Nagyon kevésen múlott csak, hogy Ferjáncz Andris és Nagy Attila az év végén megkaparintsa a Rallye2 Bajnokság P14-es géposztályának a bronzérmét. Végül ez nem sikerült, negyedikek lettek, de Andris és Atti egyáltalán nem keseredett el. Legalább is az eredményük miatt. Ám a P14-et érintő hamarosan életbe lépő új szabályok okán lehet, sőt szinte garantált, hogy nem a Rallye2-ben, sőt az is megeshet, hogy nem is Magyarország határain belül képzelik el a 2016-os évüket. Hogy mik a terveik és, hogy miként alakult számukra a 2015-ös év, arról Ferjáncz Andrist kérdeztük.
Rallye2.hu: Milyen tervekkel álltatok a rajtvonalhoz 2015-ben és ezekből mit sikerült megvalósítanotok?
Ferjáncz András: Kicsit pesszimistán vágtunk neki a tavalyi évünknek, annak ellenére, hogy a csapatunk és a támogatásunk is rendesen összeállt. Ezt azért éreztem így, mert a pozitív előjelek ellenére sem voltam abban biztos, hogy a tervezett összes aszfaltos versenyen ott tudunk majd lenni a Rallye2 Bajnokság futamain. De az évad során csatlakozott további szponzoroknak is köszönhetően ez végül sikerült, amiért nagyon hálás voltam minden egyes támogatómnak valamint a segítőknek és a szervizcsapatomnak és a családomnak is. Alapvetően mi kizárólag tanulni szerettünk volna 2015-ben, ám meglepetésünkre a P14-es géposztály dobogójától a bajnokság vége előtt csupán egy karnyújtásnyira voltunk. Kizárólag a Kassa Rallye-n elszenvedett bukásunk miatt kellett lemondanunk a bronzéremről. Ha az nincs, akkor meg is lett volna a harmadik hely.
Rallye2.hu: Hogy alakultak a versenyek, amelyeken elindultatok? Milyen élményekre, kalandokra emlékszel vissza?
Ferjáncz András: Minden egyes percre, amit a Mitsubishiben és Attillával töltöttem el tavaly szívesen emlékszek, feledhetetlen élmény volt. Ideértve a jobb és a rosszabb versenyeket egyaránt, a hibáinkból pedig tanultunk. Amikor dobogóra állhattunk természetesen nagyon örültünk a csapatunkkal, Berényi Laciékkal együtt. Jobb évet nem is kívánhattam volna magunknak, maximálisan elégedett vagyok vele, ahogy alakult. A lehetőségeinkhez mérten, a rendelkezésre álló feltételeinkhez képest szerintem kihoztuk magunkból a maximumot. Úgy látom, hogy mindvégig ésszel autóztunk, jól tudom, hogy mekkora a takaróm és hogy meddig tudok nyújtózkodni. Nem akartam túlvállalni magam, azt gondolom, hogy hoztuk a tőlünk elvárható teljesítményt, ezen belül pedig 100%-on teljesítettünk.
Rallye2.hu: Hogy éreztétek magatokat a futamokon?
Ferjáncz András: Az autóban és a versenypályákon remekül, az ellenfeleinkkel, kategóriatársainkkal is jól kijöttünk, de ha a versenyek szervezés és rendezés részére gondolsz, akkor a véleményem eléggé lehangoló. Markó Tibi rendezvényein kívül nem igazán tudnék olyan versenyről beszélni, ami 100 %-os lett volna. Ahol minden gyorsaságin elrajtolhattunk az pedig csupán a szerencsének volt köszönhető. Emiatt nem feltétlenül csak a rendezőkben van a hiba, hanem azt gondolom, hogy az ebben is közrejátszhatott, hogy egy megtűrt bajnokság volt tavaly a Rallye2-es.
Rallye2.hu: Ebben a bajnokságban – mint említetted- végül a P14-es géposztály negyedik helyén értetek célba, kicsi híja volt csupán a bronzéremnek. Konkrétan hét pont. Nagyon elkeserített, hogy lemaradtatok a dobogóról?
Ferjáncz András: Nem. Egyáltalán nem tört ez össze minket lelkileg. Tudtuk, hogy helyünk lehetett volna az év végi dobogó harmadik fokán, adott volt minden ahhoz, hogy begyűjtsük a bronzérmet. De becsúszott egy hiba Kassán, elestünk, ám emiatt nem vagyunk elkeseredve. Ez egy ilyen sportág, ezt szeretjük, idén készülünk, hogy újra tudjunk támadni.
