Rallye2.hu
logo
…csak a Rallye2 -ről szól!

A célban is beszélgettünk…

A Borsod Rallye céljában is beszélgettünk a Rallye2-esekkel, -már akit sikerült utol érni időben- a teljes versenyről, de leginkább a gyűjtő utáni történetekre voltunk igazán kíváncsiak.

Baksai László: Miután kimentünk a gyűjtőből rögtön az első –szám szerint a negyedik- gyorsasági szakaszon a szervizem beállt az első elágazásba és rájuk estem konkrétan. Kaptunk egyből egy bal első defektet, és ezzel kellett végig mennünk a pályán. Kaptunk is gyorsan kb 1 perc 10 másodpercet mindenkitől. Utána Meszesen felszívtam magam, visszahoztunk nagyjából 30 másodpercet. Amúgy nagyon jó volt az egész verseny, az utolsó kört már hibátlanul tudtuk teljesíteni, és ha ezt az eredményt, amit most itt sikerült elérnünk, valaki a futam előtt felajánlotta volna azt kétszer is aláírom. 🙂 Nagyon felül múlja minden álmunkat és örülünk is neki, boldogok vagyunk. Számomra a Borsod Rallye volt –eddig- az év versenye, szuper volt a rendezés, gördülékeny volt, sehol nem vártunk, nagyon élveztük. Komlón mindenképpen indulni fogunk, mivel most feljöttünk abszolútban a negyedik helyre és remény van rá, hogy éremmel a nyakunkban zárjuk a 2010-es évet, és a géposztályban is előrébb szeretnék lépni, igaz ehhez még Kuncz Dezsőt kell majd megszorongatni egy kicsit.

Jancza Tamás: Ez a verseny számunkra már csak igazi örömautózás volt, mivel azt éreztük, hogy az abszolút második helyünk már megvan, és ezt szerettük volna elsősorban itt bebiztosítani. Erre egész jól kijött a lépés, a hatodik gyorsaságin egy elég komolyat sikerült autóznunk. Ott adtunk az egész mezőnynek, na és épp ebből kifolyólag az autónak is. A szélvédőnk betört a bal első futóművünk megsérült, a gyújtáskulcs kiszakadt de még sorolhatnám hosszasan a hibalistát mert, ami ott előjöhetett, az elő is jött. Onnantól kezdve igazából csak szépen lekocogtunk a pályákon és a futam végén következett el számunkra az év legkellemetlenebb kötelezettsége, 🙂 rögtön Kánó végén gratuláltunk Norbiéknak a bajnoki címükhöz. Jó volt a szezon, nagyon élveztük a szezont, végig kiélezett verseny volt, én úgy érzem, hogy próbáltunk Norbiékkal folyamatosan lépést tartani. Balázzsal ez volt az első bajnoki évadunk együtt, mindkettőnknek van még hova fejlődnie, ennek tükrében, amit 2010-ben elértünk, az egy kifejezetten szép eredmény, de már Egerben sem csináltunk abból titkot, hogy azért a matricáért indultunk harcba, amit az épp előttünk álló autó szélvédőjére ragasztottak föl előre, (biztos, ami biztos, rákérdeztem, hogy nem e Bereczki Norbiék Hondájának a hátsó szélvédőjén virító ELADÓ feliratra gondolt Tamás, de nem… S.G.)  de azt mondom, hogy idén egyáltalán nem volt szégyen tőlük kikapni. Idén ők mindenkinél jobbak voltak ebben a mezőnyben, gratulálunk nekik! Komlón természetesen indulunk, de az a verseny már a 2011-es évről fog majd szólni. Szeretnénk már a 2011-es autónkkal menni Komlóra, még akkor is, ha nem lesz teljesen kész. Próbáljuk megszokni. megismerni, mert nekünk az idei év valójában már véget ért.

A következő riport igencsak furcsára sikerült. Elkezdtem a beszélgetést Rádóczi Józsival, és közben a fél mezőny megérkezett Bereczki Norbihoz a bajnoki címhez gratulálni. Riportalanyom először meglepődött, hogy a kezébe nyomtam a diktafont – kértem, hogy beszéljen tovább nyugodtan- és elléptem tőle fotózni, de hamar föltalálta magát és egy tökéletes önriportot készített saját magával, amit alább olvashattok.

