Elek Robi és Kőrösi Gyuszi jónak tűnő taktikával vágott neki a Miskolc Rallye-nak, de sokakhoz hasonlóan velük is az aszfaltra került rengeteg kavics „végzett”, már az első körben. Robi egyáltalán nem volt boldog a telefonban, amikor felidéztük vele a legutóbbi, borsodi futam emlékeit.
Egerben nem érezted jól magad, emiatt nem kezdődött jól az évetek. Hogyan készültetek Miskolcra?
A célba beértünk, pontot szereztünk a géposztályunkban, ami elég nagy lendületet adott nekünk fejben, a Miskolc Rallye-hoz. Egerben eléggé lebetegedtem a versenynapon, így a Miskolc Rallye előtt nagyon figyeltem rá, hogy fizikálisan és egészségügyileg is rendben legyek, valamint igyekeztem kipihenni magam a verseny előtt. Elég közeli, részben hazai verseny volt nekünk a Miskolc Rallye, sok barátunk, szurkolónk volt kint a pályák mellett, szerettünk volna nekik is örömet szerezni, ezért külön odafigyeltem magamra, az étkezésemre és a megfelelő pihenésre. Az autónk tökéletes volt, az Eger Rallye-t jól bírta, nem igényelt sok munkát a miskolci rajt előtt. A pályabejáráson igyekeztünk pontos itinert írni, mert korábban még nem autóztunk ezeken a „majdnem hazai” szakaszokon.
Nem tartott sajnos túl sokáig a versenyetek, a második szakaszt már nem tudtátok teljesíteni. Mi történt veletek a miskolci futamon?
Az első gyorsasági szakasz előtt arra készültünk, hogy még nem lesznek túlzottan felhordásosak a pályák, és minden gumit az itinerben megjelölt helyén találunk majd. Néhol megúszott az autónk fara, amit kordában tudtunk tartani és tudtunk jönni egy kezdésnek elég jónak mondható időt. Szemerén sem volt különösebb gondunk, jól vettük a dobálós, és tempós pálya akadályait, de a cél előtti utolsó kanyarba nem sikerült hibátlanul megérkezni. A buzitai elágazástól a sima jobb, sima bal kanyarokon át alaposan felgyorsultunk, elég nagy sebességgel érkeztünk meg ahhoz a jobbos kanyarhoz, amelyiknél végül kicsúsztunk. Nem vettem elég komolyan. A tréning során, az utcai kocsiból másabb képet festett, mint a versenyautóban, jócskán 100 kilométeres tempó felett. Hogy mi történt pontosan? Bevallom, hogy nem tudom. Kiesett nekem. Elvileg ez a kanyar is ki volt gumizva az útpadkán, nem számítottunk arra, hogy már első nekifutásra ennyi „zizi” lesz az aszfalton, ezért elvállaltam 100%-osan a kanyart. De a kijáratától már csak utasként ültünk a kocsiban, és azt vártuk, hogy minél hamarabb megálljunk és elindulhassunk tovább. De sajnos az autó eleje felült, a hátulja pedig beszorult egy szarvasmarháknak készült karámba, az egész kasztni teljesen megfeszült. Az a néhány néző, aki ott volt, nem tudott sajnos visszarakni minket a pályára. Köszönjük, hogy lelkesen segítettek minket, de nem boldogultunk velük sem. A versenyt megállították, rescue kihúzott minket, lábon gurultunk le az autóval, a célig, majd vissza a szervizbe, és ezzel véget ért a miskolci futamunk.
Folytatás? Hol láthatunk titeket legközelebb?
Az aszfaltos Rallye2-es versenyeket terveztük be az idei évre, így elvileg a Székesfehérvár Rallye lenne az a futam, ahol legközelebb indulnánk. A kocsi szétszedése után fog kiderülni, hogy mit kell javítani és cserélni. Nem tudom, hogy akkorra vagy esetleg csak a Baranya Kupára készülünk el a javításokkal, mert ez az eséssel és az általa keletkezett munkákkal nagyon nem számoltunk. Főleg időben nem. Kőrösi Gyula barátomnak és navigátoromnak rengeteg dolga lesz a nyári időszakban, a felkészítésben pedig neki elég sok feladat jutott már az évkezdet előtt is. Az alkatrészek folyamatosan érkeznek, a karosszérialakatos is hamarosan hozzákezd a munkákhoz. Igyekszünk a lehető leggyorsabban talpra állítani a kocsit és hamar visszatérni a versenypályákra. Ha ez csak a Székesfehérvár Rallye után jönne össze, akkor lehet beiktatunk egy-két MARB-os futamot is a programunkba, hogy lendületben és formában tartsuk magunkat a következő Rallye2-es futamig.
Rallye2.hu – Salánki Gábor