Sietve, kapkodva készült az Eger Rallye-ra Hernádi Peti és Bodnár Jani, akiknek végül arra sem volt túl sok ideje, hogy belerázódjon a versenytempóba. A féltengely adta meg magát az ötödik kilométernél a Peugeot 106 Maxi-ban, ami a srácoknak a verseny végét jelentette. Most már a Miskolc Rallye-ra koncentrálnak, ám a javításon túl még egy kis fejlesztésre is lesz módjuk a tervek szerint. De hogy ezek után milyen vágyakkal érkezek a fiúk a hazai versenyükre, arról Hernádi Peti beszélt nekünk.
Rallye2.hu: Milyen volt az Eger Rallye-ra a felkészülésetek?
Hernádi Péter: Kissé kaotikus. Bár nálunk szokásosnak mondható, hogy az utolsó percben készülünk el az autóval, de most tényleg a végletekig feszítettük a húrt. Pénteken hajnalban tudtuk összerakni a váltót, a fékeket, futómű beállításra vittük az autót, ekkor készültek el a legutolsó simítások. Mondhatni futó percre lettünk készen, nagyjából három kilométert mentünk vele a rajt előtt, hogy legalább annyi információnk legyen a kocsiról, hogy minden alkatrész rendben teszi a dolgát és, hogy az autó egyben van. De olyanról, hogy féktáv, kanyarsebesség és egyéb nyalánkságok fogalmunk sem volt.
Rallye2.hu: Sajnos az Eger Rallye-n sem sikerült a felsoroltakról sokat tanulnotok, mivel nagyjából az ötödik kilométernél fel kellett adnotok a versenyt.
Hernádi Péter: Sajnos pontosan ez történt. Nehezen, kapkodva indult a reggelünk. Késve érkeztünk meg a szervizparkhoz, mert előzőleg azt gondoltuk, hogy fél óra alatt mindennel végzünk a szervizben, de miután felállítottuk a sátrunkat már láttuk, hogy tévedtünk. Öltöztünk és rohantunk a parc fermébe. Ott rájöttünk, hogy emlékeim szerint bezártam az autót, de nem találtam a kulcsot. Spuri a szervizbe, ahol persze nem volt a kulcs, de mint kiderült az autó sem volt bezárva, totál feleslegesen rohangáltam le-fel. Addigra a navigátorom és sógorom, Bodnár János már beindította az autót valamint be is állt vele a sorba, mire visszasprinteltem két autó volt előttünk, így minden rendben volt, a parc ferméből időben elrajtoltunk. Elértünk a gyorsasági szakasz rajtjához, belevágtunk a versenybe. Az első néhány kanyar még nagyon érdekes volt egy új autóval, úgy, hogy legutóbb tavaly augusztusban, a Kassa Rallye-n versenyeztünk. Nem akartam nagyon bekezdeni, folyamatos gyorsulást irányoztam elő magammal szemben. Három-négy kanyar után már kezdtem érezni az autót, láttam, hogy gyönyörűen dolgozik a futómű, keresgéltem a megfelelő féktávokat. A gyorsasági szakasz felénél, az egerbocsi elágazástól fentebb két lassítóval a kigyorsításnál azt éreztük, mintha egy kátyúba mentünk volna bele. Nem is értettük, mert teljesen sima volt az aszfalt. A következő lassítónál egész jó féktávot vettünk és még mindig nem éreztünk semmi gondot a kigyorsításnál. Az elágazásnál elég jól befordultunk, de ezután már nem tudtam kigyorsítani. Eltűnt a hajtás. Először a váltóra gyanakodtunk, próbáltunk tovább menni, egyszer éreztem is a kuplung felengedésénél, mintha elindulna az autó, de nem. A féltengely adta meg magát. Szerencsére jókor. Legalábbis abból a szempontból, hogy ki tudtuk vinni az autót, nem kellett az egész napot a gyorsaságin töltenünk. Az én hibám lehet, ami történt. Az előző nap éreztem, hogy van egy kis kotyogása, de a kapkodásban nem cseréltük ki.
Rallye2.hu: A Miskolc Rallye-ig lesz rá időtök…
Hernádi Péter: Folyamatban van a csere, nemrég kaptuk meg a féltengelyeket, de alakítanunk kell rajtuk egy kicsit mielőtt beszerelnénk és nekivágnánk a Miskolc Rallye-nak. Ezen felül egy új kipufogórendszerrel is készülünk. Az kiderült Egerben, hogy alapvetően jól működik a kocsi. A miskolci pályák nekem valamilyen szinten hazainak számítanak, mivel Sajóivánkán élünk. Sáta közel van hozzánk, ám nagyon ritkán járunk arra. De ismerjük. Ellenben Bükkszentkereszten még az életben nem voltam, Mályinkán pedig egyszer gurultam végig motorral, úgyhogy onnan sem rendelkezek túl sok tapasztalattal. Arra vágyunk, hogy végre célba érjünk. Semmi más. Csak tudjunk végre végig menni egy versenyen, működjön minden, ne romoljon el semmi. Ha ez sikerül, akkor mi már nagyon boldogan fogunk ünnepelni a miskolci célban.
Salánki Gábor