A késő esti időpont ellenére egy elég terjedelmes, és ami fontosabb, hogy tartalmas riportot sikerült készítenünk a Rallye Sport Bizottság vezetőjével, Kokóval, akit a teljes versenyről faggattam, de természetesen elsősorban a Rallye2-vel kapcsolatos tapasztalataira voltam kíváncsi, valamint, hogy hogyan érezte magát a Rallye2-esek körében a díjátadón, versenyen egyaránt. Autókról, versenyzőkről, pályákról, egyszóval mindenről kikértem a véleményét, amit most itt mindenki megismerhet az alábbi írásból.
Dudás „Kokó” Gyula: A legelején ki kell emelnem, hogy ez egy nagyon-nagyon jól sikerült verseny volt. Röviden összefoglalva az ORB mezőnyéről el kell, hogy mondjam, hogy az éjszaka rendezett szakaszok valóságos inváziót indítottak meg, a pályák mellett rengeteg néző volt kíváncsi az esti erőpróbákra, égtek a tábortüzek, szenzációs volt a hangulat, de ismét fegyelmezett volt mindenki és egy rettenetesen komoly versenyt láthattunk pénteken, éjszaka. A Rallye2-esek másnap a délelőtti rajt után olyan pályákon versenyezhettek, amik előkészítettek voltak, hiszen az ORB mezőnye már végigszáguldott rajtuk, de az első kör végén senki nem panaszkodott semmire, ami azt jelzi, hogy tudomásul kell venni azt, hogy példaértékű a hozzáállása a csapatnak. A futam alatt az is kiderült, hogy egy remek versenyzői összekötő páros alakult ki a Rallye2-ben, hiszen a Vas Zoltán mellett a Borsod Rallye-n navigátorként helyet foglaló Géczy Tamás is nagyon ügyesen látja el a feladatokat, Komáromi Béláról pedig jól tudjuk, hogy ő egy mindenki felett atyáskodó jópofa srác, aki ráadásul a rallye-ról elég sok mindent tud. Őket, valamint a csapat többi részét is remekül tartja össze a Rallye2 munkacsoport vezetője Kovács „Kokó” Sándor. Ez az összetartás természetesen az egész Rallye2-es társaságon egyre jobban érezhető –na, nem mintha eddig nem lett volna érezhető- és ennek legújabb bizonyítékáról a szervízparkban győződhettünk meg. Kuncz Dezső ezúttal is „perecelt” egyet, – sajnos úgy néz ki, hogy ez az év számára ilyen szerencsétlenül alakul- és annyira összetartó a csapat, hogy –tudomásom szerint- az első, a második és a harmadik helyen álló versenyzők, vagyis a riválisok szervizeseinek a segítségével építették fel 22 perc alatt Dezső sérült versenyautóját. Ezek a srácok tényleg egymásért és egymás ellen küzdenek, és nagyon szép szavakat lehetne használni az ilyen pillanatok után, de egyszerűen ez a rallye lényege, szenzációs érzés az ilyen történeteket átélni. A pályákon elmondható, hogy a rallye savát-borsát megkapták a versenyzők ezen a futamon. Bódvalenkén, Kánón, de akár a többi gyorsasági szakaszt is mondhatnám, hiszen sok helyen volt ahol csak aszfalt volt, volt ahol az aszfaltra murva is került, tehát rengeteg változatos feladatot kellett teljesíteni. És ismét meg kell, hogy jegyezzem, hogy egyetlen egy nyekergés nem volt a hétvége során a Rallye2-ben. Az ORB mezőnyében néhányan panaszkodtak ugyan, de nekik gondjaik voltak, akinek pedig gondjaik vannak, az természetes, hogy panaszkodik. Én úgy vélem, hogy Bereczki Norberték győzelme, és a dobogón megtartott ceremónia itt Kazincbarcika főterén –valamint a pénteki, augusztus 20-i rajtünnepség- hihetetlenül jó hangulatú volt, különleges feelinget árasztott, ahol Kazincbarcika Polgármestere személyen is jelen volt az új kenyér ünnepén és talán ezért is érezte jól magát mindenki. Nagyon örültek a srácok-lányok, hogy innen vághattak neki az év utolsó előtti versenyének, és ide értek célba. Ez egy komoly, fárasztó verseny volt, több bajnokavatással, de maradt még eldöntendő kérdés a Komló Rallye-ra, ami csak a Rallye2 versenye lesz szeptember végén. Lesznek még hatalmas csaták a helyezésekért, és tisztán látni, hogy akikre még helyosztó csaták várnak az évadzárón, máris rendkívül elszántan állnak hozzá a végső megmérettetéshez, akik viszont már bezsebelték a bajnoki címet, azok rendkívül boldogok, ami érthető és teljesen természetes. Én mindenkinek köszönöm, a munkáját, illetve azt, hogy a Rallye2 munkacsoport így összeállt és bízok benne, hogy akár ennek a tudósításnak is köszönhetően tovább tud erősödni a mezőny és remélem, hogy inkább előbb, mint utóbb eléri és önállóan tudja tartani az 50-60 autós létszámot a Rallye2. Akkor bizony kalapot fogunk emelni. Nekünk egy problémánk van jelenleg, – és erről sem a versenyszervezők sem pedig a Rallye2 munkacsoport tagjai nem tehetnek- hogy egy kicsit elfáradtak az emberek anyagilag, komoly gondjai vannak az országnak, és ez sajnos rámutat arra is, hogy akik fejlődőképesek és az utánpótlást jelentenék a sportágnak, azok nem tudják az induláshoz szükséges pénzt egyik pillanatról a másikra előteremteni. A Borsod Rallyen elgondolkodva az is megfordult a fejemben, hogy nem biztos, hogy szerencsés volt a versenyt pont augusztus 20-ra időzíteni. Lehet, jobb választás lett volna egy szeptemberi rendezéssel megtartani, a nyaralások és az előző futamok problémáinak a kijavítása után. Előfordulhat, hogy több versenyző jött volna el Kazincbarcikára akkor. Ezen majd el kell gondolkoznunk. Egy azonban biztos: A Rallye2 mindig is a Rallye1-el együtt fog menni. Mert azon kívül, hogy van néhány komolyabb történet már többször is bebizonyosodott, hogy külön is fönt lehet ezt a dolgot tartani, és szerintem ennek teljes létjogosultsága van, és kitűnő ugródeszka a Rallye2 azok számára, akik később az ORB-ben szeretnék pályafutásukat folytatni. Épp ezért kell a két mezőnynek együtt haladnia. Ugyanazokon a pályákon megy a két társaság, ugyanolyan feltételekkel és ugyanolyan kitűnő autókkal, tehát teljesen természetes és ráadásul megoldható, hogy az elért eredményeket maradéktalanul össze lehessen hasonlítani bárkiével bármelyik bajnokságban, ami tökéletes viszonyítási alap a feltörekvőknek saját képességeik, és felkészültségük megállapításához. Ez így van rendjén, hogy nézegetnek, számolgatnak a Rallye2-esek is, hogy mire elég a tudásuk, hiszen a saját kategóriájuk éllovasain kívül az ORB-n hasonló technikával szereplő párosokat is szeretnék a pályákon elpáholni, megszorongatni. Akik pedig oda kerülnek, hogy fel tudják venni a versenyt az ORB mezőnyével és úgy döntenek, hogy ott folytatják karrierjüket, azokat segíteni kell. Reméljük, hogy egy nagyon jó évet fogunk zárni a Komló Rallye-val, ami után át kell majd értékelnünk, hogy kinek mivel tudunk segíteni a jövőben. Ez a legfontosabb.
Salánki Gábor