Kovács Marcell a rallycross-ban már letette a névjegyét, ezért új kihívást keresett magának, így Paizs Robival a jobb1-ben bemutatkozott Egerben, a rallye szakágban. A debütálásuk felemásra sikerült, hiszen a bizakodásra okot adó részeredmények mellett néhány hiba is becsúszott Marciéknak a futamon, de szégyenkezniük egyáltalán nem kell a fiúknak, mert a célban zárták pályafutásuk első rallye-ját, plusz itt a Miskolc Rally, ahol 102 kilométer áll majd a páros rendelkezésére, hogy folytassák az Egerben megkezdett tanulmányokat. Kovács Marcellel beszélgettünk.
Nem mostanában kezdted az autóversenyzést, mégis újonc voltál az Eger Rallye-n. Honnan kerültél a rallye-ba és mit vártál a bemutatkozó versenytől?
Eddig a rallycross pályákon versenyeztem, éppen ezért számomra az a legfurcsább dolog a rallye-ban, hogy valaki ott ül mellettem a versenyautóban, aki nyilvánvalóan a segítségemre van, de mégis szokatlan. A rallycross-ban megtanultam a pályákat, erre Egerben esélyem sem volt, Robira és az itinerre kellett hagyatkoznom. Meg kell tanulnom jó itinert készíteni, érzem, hogy ebben még sokat kell okosodnom. Miután minden új volt Egerben, komoly elvárásokat nem támasztottunk magunkkal szemben, nem tudtam magunkat hová tenni a mezőnyben, és bevallom, hogy ezt az egri verseny után is elég nehéz meghatározni. Az Eger Rallye-ban biztos, hogy nagyon sok maradt, de később ezen változtatni szeretnénk.
Milyen volt a bemutatkozó versenyetek?
Az autónk tette a dolgát, pár apróságot leszámítva teljesen rendben volt. Ami hibát vétettünk, az az én saram volt kivétel nélkül. Az előző mondatomból sejthető, hogy voltak kalandjaink. Szombaton reggel, Egerbakta végén elromlott a fék a Hondánkon, így kellett teljesítenünk a hátra lévő szakaszokat, a szervizig. Egyszer becsúsztunk az árokba, de sikerült hamar kijutnunk.
A második körben, Szuhán már nem voltunk ennyire szerencsések, mert felborultunk, de a nézők visszaborítottak minket, komoly baj nem történt, de a navigátoromra úgy rázártam az ajtót, hogy még a céldobogón sem tudott kiszállni a Hondánkból. Elég furcsa, amatőr szituáció volt ez az egész sztori, egyáltalán nem vagyok rá büszke. Ezek után viszont bizakodásra adott okot, hogy a power stage-en minden mindegy alapon tudtunk futni egy abszolút tizedik időt, és kupával térhettünk haza, bronzérmesek lettünk a P13-ban. Ez rendben volt, de a többin még javítanunk kell. Nekem kell minél többet fejlődnöm, aztán, hogy ez mire lesz elég, az hamarosan kiderül.
Mondjuk Miskolcon?
Akár ott is, mert mi is elindulunk a hétvégi versenyen. Az autónk még készül, nem lett komolyabb baja Szuhán, de mégis igényelte a törődést. Én videókat nézek a ránk váró versenypályákról, próbálom őket minél inkább memorizálni, igyekszek alaposan megismerni őket, már azelőtt, mielőtt megérkeznénk Miskolcra. Természetesen mindegyik ismeretlen a számomra. Sokat kell tanulnunk, az autóról, a pályákról, és magáról a rallye-ról is. Mindenképpen célba szeretnénk érni, ettől nagyobb terveket nem fogunk megfogalmazni magunknak az év, és a pályafutásunk második rallye futamára sem.
Rallye2.hu – Salánki Gábor