Mai napig a közönség egyik legnagyobb kedvence Ifj. Bihari Péter, aki a 2000-es évek második felében meghatározó versenyző volt a Rally2 Bajnokság mezőnyében, 2006-ban csak egy hajszál választotta el az abszolút bajnoki címtől. Erről a korszakról és természetesen a jelenről, valamint a jövőről is beszélgettünk, Ifj. Bihari Péterrel.
Mikor kerültetek a Rally2 Bajnokságba?
Először 2003-ban neveztünk be a Rally2 mezőnyébe, ekkor két futamon álltunk rajthoz egy kupás Suzuki Swift-el. Azt az autót sikerült akkor kibérelnünk. A Mecsek Rallye-n és a sokak számára emlékezetes havas, jeges Zemplén Rallye-n indultunk vele. A Zemplénben szinte az egész verseny etap lett, a futam végét le is fújták, Pécsen pedig sikerült pontokat szereznünk.
A bemutatkozás után a Rally2-ben jött egy hosszabb szünet a számotokra, de a bukósisak nem került a szögre. 2006-ban szerepeltetek újra a Rally2-ben.
A Rali Túra Bajnokságban töltöttünk el pár évet, ami egyértelműen a hasznunkra vált, mivel a Rally2-ben remekül alakult a visszatérésünk. Pécsen és Várpalotán abszolút futamgyőztesként értünk célba a Hondánkkal, majd az év végén Szommer Istvánék mögött abszolút másodikak lettünk. Az N csoportban ezüstérmet szereztünk, az N/2-es géposztályban pedig a dobogó legfelső fokára állhattunk Konyári Zoltánnal.
Ez volt a legeredményesebb Rally2-es évetek. Mi történt utána?
Egy Skoda Octavia Kit-Car-ra váltottunk. Ennek a motorja „csak” bő 230 lóerős volt, ám a szekvenciális váltótól kezdve a nagy fékekig, volt ott minden, ami egy rallyeautóba kell. Az F csoportban tudtunk mi jó időket menni, sőt az abszolút értékelésben sem volt miért szégyenkeznünk, de a legtöbb skodás versenyzőhöz hasonlóan nekünk is rettenetes mennyiségű technikai hibával kellett megküzdenünk. 2007-et, és 2008-at végig kínlódtuk vele, 2009-nek még az Octaviával kezdtünk neki, de a türelmem elfogyott, lecseréltük a Skodát egy Honda Civic Vti-re. Sok szerencsénk ehhez az autóhoz sem volt, mindössze két versenyt teljesítettünk vele, hamar kibéreltünk helyette egy Mitsubishi Lancer Evo IX-et, azzal fejeztük be a 2009-es évet. 2010-nek is ezzel vágtunk neki, mivel nagyon megkedveltük az autót. Abszolút értékelést tudtunk vele nyerni, így természetesen a kategóriában, valamint az F csoportban elért eredményeink is kiválók voltak. 2010-ben mentünk még a Rally2-ben, de akkor már közel volt a vég, hamarosan kiszálltunk a Rally2-ből, én pedig megvásároltam a HYD rendszámú, piros Ladámat. Innentől egyetlen tervünk volt: csak a nézők kedvéért és a magunk szórakoztatására akartunk autózni.
Mi a legszebb élményed a Rally2-es időkből?
A „legeslegesleg”, ami elsőként eszembe jut, az a 2006-os Mecsek Rallye, amikor kiélezett küzdelemben sikerült abszolútban versenyt nyernünk. Az utolsó gyorsaságin, Árpádtetőn leesett az eső, a gumik slickek voltak, elől az egyik lámpánk felmondta a szolgálatot, és csak a verseny végén merte elárulni a szervizcsapatunk, hogy az egyik féltengely majdnem kiesett alólunk, mert a felfüggesztés eltört. Szommer Istvánékkal voltunk ádáz csatában a győzelemért a sötétben, de beleadtunk apait-anyait, így sikerült a szakaszt, és ezzel együtt a versenyt is megnyernünk. A lehető legtöbbet kihoztuk magunkból, ez a mai napig óriási élmény, szép emlék a számomra. Szintén a legek közt említeném meg a Mecsek Rallye előtti Várpalota Rallye-t, ahol győzni tudtunk a Hondánkkal, ami igazából egy aszfaltra termett autó volt, de nagyon jól viselkedett a murván. A legnagyobb lépés mindenképpen a Mitsubishi volt. A Skoda Octavia is óriási feeling volt, a problémáit leszámítva komoly versenyautónak számított, de a Lancer még többet adott, úgy, hogy közben üzembiztosan, tökéletes kezesbárányként viselkedett. Az az autó oda fordult, ahová akartuk, mindig azt csinálta, amit mi szerettünk volna, nagyon megszerettük.
Nem tűntél el a rallye-ból, a mai napig versenyzel, mondhatjuk, hogy szem előtt vagy, de mit csinálsz akkor, amikor kiszállsz a versenyautódból?
A legtöbb időt a családommal próbálom meg eltölteni, és sokat dolgozom. A cégeimmel foglalkozom, hogy legyen mit elfüstölni hétvégén a gyorsasági szakaszokon.
Szenzációs autót építettek, imádja a közönség a Lada „űrhajót”, amiről már sok adatot és részletet elárultál. Tudsz olyat mesélni róla, amit eddig másnak nem mondtál?
Egyelőre megálltunk a projektben, de a későbbiekben még tervezünk egy-két fejlesztést az autón. A kocsi összeállt, beállt, megbízhatóan, jól működik, azt csinálja, amit kell, az üzembiztonságát pedig nem szeretném veszélybe sodorni semmivel sem. Úgy gondolom, hogy lehet még fokozni az erejét, de ezt csak akkor valósítjuk meg, ha a fejlesztések nem mennek a célba érkezés rovására.
Erőhiánytól nem szenvedtek most sem. Hallottunk már 240 lóerőről, csiripelnek a verebek közel 300-ról, mi az igazság?
A szűk 300 lesz az igazság. Amikor legutóbb motorpadra álltunk vele nem tudtunk a mérés végére érni, mert az injektorok elfogytak, de ezzel együtt is 288 lóerő lett a végeredmény. A problémát Hús azóta orvosolta, kicserélte az injektorokat, de utána már nem vittük vissza lemérni. Már erről a „ménesről” is azt gondolom, hogy szinte mindenre elég lenne, de mint mondtam, vannak még ötleteink…
Mik a közeljövő, a 2021-es évetek tervei?
Augusztus elején elutazunk az 1. ZEG Rallye Show-ra, Zalaegerszegre, ahová meghívtak minket, mi pedig örömmel megyünk. Hogy a szeptemberünk se teljen autózás nélkül részt veszünk egy teszten, Kunmadarason, majd az októberi a Komló Rallye-ra készülünk, ahonnan, ha minden jól megy haza sem jövünk Debrecenbe, hanem indulunk egyenesen a következő hétvégén lévő Rallye Legendre. Elég izgalmas versenynaptár ez, bízunk benne, hogy minden a terveinknek megfelelően sikerül, és mindenhol legalább olyan jól érezhetjük majd magunkat, mint a régi, szép időkben, a Rally2-es éveinkben.
Rallye2.hu – Salánki Gábor