Géringer Zolika és Andráskó Pisti hatalmas küzdelem árán állította talpra a Miskolc Rallye után, a Hondáját, de megérte küzdeni, mert egy újabb izzasztó futam után, a Székesfehérvár Rallye-n begyűjtötték a srácok pályafutásuk legelső Rallye2-es trófeáit. A küzdelmes székesfehérvári versenyhétvégéjükről Géringer Zolika számolt be nekünk.

Miskolcon egy árokjárás vetett véget a versenyeteknek. Mit kellett helyrehozni a Hondátokon Székesfehérvárig?

A károk felmérésével kezdtük meg a munkánkat, nem sejtettük, hogy ennyire hosszú lesz a lista. Nem volt látványos sérülése, a Civic-nek, de mégis sok mindent kellett helyrepofozni a Hondánkon. Elől szinte mindenhez hozzá kellett nyúlni. A kartervédőt hegesztettük, húzatópadra vittük az autót, mert az elejénél, ami csak tudott az megsérült, eltekeredett, vagy tönkrement. Új hűtőre volt szükség, mert a régi az kilyukadt. Hogy ne csak az autónk elejével kelljen törődnünk, hátul is keletkezett kár. A jobb oldali futóművet kellett kompletten kicserélni. Utána értelemszerűen következett a futómű beállítása. Rengeteg munkánk volt vele, mire újra harckész állapotba került a kocsink. A mi csapatunk nagyon kicsi, mindössze ketten szerelgetik az autónkat, délután, esetleg esténként, munka után, óriási köszönettel tartozunk mindenért a fiúknak. Valószínűleg olcsóbban megússzuk a Miskolc Rallye-t, ha nem akarunk mindenáron kikeveredni a hernádvécsei árokból. Ezek után nagyon vártuk már a fehérvári futamot, mert az volt a tervünk, hogy önbizalom növelő jelleggel, ha nem is a leggyorsabban, de sok Rallye2-es tapasztalatot és versenykilométert gyűjtve célba érünk. Tanulnunk kell a gumis illetve a felhordásos kanyarokat, és úgy gondoltuk, hogy ha meglesz a stabilitás, akkor jobban rálépünk a gázra is.

A célba érkezést megcsináltátok, az összes kilométert begyűjtöttétek, sikerült e tövig nyomni a gázt? Milyen volt a versenyetek?

Alapvetően már az is nagy dolog volt nekünk, hogy ott lehettünk Székesfehérváron, mert felesleges szépíteni, egy ekkora kár után elég kilátástalannak tűnt a helyzetünk, a Miskolc Rallye-t követően. De szerencsére összeállt minden. A pályabejárás az egyik legnehezebb része volt a futamnak. Ám nem az előírt 60 kilométer/órás sebességkorlátozással volt a problémánk, annak még örültünk is. Végre volt egy verseny, ahol a tréningen nem jöttek velünk szembe nagy tempóval, így nyugodtabban járhattuk a pályákat. Nekünk azzal volt a problémánk, hogy kevésnek éreztük azt, hogy háromszor mehettünk a gyorsaságikon. Főleg a 18,5 kilométeres Oroszlányon gurultunk volna még szívesen, legalább egyet. De mese nem volt, ennyiből kellett kihozni a maximumot, szerintem nem lett rossz az itinerünk.

Mielőtt elindultunk Székesfehérvárra, csütörtökön, az utolsó próbakörön vettük észre, hogy valami zörög a váltóban. Megoldást nem találtunk rá, fenntartással kezeltük a helyzetet, próbáltam figyelmen kívül hagyni, de azért megnyugtatott volna, ha rájövök, hogy honnan jön a hang. Mindegy is volt, mert az első szakaszon hamar kidobta a váltó a másodikat. Ekkor már teljesen biztos volt, hogy van és lesz is valamilyen váltóprobléma. Meg is beszéltük Pistivel, hogy mindegy, hogy mennyit kapunk – kaptunk is 7 kilométeren mindjárt 22 másodpercet a géposztályban – de teljesítjük a versenytávot. A többi szakaszon is megkaptuk a magunkét és bevallom nem volt jó hátul kullogni, nem is vagyunk mi ehhez hozzászokva. Az utolsó szakaszt nagyon sajnáltuk, hogy elmaradt, megdöbbentünk, mikor meghallottuk, hogy egy elszabadult kerék talált el egy operatőrt. Oroszlányon még rossz váltóval is szívesen gurultunk volna egyet a verseny legvégén, de megértjük, hogy az illetékesek így döntöttek. Imádtuk amilyen tempós, dobálós és változatos, elvállalós szakasz volt. A céldobogóhoz érve már több, mint két perccel maradtunk le a kategóriánkban, de mégis dobogóra állhattunk, megszereztük a P13-ban a bronzérmet, átvehettük a pályafutásunk első Rallye2-es kupáit.

Hol folytatjátok a Rallye2 Bajnokságot?

Veszprémben nem szerettünk volna semmiképpen sem elindulni, és hiába következik utána a hazai versenyünk, a Baranya Kupa, sajnos ott sem fogunk menni, mert fontos munkánk lesz augusztus elején, amit vétek lenne kihagyni. A váltót most javítani kell, nem vagyok benne biztos, hogy Komlóig elkészülne. Amelyik alkatrész kopottnak tűnik, azt automatikusan cserélni fogjuk. Azt mondom, hogy a Salgó Rallye, szeptember 1-2-án már biztosabbnak tűnik. Ha a Salgó Rallye jól sikerül, és nem lesz komoly technikai gondunk, akkor még a Zemplén Rallye is beférhet a versenynaptárunkba, pedig akkor már hideg, őszi idő lehet, amit mi nem nagyon kedvelünk. De majd szeptemberben megmondjuk, hogy hogyan alakul a Rallye2-es évadunk vége…

Rallye2.hu – Salánki Gábor

Ha tetszett a cikkünk kérlek oszd meg másokkal is!