Roller Gabi és Roller Zsolti óvatosan kezdte pályafutása első Veszprém Rallye-ját, de megérte kímélni a VFTS-üket, mert ha nem is könnyűszerrel, de végül legyőzték az autógyilkos murvát, és a hírhedt hajmáskéri lőteret is, így a futam végén nagyon boldogok lehettek, mivel sikerült teljesíteni a terveiket, a Veszprém Arénánál, a céldobogón fejezték be az évad legkeményebb Rallye2-es futamát. Roller Zsolttal beszélgettünk.

Legutóbb az Iseum Rallye-n álltatok rajthoz, ami azért még mindig kíméletesebb, mint a balatoni murvás pályák. Hogyan tudtatok felkészülni a kőkemény Veszprém Rallye-ra?

Az Iseum Rallye után a Ladánk futóművén kellett állítanunk, mert már Szombathelyen is kicsit alacsonynak bizonyult az autónk. Mindenképpen szükség volt a módosításra, ezzel a beállítással lényegesen jobb volt a kocsink a veszprémi murvára, észrevehető volt a különbség. De elbírt volna még egy kis emelést a karosszéria. Ez volt az első Veszprém Rallye-nk, a pályák közül a Hajmáskértől tartottunk leginkább, nem sok jót hallottunk róla, és „élőben” is elég durvának tűnt. Nekünk inkább a kislődi, és főleg a hegyesdi gyorsasági tetszett. Fontosnak tartottuk, hogy sok tapasztalatot szerezzünk, szokjuk az autónkat, és szokjuk a murvát is, miközben megismerkedünk a számunkra mindeddig ismeretlen Balaton parti pályákkal.

Jól sikerült a versenyetek, hiszen célba értetek, amire eddig nem volt példa a Rallye2 Bajnokságban. Milyen volt belülről a veszprémi megmérettetés?

Nagyon örültünk, annak, hogy a Veszprém Aréna előtt, a céldobogón tudtuk befejezni a futamot, mert az volt az elsődleges célkitűzésünk, hogy végig tudjunk menni minden pályán és, hogy maradéktalanul teljesítsük a versenytávot. Ez sikerült. Ennek érdekében inkább óvatosabban kezdtünk, spóroltunk az első körben. Nap közben volt defektünk, a második körben még a jobb minőségű hegyesdi pálya is annyira ki lett már járva, hogy a rajtoknál, valamint a pálya több pontján is húztuk, vagy odacsaptuk a sziklás, dobálós talajhoz az autónk alját. Kislődön a szakasz vége felé szinte ugrattunk a sík úton, a kiálló köveken, elég magasra pattant fel az útról az autónk eleje, majd rögtön a hátulja is. A csomagtartó alja majdnem leszakadt ekkor, csúnyán megsérült. Ez azt jelenti, hogy további módosításra, javításra lesz szükség a futóműnél. Különösebb kalandunk nem volt, szerencsére árkot sem jártunk, de találkoztunk olyan visszafordítóval, amit nem tudtunk bevenni elsőre, tolatnunk kellett, ám ez benne van a pakliban. A fő feladatot teljesítettük, a géposztályunkban a hatodik, az összetett értékelésben pedig a tizenötödik helyen abszolváltuk a gyorsasági szakaszokat.

Ezzel föntebb léptetek egy lépcsőfokot, hol és mikor folytatjátok a versenyzést?

A Veszprém Rallye után van dolgunk bőven, a Ladánkkal, amit néhány nappal a futam után már szét is szedtük. Arra készülünk, hogy új gátlók kerülnek a régiek helyére, reméljük, hogy ezekkel már az időeredményeink is javuljanak, előrébb tudunk lépni az eredménylistákon. A futómű javításán, módosításán kívül a csomagtér alját is renoválnunk kell, kasztnis munka vár ránk. Ám könnyen megeshet, hogy 2018-ban, a Veszprém Rallye volt az utolsó versenyünk, mert sajnos a kötelező matricákon kívül nincs több az autónkon, saját zsebből versenyzünk, úgy néz ki, hogy a büdzsénk ennyit engedélyez nekünk az idei évre. Jó lenne rajthoz állni Komlón, de a Baranya Kupa messze van a térképen és szerintem a kocsival sem készülünk el, augusztus elejére. Aztán jön az ősz, mi pedig egy gumis műhelyt üzemeltetünk, az ősz és a tavasz számunkra a főszezon nem hinném, hogy a rengeteg munka mellett maradna időnk és erőnk a versenyzésre is. De ha úgy alakulnak a dolgok, akkor szívesen részt veszünk majd még egy Rallye2-es, vagy akár egy MARB futamon is.

Rallye2.hu – Salánki Gábor

Ha tetszett a cikkünk kérlek oszd meg másokkal is!