Ifj. Kanyik Antalnak és Nyirfás Julcsinak kalandosra sikerült a Mecsek Rallye-ja, de éppen a balszerencséjüknek köszönhették azt, hogy nagyon szép élményekkel gazdagodtak, és visszacsöppentek Pécsen a rallye hőskorába. Ifj. Kanyik Antallal beszélgettünk.
A Mecsek Rallye, a verseny előtti hivatalos teszttel vette kezdetét számotokra. Milyen volt?
Rendkívül forró, mivel csaknem 50 Celsius fok volt az autóban, de mindenképpen hasznosnak bizonyult a főpróba. Próbáltuk a lehető legjobb beállításokat megtalálni az autónkhoz és törekedtünk rá, hogy kellően gyors tempót diktálva ráérezzünk a jó ritmusra. Nem volt semmi gondunk, én pedig örültem annak, hogy közben még sikerült megautóztatnom néhány embert is. Másnap a pályabejárással folytattuk a felkészülésünket a Mecsek Rallye-ra. Jól sikerült a szakaszok felírása és a gépátvételen sem volt semmilyen problémánk. Csütörtökön este a rendezők, a Mitropa Kupa szervezőivel közösen megvendégelték a versenyzőiket, és a Historic EB résztvevőit egy vacsorán.
A péntek este viszont nem úgy alakult, ahogyan azt elterveztétek…
Kalandosra sikerült a Mecsek Rallye-nk első, Pécsvárad-Zobák szakasza. Pénteken este a tikkasztó kánikula után Pécsre és környékére óriási viharok csaptak le, eső és jégeső is érkezett velük bőséggel. Felkészültünk a várható körülményekre, felraktuk a vizes gumikat, ami jó döntésnek bizonyult, mert saras, vizes, csúszós volt az erdős részen az aszfalt. Nem éreztem annyira gyorsnak magunkat a pályának ezen a részén, úgy gondoltam, hogy a gyorsasági második felében, Hosszúhetény környékén, a széles részen, amit már jobban ismerünk, majd ott gyorsulunk egy kicsit. Az az árok, és kanyar, amivel három évvel ezelőtt gyűlt meg a bajunk ezúttal simán kiadta, de jött nem sokkal később egy bukkanós balos, ami úgy eldobta az autónkat, hogy sok lett. Álltam a gázon, de keresztbe állt a kocsink, ami először kisebb fáknak csapódott neki, majd egy nagy fa megforgatott minket és a sötétben az út közepén állt meg a 208-as, miközben a motor lefulladt.
Nem lehetett kellemes pillanat…
Picit bepánikoltam, mert hiába indítottam, nem akart életre kelni a motor, az ajtókat pedig nem tudtuk kinyitni. Óriási szerencsénk volt, hogy épségben megúsztuk a kalandot, így viszonylag hamar ki tudtunk mászni valahogy a kocsiból, Juli ezután azonnal elkezdett a pályán visszafelé szaladni, hogy a mögöttünk érkezőknek felmutathassa az OK táblát, és lassítsa az utánunk rajtoló három autót, nehogy összetörjük egymást. Nézőként éppen ott volt Hevesi Pisti, aki a kocsi körül segített intézni a dolgokat. Tologattuk az autót, ami közben beindult, elvittük az útból. A műszerfalon minden visszajelző lámpa pirosan világított, ám szerencsére csak a motor hirtelen leállása miatt. Kerekek nagyjából voltak a 208-as alatt, indulhattunk volna, de Juli annyira fölszaladt a pályán, hogy a bukósisakjában nem igazán hallotta, hogy kiabálunk utána. Az utolsó autó után indult vissza, amikor valaki szembe ment vele és mondta neki, hogy tovább tudunk menni. Ekkor ismét futásnak eredt, de majdnem elesett a vaksötétben, egy gödörben. Utólag azt mondom, hogy ha nem pánikolok be, akkor kevesebb ideig állunk ott. Addig kellett volna indítózni, amíg be nem indul a motor, aztán ki is tudtunk volna jönni a szakaszról, de akkora csattanás volt, olyan nagy ütéseket kaptunk, hogy azt hittem, hogy ott a vége.
Ezután a szervizparkban jött az igazán nagy rohanás!
