Ikotics Mátyásnak és Gálik Katának érdekesen alakult a Diósgyőr Rallye, mivel az első napon eldobták az autót. Éjjelig szerelt a csapat, a pilóta alaposan elgondolkodott, majd vasárnap okosan versenyezve egészen a célig jutottak és kipipáltak két jelentős tételt is Mátyás bakancslistáján. Ikotics Mátyással beszélgettünk.
Érdekesen vagy te összerakva… 🙂 Van egy saját autód, amivel nem mindig bírsz, erre kölcsön kérsz egy még erősebbet. Mi volt a tervetek a Diósgyőr Rallye-n?
Csakis arról szólt nekünk ez a dolog, hogy kipróbálják egy ilyen fantasztikus autót. Vizin Laci bácsiék mentek vele, Hering Gyuláék használták és ugye Bessenyei Zoliék is egy ugyanilyen autót vittek sikerre korábban az Európa Bajnokságon. Kit-car feelingje van, nekem pedig az az isten. Elég régen Zsiguli mámorban úszok, de egy R3-as Honda kipróbálása régi vágyam volt már. A bakancslista másik pontja a miskolci verseny volt, soha nem autóztam még a környéken, de csodálatos a környezet, ide még kirándulni is vissza fogok térni. Első lépcsőfokként megkérdeztem az autó tulajdonosát, Neukirchner Bandit, hogy kiadná e nekem az autót egy futamra? Ő elsőre nemet mondott, mert félt a következményektől, mint kiderült jogosan. 🙂 Végül megtisztelt a bizalmával és rám bízta ezt a kincset. A saját autóm üzemeltetéséhez Andris a kezdetektől fogva nagyon sok tippet, trükköt és alkatrészt biztosított nekem, így a bérléssel, ha lehet ezt mondani szerettem volna egy lökést adni ahhoz, hogy talpra álljon a MUG és úgy érzem ez sikerült. Még ha egy pici fénytörés azért lett álltalam is rajta…
@rallye2.hu Ikotics Mátyás-Gálik Kata Diósgyőr Rallye 2023 Rallye2 Gy1 Mályinka-Garadna Rally rallye rallycar rally rallyecar rallying rali
Mondhatjuk azt, hogy hamar visszaállítottad a kocsit majdnem az eredeti állapotára.
Így van, gyakorlatilag hasonló sérülés keletkezett rajta az első mályinkai gyorsaságin, mint amilyen korábban volt. Szombat reggel rettenetesen kihúzták alólunk a talajt, egy szempillantás alatt kicsúsztunk, teljesen váratlanul ért minket. Kettő hete azt mantrázom magamnak éjjel-nappal, hogy vissza kettő, óvatosan, okosan, ennek ellenére mégis megtörtént a baj. Kívülállók lehet azt mondják, hogy nem voltam kellően megfontolt, talán el sem hiszik azt, hogy sokkal, de sokkal visszafogottabban mentem, mint amikor a saját autómban ülök. Pedig ez történt. Szerintem a rutin hiánya és a hirtelen összeszaladt dolgok összessége vezetett ahhoz, hogy végül az út mellett kötöttünk ki. Az biztos, hogy egy szerencsés esés volt, mert ha nincs ott egy bokor és nem fog meg minket, akkor ebből egy takaros, hempergős bukfenc kerekedhetett volna. Nagy munka és hajtás kezdődött azért, hogy másnap folytathassuk a versenyt, sokaknak köszönhetünk sok mindent. A láncreakció Németh Péterrel, Pepével indult, aki elhozott egy alkatrészt tőlem, Pécsről, a műhelyből Budapestig, Budapestről pedig Parkánszki Barna szállította egészen Miskolcig. Ezután jött a Bencs család, akik egy héttel korábban vásároltak egy ugyanilyen „ufó” Hondát, ők adtak egy olyan alkatrészt, ami nekünk nem volt. A miénk menetei nem stimmeltek a GE fejben. Zoli és Gabi versenyzett is Diósgyőrben, mi pedig nem hagytuk őket pihenni, nagyon hálásak vagyunk nekik. A munka oroszlánrészét Neukirchner Bandi és Molnár Zoli végezte el, ők éjjel egy óráig reszelték, kalapálták és kitartóan szerelték a kocsit. Köszönjük, hogy reggel újra odaállhattunk vele a rajtvonalhoz. Amíg ők dolgoztak, addig én alaposan átgondoltam a dolgokat, számításba vettem, hogy esetleg itt van a mentális határom, nem nagyon tudtam megérteni azt, hogy miként történhetett meg az, hogy egy lassítóban így elúsztunk. A belsőkamerás felvételekből kiderült, hogy jelentősebb baj is lehetett volna, ettől lelkileg igen mélyre kerültem. Akár Katában is kárt tehettem volna, azért pedig valószínűleg a komplett ORB2-es mezőny meglincselt volna, ha a versenyzői összekötőjüknek egy haja szála is meggörbül. Arra a következtetésre jutottam, hogy túl nagyokat lépek előre és ez a történet simán borítékolható volt. Azt tudtam, hogy ezt a kalamajkát semmiképpen sem akarom megismételni. A vasárnap teljesen kaland és eseménymentes volt, de amikor odaálltunk reggel újra a mályinkai gyorsasági rajtjába, akkor tudtam, hogy az lesz az a szakasz, amelyiken az eddigi pályafutásom során a leglassabban fogok menni. A sima balokba is úgy benéztem, mintha a pályabejáráson lennénk. Nem bíztam magamban és az autó hátuljában sem, hiszen még mindig nem tudtam, hogy mi történt pontosan. Megfontoltan nyomtam a gázt egész nap, de azért tudtuk élvezni is, sikerült kideríteni, megtapasztalni azt, hogy mi a különbség az én autóm és a MUG-001 közt. Ég és föld a két kocsi. Az utolsó szakaszon, ami etap lett, ott egy-két kanyart megnyomtunk kicsit a nézők kedvéért és azt láttuk, hogy tetszett nekik, amit láttak. Eközben Kata végig sírta a gyorsaságit, kiszakadt belőle a futam és az egész év feszültsége. Számomra a második nap egy rekreációs központtá vált, hogy feldolgozzam a szombaton történteket. Durva hétvége volt, legalábbis az vált belőle. A lényeg, hogy ha csak szuperrallye-val is, de eljutottunk végül a DVTK stadion parkolójába, és átgurulhattunk a céldobogón.
Van még tervetek 2023-ra? 2024-ről tudtok már valamit?
Idén már csak kisebb futamokra készülünk, de jó lenne, ha összejönne novemberben az, hogy részt vegyünk az Árpádtető rallysprinten, a saját autómmal, miután kipofozzuk a Mecsek Rallye-n megsérült karosszériát. Jövőre jó sok tapasztalatot kell szereznünk, amiket össze kell gyúrni egy egésszé, hogy a Diósgyőrben és a Mecsek Rallye-n történt helyzeteket ne kelljen még egyszer átélnünk.
Veszel egy 1000-es Suzukit? 🙂
Azt azért nem, de sokat kell szlalomra, sprintekre neveznünk, tanulnunk kell. Még az is lehet, hogy kívülről is körbe bukócsövezzük az autót, de csak kizárólag a biztonság kedvéért. 😀
Rallye2.hu/ORB2.hu – Salánki Gábor