Rádóczi József: A gyűjtő után összeszedtük magunkat, azt hiszem átestem a holtponton és ijedtségen, ami az első körben történt beesésünknek volt „köszönhető”. (Közben megérkezik Szemmelroth Anetta, valószínűleg megéri pilótáját, hogy énekeljen, de Józsi konokul ellenáll a kérésnek, és kijelenti, hogy nem énekel, azért sem  🙂 ) Utána fölszívtam magam, és toltuk, ahogy csak lehetett. Ígéretünkhöz híven igyekeztünk Órai Balázsékat megfogni, ami majdnem sikerült. Az egyik szakaszon, ha jól emlékszek tudott adni 2 tizedet, egy másikon pedig négy másodpercet, tehát majdnem sikerült a kitűzött céljainkat megvalósítani 🙂 . Legalább is egy nagyon pici részét. A beesés, meg ami ott az árokban eltöltöttünk 3 perc az nagyon sok volt. A nézőknek, akik onnan kiszedtek, nagyon köszönjük az áldozatos munkájukat, mert nélkülük most nem lennénk itt. Azt, hogy miként sikerült kiemelni az árokból minket arról elképzelésem sincs, mert nem gondoltam, hogy onnan bárki darus kocsi nélkül ki tudja emelni a versenyautónkat. Még egyszer nagyon köszönjük, hogy segítettek nekünk, és örülünk, hogy célba értünk. Komlón pedig újra támadunk, vissza fogunk vágni Baksai Laciéknak! 🙂

Bencs Zoltán: Nagyon jól éreztük magunkat, a kisautónk az nagyon-nagyon ment szerencsére, és majdnem hiba nélkül teljesítette a távot. Az utolsó gyorsaságin azonban szétszakadt a kipufogónk, torokból, ezért egy kicsit féltünk a végén, mert most olyan a hangja, mint egy traktornak. Sokan kiestek, rengeteg műszaki hiba volt előttünk, így sikerült a végére az abszolút negyedik és a kategória második helyére beérnünk. A záró körben a mögöttünk állók közül ketten is nagyon szedték a lábukat, nem volt egyszerű megőrizni a helyünket, nem sikerült nekik, „kimatekoltuk” valahogy a helyzetet. Komlóra még sokat kell számolgatnunk, kategóriánkban ketten vagyunk Fróna Jánosékkal, négy pont az előnyünk velük szemben. Elvileg mindketten indulunk Komlón, ott nekünk meg van egy meccsünk, meg szeretnénk védeni a géposztály bajnoki címét.

Medvecz Péter (céldobogó riport): Nem mentünk óvatosan, a második gyorsaságin volt egy elég komoly árokjárásunk ötödik fokozatban, a két hátsó lengéscsillapítónk, pedig a nyitó szakaszon sérült meg talán egy levágban elfogyott a gáz. Próbáltunk óvatosan menni, de ennek ellenére is volt olyan gyorsasági, amit sikerült megnyernünk, és a legutolsón is csupán 4 tizeddel kaptunk ki Szabiéktól, tehát mentünk, ahogy bírtunk. A kerekeinkben ennyi volt igazából, a féktávokat nem nagyon tudtuk eltalálni, ennyi volt az autóban, mi mindent megtettünk, megpróbáltunk nyerni, de Borbásék ma gyorsabbak voltak, gratulálunk nekik.

Szabó Ferenc (céldobogó riport): Nagyon tetszett a verseny, ami egyébként nehéz és fárasztó volt. Sokfelé találkoztunk kihordással, ezekre figyelni kellett, de én szeretem a keskeny pályákat, úgyhogy valóban nagyon tetszett az egész futam.

Varga Norbert (céldobogó riport): Nagyon örülök, hogy célba értünk, azon a versenyen, amin hárman indultunk el a kategóriában és mindjárt az első szakaszon az egyik riválisunk kiesett. Ezután nekünk már csak arra kellett koncentrálnunk, hogy az autónkat épségben behozzuk ide, a célba, de így is mi voltunk F/1-ben a leggyorsabbak.

Dudás Csaba (céldobogó riport): Az első szakaszon sajnos elment a turbónyomásunk, eltörött egy bilincs, amiből nem volt nálunk tartalék, így kénytelenek voltunk egy szívó autóval menni. És ezt jól tudja mindenki, hogy egy turbós autónál milyen… Igazából lendületből autóztunk, végig kocsiztuk, amit kellett, majd a szervizparkban meg tudtuk javítani. Esélyünk nem volt, hogy bármit is csináljunk vele a szerviz előtt. A maradék három szakaszon már nem akartunk kockáztatni, inkább egy kicsit a nézőknek autóztunk, amennyit tudtunk.

Ha tetszett a cikkünk kérlek oszd meg másokkal is!

2 hozzászólás to “A célban is beszélgettünk…”

  • Szemmelrothok szerint:

    De most tényleg! A Kondor Lajos indult a Megasztárban????? 🙂

  • GabikaWRC szerint:

    😀 😀 😀 Öt perce ezen röhögök…

  • Vélemény, hozzászólás?

    Az e-mail-címet nem tesszük közzé.