gurigáék is elpáholtak minket. Tökösebbnek kellett volna lenni, de itt-ott bele-bele fékeztem, ezzel időt vesztettünk. A következő körben ezen javítottam, sikerült szinte egált mennünk. A hetvehelyi pályán már évek óta folyamatosan versenyzünk, mégis tud nehézségeket okozni. Most az volt az érdekes, hogy ezúttal a mezőny végén autóztunk, és az előttünk rajtolók alaposan megszórták kaviccsal és földdel a kanyarokat. Kihívás volt rajta gyorsan és pontosan versenyezni. A második körre kiegyenlítődtek az erőviszonyok köztünk és Gurigáék között, nagyon hasonló időket autóztunk az elején. Nekünk csakis rájuk kellett figyelnünk, mert őket kell megvernünk, ha bajnokok akarunk lenni, más már nem tud beleszólni, az aranyérem sorsába. Gurigáék sorra rakták fel az új gumikat, mi pedig egy kicsit izgultunk, mert csak kopott, régi abroncsaink voltak. Végül nem volt mese, nekünk is vásárolni kellett kettőt, az új RK7-esekből. Az utolsó körre lett egy kicsi csúszás a programban, ezért teljesen ránk sötétedett, és a felvert por is tökéletesen megállt a hideg, erdős részeken. Gurigáék megforogtak, és olyan port hagytak maguk után, amiben mi is megforogtunk. Kétszer. Semmit nem láttunk, alig találtunk vissza az útra. Véleményem szerint Kálmánczyék a mi porunkban estek el. Elég komoly volt a megforgásunk, később szembesültünk csak vele, hogy mi is az erdőben végezhettük volna. Az estét úgy zártuk, hogy Guriga 21 másodperccel volt előttünk, Vizelli Kareszék pedig 6-al mögöttünk. Másnap reggel a hosszú gyoraságikra felraktuk a használt, kemény gumikat. Karesszal átbeszéltük, hogy mit és hogyan lenne érdemes csinálni, ezeket megtartva tudtunk versenyben maradni az első helyért. Gurigáékkal ekkor is szinte azonos időt autóztunk a vasárnapi első szakaszon, majd úgy alakult, hogy a tizedik szakasz után 0,1 másodperccel az élre álltunk. Innentől láttuk, hogy bármi lehet, akár nyerhetünk is, ami végül sikerült, ráadásul nem is kicsi előnnyel. Gyorsak voltunk, de a videónkat visszanézve rájöttünk, hogy nem annyira, mint ahogyan mi azt bentről gondoltuk. A krónikához hozzá tartozik, hogy Gurigáék a végén komoly műszaki problémával küszködtek. Kareszéknak is gondja volt, kényelmesen meg tudtuk tartani a P12-es géposztályban a vezető helyünket, aminek nagyon örültünk a célban.
Mi lesz a tétje a Nyíregyháza Rallye-nak?
A kategória bajnoki címe. Két ponttal vagyunk lemaradva az Ifj. Kerék-Bata páros mögött. Tehát aki ott gyorsabb, az lesz a bajnok. Elég nyílt sisakos ütközetre készülök, amit már újra Molnár Tomival a jobb1-ben fogok megvívni. Az évadzáró futam pikantériáját tovább fokozza, hogy még soha nem versenyeztem a zempléni gyorsaságikon. Nagyjából 15 éve voltam kint egy Zemplén Rallye-n, ORB-s versenyt nézni, onnan ismerek két kanyart, de ennyi a zempléni tapasztalatom. A bajnokság állása alapján kemény, a Youtube-on szerzett tapasztalataink alapján pedig igazi VB-s futamra számítunk az évzáró versenyünkön, ahol csakis az lesz az egyetlen tervünk, hogy elhódítsuk az év végi kategória győzelmet.
Rallye2.hu – Salánki Gábor