A Rallye2 Bajnokságban már régen megmutatta Vizelli Karcsi és Nagy Peti, hogy bármikor képes a kategóriagyőzelemre, de Miskolcon, egy szinttel föntebb, az Országos Rallye Challenge mezőnyében is letették a névjegyüket a srácok, győzelmet arattak a P12-es géposztályban. A sikeres, ám küzdelmes Miskolc Rallye-ról Vizelli Károllyal beszélgettünk.
Egerben megtanultátok, hogy a Rallye2-nél több felkészülést igényel egy ORC-s verseny. Sikerült ennek az elvárásnak megfelelnetek Miskolcon?
Megint azt éreztük, hogy kevesebbet készültünk egy kicsivel a kelleténél, pedig igyekeztünk tudatosan beosztani az időnket. De ezzel megint baj volt, az utolsó napokra maradt majdcsak minden. 🙂 A pályabejáráson elég sok újdonságot tapasztaltunk, főként az első nap pályáival kapcsolatban, mert az északi gyorsaságik kifejezetten idegenek voltak a számunkra. Kizárólag Szemerén mentünk valamikor, régebben, de akkor is ellentétes irányba és csak egy fél szakaszt, mert felrobbant a kocsinkban a motor. A Bükkszentlászlón, Mályinkán, valamint a Lyukóbányán már más volt a helyzet, azokon a pályákon az elmúlt egy-két évben is versenyeztünk, nem okoztak komolyabb meglepetést. De mindegyikben megvolt a kihívás. Még magában a pályafelírásban is, mert összességében több mint 1000 kilométert autóztunk, mire elkészült az itinerünk. (Viszonyításként: Debrecen-München 940 kilométer, a szerk.) Elfáradtunk mire bejártuk a hat gyorsasági szakaszt, a tréning során.
Izgalmas és eredményes futamot teljesítettetek a Miskolc Rallye-n. Milyen volt belülről?
A pénteki, roppant jó hangulatú salakpályás prológ után, szombaton reggel egy baleset miatt etappal kezdtük a napot Hernádvécsén. Szerettünk volna az első gyorsaságin bemelegíteni, de ez így nem sikerült. A Szemere-Kányi elágazás nagyon tetszett, de az etappá lett első szakaszon nem ébredtünk fel eléggé, sok maradt az első igazi gyorsasági szakaszban. Kétszer autóztunk még rajta szombaton, mindkétszer gyorsabbak voltunk, mint elsőre, szerintünk az volt a legjobb szakasz az első napon. Élveztük a végén a tempós, dobálós, lobogós részt. Selyeb, útminőségben egészen más volt, de az is tetszett mindkettőnknek, ott arattuk az első szakaszgyőzelmet a Miskolc Rallye-n. Rengeteg felhordás volt, nagyon figyelni kellett, amikor ott autóztunk. Ha kimentünk a nyomból rögtön elindult az autó hátulja keresztbe, mi is megcsúsztunk párszor, de élveztük, mert szeretünk keresztben autózni. A kategóriatársakkal nagyot harcoltunk minden gyorsaságin, a tizedmásodpercekért ment a csata egész nap, csak sajnos sokan kiestek idő előtt. Hosszú volt a nap, mert nagyon későn kerültünk ágyba, vasárnap pedig korán kellett kelnünk, nem sok idő jutott a pihenésre, de vidáman tértünk nyugovóra, mert az első helyen zártuk a napot, a P12-ben. Jó volt így várni a folytatást.
Vasárnap reggel először a szombatihoz hasonló, gyors tempóval autóztunk, de a futam vége felé már visszább vettünk a lendületből, nagyon figyeltünk arra, hogy beosszuk a kocsit. Voltak elektromos problémák, olvadtak a biztosítékok, melegek voltak a kábelek, tönkre ment a kerékcsapágy, a generátortartó letört, Mályinkán pedig elsőre kaptunk egy defektet, ami sok időnkbe került. De sikerrel vettük a második napot is és ennek, valamint a szervizcsapatunk tökéletes munkájának köszönhetően megszereztük a pályafutásunk első ORC-s kategóriagyőzelmét, aminek nagyon örültünk. Mindenkit nagyon igénybe vett a verseny, a csapatunk és mi is megszenvedtünk nagyon a sikerért. De megérte.
Jön a szombathelyi Iseum Rallye, ami a bajnokság legtávolabbi versenye nektek a versenynaptárban.
Annyi baj legyen! 🙂 Utazunk majd 514 kilométert Létavértestől Szombathelyig, de ott leszünk, mert lehet, hogy távoli a futam, de hatalmas kedvencünk. Időben elkezdtük a Ladánk felkészítését, hamar, a Miskolc Rallye után szint azonnal nekiláttunk az autónk javításának, illetve a murvára szükséges átalakításoknak. Többek között megemeljük a hasmagasságot, vezetékelünk, és lesz még más munkánk is, ha azt szeretnénk, hogy üzembiztos autóval teljesíthessük az évad első murvás futamát.
Rallye2.hu – Salánki Gábor