Óriási meglepetés ért minket, mert akkora összefogás kerekedett hirtelen körülöttünk, annyian segítettek nekünk abban, hogy az autónk legalább annyira talpra álljon, hogy a versenyt folytatni tudjuk, hogy el sem akartuk hinni. A csapatunk nagyon ügyes volt, de a Tagai Racing csapata is rengeteget segített. Tamás a teljes csapatával, a főszerelőjükkel Atyóval együtt átjött hozzánk, és ő maga is a fiúkkal dolgozott. Bihari Petiék CO rendszert adtak, Király Gabiék, Németh 8V Péterék, valamint sok pécsi ismerős és ismeretlen is azon serénykedett, hogy az éjszaka közepén, éjfél után alkatrészeket szerezzenek nekünk. A csapatvezetőnk mindenkivel próbált beszélni, aki még nem indult el a szállására, Julival együtt igyekeztek segítséget kérni a szervizparkban maradt csapatoktól. Ildi így szerzett többek közt egy hegesztő felszerelést is. Eközben Édesapámék autóba ültek, hogy hazautazzanak Budapestre, az autónkhoz tartozó üvegekért. Reggel fél hatra értek vissza Pécsre. A reggeli, 15 perces szervizben sikerült összerakni az kocsit, bár a futómű nem volt 100%-os, de működött az autó, és már az is csoda volt, hogy egyáltalán folytatni tudtuk a versenyt. Óriási hálával és köszönettel tartozunk mindenkinek, ismerősöknek és ismeretleneknek egyaránt, akik ezért bármit tettek, főleg egy ilyen pokoli, kánikulai nap végén. Aki még a szervizben volt, az eldobott mindent és rohant oda a sátrunkhoz. Köszönjük az ATB munkatársainak, hogy a bajban felkerestek és segítettek minket a tanácsaikkal, hogy mire figyeljünk oda, mi az, amit mindenképpen rendbe kell szednünk a munkánk során ahhoz, hogy folytathassuk. Julival mindketten azt éreztük, hogy ott és akkor valami visszatért a régi rallyeversenyek hangulatából, ahol az ellenfelek a bajban önzetlenül és erőn felül segítették a vetélytársaikat azért, hogy mindenki a célban fejezhesse be a versenyét. Ezt hatalmas pozitívumként könyveltük el.
A szombati gyorsaságik hogyan sikerültek?
Az első körben sem az autót, sem a ritmust nem éreztük, ráadásul nagyon fáradtak voltunk. A második, de inkább a harmadik körre sikerült magunkra találnunk, addigra már nagyjából túllendültünk az esti kalandokon. Akkor már jó tempóban és jó hangulatban tudtunk autózni, folyamatosan a Mitropa Kupa abszolút második helyén álltunk. Az volt a célunk, hogy célba érjünk, mert tudjuk, hogy a pontok az év végén nagyon sokat fognak számítani. Sajnos elég kevesen indultak Pécsen a Mitropa Kupában, de volt kivel csatáznunk így is ezen az alapvetően jól megrendezett hazai futamon. Örültünk, hogy célba értünk, igazán kemény küzdelem volt ez.
A csapatból ketten álltatok rajthoz végül Pécsett, és mindketten célba is értetek.
Úgy volt, hogy Édesapámék is rajthoz állnak a Polonézükkel, de egy meghibásodott alkatrész miatt le kellett mondaniuk a szereplést. Igazából az ő szerencsétlenségük lett a mi szerencsénk, hiszen a segítségük nélkül mi valószínűleg nem érünk célba, Rónavölgyi Endréék pedig talán el sem tudnak rajtolni. Endréék Hondájának a műszaki vizsgája lejárt és ez csak az adminisztratív átvételen derült ki. S.O.S-ben, a tréningen, két szakasz között szereztünk időpontot a Mozaik utcába, a műszaki vizsgára. Apa és Matyi megoldotta a vizsgáztatást, és elhozták a Hondát Pécsre. Ezek után Endréék jó teljesítményt nyújtva mutatkoztak be és értek célba pályafutásuk első Mitropa Kupa versenyén. Egy kisebb becsúszásuk volt a vége felé, amivel időt vesztettek, de serlegekkel a tarsolyukban zárták a hétvégét.
Megtörtént a kárfelmérés?
Hétfő délelőttre terveztük a műhelyünkben, és sejtettük, hogy a $ jelek vidáman fognak pörögni. Bőven van dolgunk a Peugeot 208 R2-nkkel a következő megmérettetésünk előtt. Csúnyán összetört a kocsi, Juli oldalán is csak félig záródott az ajtó, a por pedig sok helyen csak úgy dőlt befelé az utastérbe. Karosszériaelemekre, eredeti gyári alkatrészekre van szükségünk. Megsérült a szervópumpa és a hűtő rögzítése is eltörött. Nem lesz egyszerű a javítás, mert alig lehet hozzájutni az alkatrészekhez, mondhatjuk, hogy hiány van belőlük.
Hogyan tovább? Hol szeretnétek legközelebb versenyezni?
Meglátjuk, hogy miként sikerül az alkatrészek beszerzése, és hogy hol állnak meg a költségek, de megeshet, hogy a következő Mitropa Kupa futamot ki kell hagynunk. A szlovéniai, Zelezniki-i futam az tervben van, reméljük, hogy addigra minden összeáll és oda sikerül eljutnunk.
Köszönjük a segítséget szponzorainknak!
Kroon Oil, Elaforg 2000 Kft, Hidra, Hidra Kecskemét, Exclusive change, Exclusive tours, SRTeam, Brian James trailers, Atech Racing, Shőn kerékszerviz, Rotinger, Kanyik Autószerviz, www.kanyikmotorsport.hu
Fotók: MGR Images, MK Racing Photography, Makkay Photography
Szöveg: Rallye2.hu – Salánki Gábor