Emlékezetes verseny lesz még jó ideig a Veszprém Rallye Fróna Jani és Bartha Nándi számára, mert a murva rendkívül hamar kimutatta a hondás párosnak a foga fehérjét, gyorsan rájöttek Janiék, hogy miért is nem mentek laza talajon már több, mint öt éve. Ám végül, ha óriási küzdelem árán is, de sikerült visszatérniük a Veszprém Arénához, ahol legnagyobb meglepetésükre, a célban, még egy kupát is átvehettek. Fróna János foglalta össze nekünk a kalandos veszprémi futamukat.

Az utóbbi versenyeken nem volt könnyű dolgotok, ahol csak tudott keresztbe tett nektek a Hondátok. Székesfehérváron egy logopédusra lett leginkább volna szüksége, mert rettenetesen dadogott. Találtatok neki?

Igen, személyesen én oktattam a „folyamatos beszédre”. 🙂 De a foglalkozás előtt még akadt bőven más teendőnk. Elsőként a már Szombathelyen és Miskolcon is vacakoló ékszíjtárcsát cseréltük ki végre egy újra és jóra. Ezt követte a Székesfehérvárra kölcsönkapott váltónknak a leszerelése, aminek a helyére egy utcait raktunk fel. Ez szintén nem volt 100%-os állapotban, úgyhogy mielőtt beszereltük, ki kellett pofoznunk. Nincs még kész a versenyváltónk, de ez is egészen jól működött. Futóművet állítottunk, felraktuk a murvás gumikat és már indulhattunk is Veszprémbe. Ja! Dadogás. Gyújtáselosztót, kábeleket, gyertyákat cseréltünk, így már az első indításnál tökéletes volt minden. A pályabejárásunk jól sikerült, remek itinert írtunk a most beugró, de mondhatnám, hogy nagyon régi navigátorommal, és barátommal Bartha Nándival. Mindenütt csak kétszer mentünk, de elég is volt az nekünk.

Bocsáss meg, hogy ezt mondom, de az általatok Veszprémben elért tempóhoz kétségtelenül elég volt, mert olyan sokat húztátok az autótok alját a földön, hogy az rettenetesen lelassított titeket. Talán fékeznetek sem sokat kellett. Mondhatnánk, hogy a jó Isten is „a veszprémi pályákra teremtette” a kocsitokat. Nem kedvelte a Hondátok a murvát. Ti is így éreztétek?

Abszolút, bár sajnos ebben a technika ördögének is vastagon benne volt ismét a keze. Meg is fogadtuk, hogy soha az életben nem megyünk még egyszer murvára a Hondánkkal. Hat éve is van már, hogy legutóbb murván mentem a Civic-el, most valamiért bevállaltuk, de azt beszélgettük a márkatársunkkal, Nyilas Petivel, hogy nagyon nem murvára termettek ezek a „békaszemű” Honda Civic-ek, úgyhogy ezek után maradunk vele az aszfalton. Még nem vizsgáltam át a kocsit a Veszprém Rallye után, de nincsenek hiú ábrándjaim, esett rajta kár bőven.

Voltak azért részek, ahol sikerült jó tempót autóznotok, sőt még jobbat is, mint amilyet szerettetek volna. Milyen volt a versenyetek?

Sajnos a kategóriánkba, a 7-es géposztályban csak ketten voltunk a rajtnál így felsoroltak minket a 6-os géposztályba, a Veszprém Rallye-n. Tartottunk tőle, hogy a Székesfehérváron tapasztalt dadogás, három hengerezés, ismét jelentkezik, de szerencsére megúsztuk, nem feleslegesen cseréltük ki a sok-sok kábelt, megoldódott a probléma. A rajt után, a kislődi szakasz háromnegyedénél kezdtük azt érezni, hogy valami füstöl. Olajszag terjengett az utastérben és azt gondoltuk, hogy felütöttük a váltót, abból folyik az olaj. De valójában egy olajfuratnál egy vakdugó kiesett a hengerfejben és ott kinyomta a motor, a motorolajat. Az olaj 90%-a elfolyt, csoda, hogy le tudtunk jutni a gyorsasági szakaszról. Csavar volt a kesztyűtartóban, vittünk magunkkal motorolajat is, így meg tudtuk oldani ezt a helyzetet. Hegyesdnek már jobb volt a minősége, mindenféle kaland és probléma nélkül, jó tempóban teljesítettük. Hajmáskéren egy defekttel kezdtünk már egészen a szakasz legelején, ám szerencsénk volt, mert lábon ki tudtunk vele jutni a gyorsaságiról. Megérkeztünk az egyik ugratóhoz, amiről Nándival megbeszéltük, hogy el fogjuk spórolni, mert a Hondánk mindig orra esik, ha túl nagyot ugrottunk. Nem volt eltúlzott a tempónk, nyomtam a féket az ugratás előtt, lassultunk, mégis fölszálltunk. A landoláskor a hűtő kiesett a helyéről, bekerült a sebességváltó alá és a karter közé. A ventilátor is megsérült. Ezt csak a gyorsasági végén láttuk, amikor benéztünk a motortérbe. Lecseréltük a defektes kereket, majd a szervizben amennyire tudtuk kipofoztuk a kocsinkat a maroknyi csapatunk segítségével. Kislődön úgy kezdtük meg a második kört, hogy a rajtban, alapjáraton, elkezdett túlmelegedni a motor. Bekapcsoltam a ventilátort, de ez semmit sem segített. A gyorsaságin folyamatosan pirosban volt a hőfokmérő, mire a célhoz értünk már fújta is kifelé magából a vizet. A beíróban meg is jegyezték, hogy az első körben az olajat locsoltuk szét náluk, második találkozásunkkor pedig a hűtőfolyadékot. Sajnos rá kellett jönnünk, hogy a ventilátorunkat elvesztettük az ugratásnál, végzetes sérüléseket szenvedett. A hátra lévő két szakaszt már úgy kellett teljesíteni, hogy a motort nem pörgettük fel túlzottan, nem húzattuk ki, kíméltük. Azért késtünk ki a maximálisan engedélyezett tizenöt percből tizenkettőt, hogy a mögöttünk rajtolókat ne tartsuk fel, ne kelljen minket előzgetniük a gyorsaságin, inkább a rajt előtt elengedtük őket. A végén célba értünk, a 2WD kupában sikerült megszereznünk a második helyet.

Augusztus elején vár rátok a Baranya Kupa. Össze tudjátok addigra rakni a Hondátokat?

Egészen biztosan, de az még eldöntés alatt van, hogy elutazunk e Komlóra. Tervezzük, de egyelőre nem egyeztettem róla a csapat többi tagjával. Elég sokat kell(ene) most költeni a kocsinkra és várjuk a friss ponttáblázatot is, mert szeretnénk tudni, hogy pontosan hogyan állunk a bajnokságban. Ez segíthetne a legtöbbet abban, hogy magunknak is felvázolhassuk a közel jövőnk terveit.

Rallye2.hu – Salánki Gábor

Ha tetszett a cikkünk kérlek oszd meg másokkal is!