Új navigátorral vágott neki az évnek Fróna János, aki a már Rallye2 mezőnyéből is szépen lassan kiöregedő Honda Civicjével és Bartha Nándival nem tűzött ki maga elé elérhetetlen vágyakat. Célba érni és jól érezni magukat Egerben. Ez össze is jött a fiúknak. A Miskolc Rallye előtt négy nappal beszélgettünk Jánossal, aki akkor már úgy érezte, hogy hétfőn este lassacskán illő lenne nekiveselkedni a miskolci felkészülésnek. A hazai versenye azonban egyáltalán nem a szíve csücske, hiszen velük, szinte minden Miskolc Rallye-n történik valami ramazúri.
Rallye2.hu: Hogyan sikerült az Eger Rallye-ra a felkészülésetek?
Fróna János: Elég nehezen indult az esztendő, mivel 13 év után navigátort kellett keresnem, ugyanis Magyar Zsolt navigátorom kiszállt mellőlem. Bartha Nándi lépett a helyére, ő ajánlotta fel a segítségét. Idén, amelyik versenyen rajthoz állok, ott ő fog nekem navigálni. Az autóval rengeteg dolgunk volt a rajt előtt. Váltót, kuplungot, motort, kellett javítanunk, a motort teljesen fel is újítottuk. Sokakhoz hasonlóan nekünk is az indulás előtti utolsó percben lett kész a versenyautó.
Rallye2.hu: A versenyetek is ilyen sűrű volt, mint a felkészülés?
Fróna János: Jól éreztük magunkat Egerben, jó hangulatban teltek a kocsiban a kilométerek. Örültünk a jó időnek és a rengeteg szurkolónak. Nándival teljesen rendben volt minden, összeszokott csapatot alkottunk az első perctől, mert többször mentünk már együtt. Azt gondolom, hogy Egerben az eredményeink nem lettek túl fényesek, mert az autónk ebben a mezőnyben már nem versenyképes, de önmagunkhoz képest szerintem elég jól teljesítettünk az Eger Rallye-n. Kalandjaink akadtak, mert tisztában vagyunk mi a lehetőségeinkkel, de hajtott a vágy, megpróbáltuk a szárnyainkat bontogatni, gyorsulni akartunk. Emiatt lettek is kalandjaink. Nándi folyamatosan kérte, hogy próbáljuk meg a lassítókat inkább harmadikban, mint másodikban teljesíteni. Ezzel meg is próbálkoztunk, de sajnos az egyik lassítónál megúszott az autó és egy gumirakást elütöttük a kocsink hátuljával. Ettől eltekintve rendben volt minden. Köszönjük a Pirellinek, hogy új gumikkal láttak el minket, ennek köszönhetően jó volt a tapadásunk, kitűnően dolgozhattak a fékek. A szervizcsapatunk is remekül működött, a támogatóinknak pedig szintén nagy köszönettel tartozunk. A pályák nagyon tetszettek, nekem kifejezetten bejönnek az ilyen egri jellegű, gyors, széles, jó minőségű szakaszok, ahol igazán nagy tempót lehet autózni. A kategóriában hetedikek lettünk végül, amivel alapjaiban véve elégedettek vagyunk, mert tudjuk, hogy nincs már több az autónkban. Nem hinném, hogy jelentősen tudnánk gyorsulni, vagy esetleg még valamilyen tartalékot kisajtolni a Hondánkból. Ettől nem is akarjuk jobban elvállalni a kanyarokat, mert nem lenne jó összetörni sem a kocsit sem pedig magunkat.
Rallye2.hu: Hétvégén a hazai versenyeteken, a Miskolc Rallye-n szerepeltek majd. Gyanítom már készen álltok a rajtra.
Fróna János: Igaz, hogy a verseny előtti hétfőnél járunk, de egyelőre még nem készülődünk a versenyre. Az autónk jelenleg az udvaron áll, de apránként behozom a garázsba, hogy leporoljuk az Eger után. A Hondák megbízható, jó autók, sok dolgom nem lesz vele. Természetesen az alapvető gondoskodást ezúttal is megkapja majd. A pályákkal kapcsolatban vegyesek az érzelmeim. Szűk, ellenben mégis gyors, tempós, felhordásos, piszkos pályák ezek, amik nem tartoznak a kedvenceim közé. Csúszósak lesznek ezúttal is szerintem. Hiába hazai versenyem a Miskolc Rallye, nincsenek róla jó emlékeim. Mindig kalandos nekünk a miskolci verseny. Beesünk, összetörjük az autót, nem érünk célba, és a többi. Szinte mindig rosszul sikerült eddig nekünk a Miskolc, ha hazai futam, ha nem. A mostani gyorsaságik közül már mindegyiken mentem, ismerem őket. A Bükkszentkereszt-Bükkszentlászló egy igazi miskolci klasszikus, de én ide inkább kirándulni szeretek mintsem versenyezni rajta. Egyszerűen nincs képben nekem ez a szakasz. Rettenetesen figyelnem, koncentrálnom kell, ezért sem várom a hétvégi futamot. Nézzük a Sátat! Ha ózdi verseny van, ha miskolci, szinte garantáltan szerepel az útvonallapon. Sokszor mentünk már rajta, de nem unom, az nagyon tetszik. A Garadna-Mályinka már érdekesebb lesz. Ott talán két éve mentünk utoljára, sötétben. Az egy szűk, izgalmas technikás erdei pálya. Komoly kihívás lesz. A tervünk a biztos célba érkezés és egy lehetőségekhez mérten kellemes, hiba, és technikai gond nélküli autózás. A pontok gyűjtésével mi nem foglalkozunk, bár ha néhány összejön, az biztosan nem fog minket elkeseríteni. De nem ez a fő cél. 13-an vagy 14-en leszünk a géposztályban, nem gondolom, hogy sikerülhetne pontot rabolnunk egy ilyen népes mezőnyben a mi autónkkal. De nem is ez a terv. Ha az sikerül, amit föntebb elmondtam és még kasztniznunk sem kell a következő versenyig akkor mi már nagyon boldogok leszünk.
Salánki Gábor