Görög Péter és Búzás Róbert legfőbb vágya a futamgyőzelem volt a Diósgyőr Rallye-n, Mályinkán is szerettek volna szakaszt nyerni, de power stage első helyével és a P12-es kategória győzelmével sem voltak elégedetlenek. Pláne úgy, hogy még az összetett értékelés bronzérme is hozzájuk került a futam leintését követően. Görög Péterrel, azaz A rallys totbalazs-al beszélgettünk.
2023-ban éppen a Diósgyőr Rallye-n mutatkoztatok be a Rallye2 Bajnokság mezőnyében, részben ismerős lehetett most a környék. Mit vártatok a miskolci versenyhétvégétől?
Elég szép eredménnyel debütáltunk az elmúlt év végén, de túl nagy helyismeretünk nem volt. Mégis erre az egyetlen versenyre mondhatom azt, hogy legalább ismertük valamennyire. Egyik pályán sem versenyeztünk még igazából. Ősszel, Mályinkán ellentétes irányba haladtunk, Sáta akkor nem volt semmilyen formában, Lyukóbánya pedig csak összekötő szakaszként került fel akkor az útvonallapra. Igazából ismeretlen vizekre eveztünk, de jó eredménnyel akartuk zárni a hétvégét.
Hogy sikerült a versenyetek?
Eddigi tapasztalataim szerint nekem a hosszabb gyorsaságik jobban fekszenek, ahol érzésre lehet menni, és számítanak a beállítások. Az olyanok, ahol az átlag azt mondja, hogy nehéz ott menni, meg, hogy kihívás a szakasz, esetleg változó az útfelület, az az igazi rallye, azt élvezem, ott érzem a legjobban magam. Ez pedig a mályinkai gyorsaságira igaz a leginkább. A másik két pálya elég rövid volt, a helyiek jól ismertrék, kb. annyira, hogy ha meg se szólalt volna a navigátoruk, akkor is letalálnak jó tempóban rajtuk, úgyhogy azokat elengedősnek éreztem. Kezdésként jobban odafigyeltünk, hogy nehogy elessünk, másodjára viszont még magamat is megleptem rajtuk. Az első, még vizes, kihívásokkal teli Mályinkán egészen jól leszaladtunk, és nagyon rágyúrtam a következő mályinkai gyorsaságira is, mert ott szerettem volna, ha sikerül az összetettben is szakaszt nyernünk. Jól haladtunk, ám Simon Gyuriék sajnos kicsúsztak előttünk nem sokkal, náluk meg kellett állnunk. 8-10 másodpercet legalább eltöltöttünk a helyszínen, a videót megosztottuk róla a közösségi médiában is. Miután meggyőződtünk arról, hogy minden rendben van velük újra elindultunk, de kizökkentünk a versenytempóból, el is vertek a többiek, nem tudtunk olyan gyorsak lenni, mint, amilyenek szerettünk volna lenni. A második Sátán sikerült futnunk egy abszolút harmadik időt, a power stage-et pedig megnyertük, úgy, hogy az első terelőt mindkétszer rossz irányból akartam bevenni.
Futamot nem sikerült nyernünk, végül Mályinkát sem, a lyukóbányai power stage részsikere is csak sovány vigasz volt, de nagyon jól esett a lelkünknek. A verseny végén sikerült érvényesíteni az időjóváírásunkat, megvitatták a megállás miatti esetet a felsőbb szervek, akikről elárulhatom, hogy semmilyen kapcsolataink nem voltak feléjük, de meghallgatták az álláspontunkat és a felvételeink alapján végül igazat adtak nekünk. Ennek örültünk. Jó lett volna nyerni, de a második szakasz után egyértelművé vált, hogy a helyi erőkkel nagyon nehéz a lépést tartani, annyit pedig nem ért, hogy bedobjuk valahová a kocsit. Gratulálunk Gyuszóéknak, Endréék pedig úgy tűnik, hogy ezzel az autóval nem tudnak hibázni, nagyon jól nyomták a gázt egész nap. Nem olyan rossz ez a mezőny, mint, ahogy sokan gondolják, nagy dolog a Top5-be bekerülni. Örülünk, hogy sikerült, a bronzéremmel, a kategóriagyőzelemmel, valamint a power stage plusz pontjaival pedig elégedettek voltunk a futam végén. Ha eddig bohócként kezelték A rallys totbalazst, akkor szerintem kimondhatjuk, hogy megérkezett.
Folytatás?
A Mecsek Rallye-n ott leszünk, de a Székesfehérvár Rallye-t valószínűleg ki fogjuk hagyni. Ha pedig a Mecsek jól sikerül, akkor le fogok ülni a főnökkel beszélgetni, hogy hogyan folytassuk tovább a 2024-es esztendőt.
Rallye2.hu/ORB2.hu – Salánki Gábor