Rallye2.hu: Mi volt szerinted az évetek csúcspontja és a mélypontja?
Ferjáncz András: A mélypont úgy érzem a pécsi Mecsek Rallye-n volt. Itt a négy gyorsasági szakaszból megtartott kettőn mindössze szűk harminc versenykilométert autózhattunk egy teljes verseny áráért. Ezért elköltöttünk egy csomó pénzt, elpazaroltuk az értékes napokat mi is, a csapat is és azt éreztük, hogy semmibe vettek minket, nagyon elkeserítő volt az évadzáró hétvége. Annyira szomorúan szálltunk ki az autóból, hogy azon törtük a fejünket, hogy más bajnokságot vagy akár szakágat keresünk, esetleg elmegyünk külföldre versenyezni. A rossz után ejtsünk szót a jóról is! A Miskolc Rallye-t én személy szerint nagyon szeretem, hatalmas élmény volt az arénában körözni. Ezen felül még mindenképpen kiemelném a székesfehérvári dobogós helyezésünket, ami talán az évünk legnagyobb élménye volt egy remek, szerencsés és etapolás nélkül megtartott versenyen. Jó idő volt, jó volt a kocsink, Attilával szenzációs volt az összhang, annak ellenére, hogy ez volt az első közös versenyünk. Ez volt a csúcspont kétségtelenül.
Rallye2.hu: Nézzük az idei éveteket! Legutóbb mikor beszéltünk a Mecsek Rallye felett érzett keserűség beszélt leginkább belőled. Szó volt sok mindenről, amikor a jövőt firtattuk, csak Rallye2-ről nem. A rallycross is tervben volt, mint lehetőség de, említetted a Rali Túrában szerzett kellemes emlékeidet is. Hogy látod most a 2016-os szezont, föntebb említetted, hogy újra támadunk, mit értesz ezalatt?
Ferjáncz András: Jelenleg már körvonalazódni látszik az idei évünk, de azt elmondhatom, hogy a rallycrosst már korábban elvetettük. Több támogatónk is azt szeretné, hogy rallyeban versenyezzünk, mivel ők is úgy értékelik, hogy ez a királykategória. Ezen felül valószínűleg nem tudnánk ütőképes autóval rajthoz állni a rallycross versenyeken a Supercar kategóriában. Az egy majdnem, hogy megfizethetetlen géposztály és szerintem nekünk csak az tudna örömöt okozni. Innentől kezdve 90 % hogy idén is rallye-zunk. Kacsintgatunk az osztrák bajnokságok felé, ez az, ami mindenképpen szóba jöhet. A Rallye Challenge szerintem nem biztos, hogy a jó irányba megy, ezért ott nem szeretnénk versenyezni. Hallottunk már arról is, hogy néhányan újra a Rali Túra felélesztésén dolgoznak, amiről az a hír járja, hogy ha nem is az idén, de 2017-ben talán lehet egy bajnokság.
Rallye2.hu: Az szóba sem jöhetne, hogy mondjuk maradtok Rallye2-ben és egy a P14-től kisebb kategóriában – mondjuk A/6-ban vagy A/7-ben – egy R2-es vagy R3-as autóval rajthoz álljatok?
Ferjáncz András: Sokan turkálnak a Mitsubishivel kisebb bajnokságokban versenyző párosok zsebében, mert vannak akik nem értik vagy nem tudják, hogy egy R2-es vagy R3-as autónak a bérlése – és itt magamról beszélek, mert én mindig bérlem az autóimat- sokkal több pénzbe kerül, mint egy Mitsubishi esetében. Nem is biztos, hogy ugyanakkora élményt nyújt, bár ez szubjektív dolog. Kinek a pap, kinek a paplan… Tehát egy ilyen összkerekes Mitsubishit relatíve alacsony összegből lehet üzemeltetni és óriási az az élmény, amit nyújtani tud. Fontos, hogy harcolni lehet vele a legjobb időeredményekért, amennyiben a szabályok engedik, akkor az abszolút első helyért is. Ezért szeretnénk megmaradni a márkánál, ezt a vonalat szeretnénk tovább vinni és ezt a támogatóink is szívesebben látnák. Mi így képzeljük el a 2016-os évünket, amit remélem, hogy minél hamarabb elkezdhetünk!
Salánki Gábor