Deli László és Späth Szabolcs óvatosan kezdett neki az Ózd-Eger Rallye-nak, majd, amikor rákapcsoltak, akkor Sáta rögtön kibabrált velük. Deli Lászlóval beszélgettünk.
Az Orfű Rallye-t kihagytátok, Ózdon kezdtétek meg a Rally2 Bajnokságot 2021-ben. Mik voltak a terveitek a rajt előtt?
Egyfelől a nagy távolság miatt nem vállaltuk be az orfűi túrát, a baráti alapon történő autóversenyzés kereteibe aligha fért volna nekünk bele, nehezen tudnak a segítőink szabadságot kivenni. Másfelől pedig a Ladánk az Ózd-Eger Rallye előtt csak kb. 2-3 héttel készült el teljes mértékben. Az autóval a tavalyi Eger Rallye óta legfeljebb a városban kocsikáztam, addig, amíg futómű beállításra elvittem. Ez mindössze néhány kilométer volt, utcai körülmények között, úgyhogy semmiképpen sem szerettünk volna fejjel menni a falnak. Az óvatos kezdés hívei voltunk.
A versenypályákon hogyan éreztétek magatokat? Milyen volt a verseny?
Megbeszéltük tehát, hogy nem rontunk fejjel a falnak, de én 2019-ben már mentem már Sátán, a királdi körgyorsasági egy része is ismerős volt, ezeket a tapasztalatokat szerettem volna valamennyire hasznosítani. Azt mindenképpen kihangsúlyoznám, hogy hatalmas csalódás volt nekünk a rajt előtt, hogy a királdi szakasz jelentős részét lecsípték, a nevezési zárlat után.
Ezt nem éreztük szép gesztusnak a Rally2 mezőnyével szemben. A prológot pénteken délután teljesítettük, majd a szombati nap elég rosszul kezdődött a csapatunknak, mert az ORC mezőnyében induló csapattársaink, Szilágyi Patrikék borzasztóan nagyot estek az első, sátai szakaszon. Hála az égnek nem lett semmi bajuk, de azért átértékeltük a dolgokat és beláttuk, hogy ésszel kell autózni a pályákon. Sátán ezután egy jó erős, közepes produkcióval nyitottuk a napot, majd Királdon jött az első nem várt etap. A második körben azért már mocorgott bennem a kisördög, hogy próbáljunk meg egy kicsit bátrabban haladni, aminek az lett a végeredménye, hogy egy vasúti átjáró előtt, elég jó tempóval megforogtunk, és az autónk két végét egy-egy kicsit „megkarcoltuk”. Kb. 150 km/órával piruetteztünk Sátán, igazából csoda, hogy van kocsink, mert simán benne volt a helyzetben akár még egy totálkár is. A sárvédő ráhajlott a kerékre, a kipufogót eltömítette a föld, bő 6,5 percet hagytunk bent a gyorsaságin. Nekünk nem jött most jól, hogy csak egy nyúlfarknyi etap volt a két szakasz között. A lemezt kihúztuk, a földet a helyszínen tartózkodó srácok kaparták ki a kipufogóból egy bicskával, anélkül be sem indult a motor. Nagyon köszönjük a segítségüket. Idő közben elhűltek a gumik és késtünk két percet, amiért járt a büntetés. Kellett idő mire Királdon megmelegedtek és újra magukra találtak az abroncsok. A második körben már jól működtek a kerekek, itt is összehoztunk egy erősen közepes időeredmény.
Ezt jónak ítéltük meg, mivel mégiscsak egy Ladáról beszélünk, ott volt bennünk a félsz, hogy a sátai kaland után vajon mi fog elengedni? Szerencsére nem lett gond. Az utolsó körre leszakadt az ég, volt vizes gumink, de nem akartunk rohanni vele, a cél egyértelműen az volt innentől kezdve, főleg hét perc mínusszal a tarsolyunkban, hogy célba érjünk, és kilométert gyűjtsünk. Ez megtörtént, örültünk annak, hogy, ha máshogy nem is, de legalább képletesen szólva átgurulhattunk a céldobogón.
A Salgó Rallye következik a versenynaptárban. Nektek is?
Volt tervezve, de csatlakoztunk a Rally2-es versenyzők kezdeményezéséhez, ennek fényében pedig változtattunk az eredeti elképzelésünkön, ezért úgy néz ki hogy nem Salgótarjánban lesz az, ahol legközelebb elindulunk.
Rallye2.hu – Salánki Gábor