A jól sikerült évkezdet után, új navigátorral, a Rallye2 aktuális bajnokával, Madarász Szabolccsal folytatta az évet Csikó Peti Miskolcon, és a fiúknak tökéletesen alakult a Miskolc Rallye, mert a P12-ben elért szép, kategória eredményük mellé, ha kalandosan is, de az összetettben elcsíptek egy serleget érő pozíciót a Ladások közt pedig diadalmaskodtak . Csikó Péter mesélte el a miskolci élményeiket.
Már Egerben is voltak biztató részeredményeitek, jól sikerült több, mint tíz év után a visszatérésetek, a rallye világába. Hogyan készültetek a Miskolc Rallye-ra? Navigátort váltottál, mit vártál a futamtól?
tAz Eger Rallye-ról tényleg elmondhatjuk, hogy jól sikerült, mert ott csakis a célba érkezés számított nekünk, amit megvalósítottunk. A Miskolc Rallye ezután elég nyögvenyelősen indult, a verseny előtt egy héttel lefújtam az egészet, úgy volt, hogy nem is állunk rajthoz Borsodban. Nándi nem ért rá, és sok problémánk volt Egerben a motorral, hengerfejes is lett. Elhatároztuk, hogy a javítások közben fejlesztettünk a motoron, de egy alkatrész nem érkezett meg időben, így feladtam lélekben az egészet. Mindössze egy százaléknyi esélyt láttam arra, hogy elrajtolhatunk Miskolcon, de végül ez is elég lett, mert az utolsó pillanatban, szerdán éjszakára egyenesbe jött minden, össze tudtuk rakni az autót, találtunk egy alapbeállítást az erőforrásnak, ami szépen járt, de tesztelni nem tudtunk. Csütörtökön reggel útra keltünk Miskolcra, ahová lábon vittem el a versenyautót, mert mindössze 70 kilométerre lakunk a borsodi megyeszékhelytől. Ott futóművet állíttattunk, gépkönyveztettünk délután, közben pályát jártunk a navigátorommal, Madarász Szabival, majd este megtörtént a motor beállítása is. Nagy felkészülést nem tudtunk véghez vinni, ezért nem akartunk mindent egy lapra feltenni.
A prológgal kezdődött meg pénteken a Miskolc Rallye, aminek a végén szenzációs eredményeket sikerült elérnetek. Hogy értékeled a miskolci erőpróbát?
Jó kis verseny volt, az biztos. 🙂 Az időjárás mindenkit megtréfált, mi sem voltunk kivételek, nem volt egyszerű reggel a gumiválasztás. Vizesek voltak az utak, de én mégis a slick gumik mellett tettem le a voksom, és szerencsénk volt, mert már nem esett sehol az eső, de azért sok helyen még jócskán vizes és saras volt az aszfalt. Főleg Bükkszentkereszten és Mályinkán. Bükkszentkereszten a rajt után nem sokkal volt egy bukkan, ami után jött egy jobb6, ezt vastagon beírtuk, hogy szárazon is nagyon figyelni kell a féktávra, nemhogy esőben. De mégis rosszul jött ki a féktáv, túlcsúsztunk és minimum tíz másodpercet ott hagytunk.
Úgy gondolkodtam, hogy Sáta és Lyukóbánya nem annyira zárt, erdős, mint az első két gyorsasági, oda kis szerencsével jók lehetnek a slickek. Kockáztattam, és bejött. Tanulóév az idei, próbálgatjuk az autót, ismerkedünk vele, ebbe a barátkozásba pedig tökéletesen passzolt a gumikkal való taktikázás. Eközben folyamatosan jelentkeztek az autónk gyermekbetegségei. Az első kerekek folyamatosan ki akart esni. A prológon a jobb elsőt csak a féktárcsa támasztotta meg, jól jött utána a szervizlehetőség, kerékagyat cseréltünk. A gyorsaságikon is küszködtünk ugyanezzel a problémával, csak akkor a bal első keréknél is jelentkezett. De nem volt tartalék kerékagyunk, és cserélni sem tudtuk volna, mert a szerviz utáni első szakaszon derült ki másodjára a probléma. A futóművel is elég sokat szenvedtünk, a gátlókkal vannak gondok, sokszor csak estünk-keltünk. Összeszorítottam a fogam, Szabinak pedig azt mondtam, hogy legyen bátor, és ha kiesik a kerék, akkor erősen kapaszkodjon. 🙂 De sokat nem foglalkoztunk ezzel, mentünk aztán úgy gondoltam, hogy jöjjön, aminek jönnie kell. A fékek is kezdték megelégelni a küzdelmet, de lehet, hogy a már a megdőlt kerék tolta visszafelé a fékmunkahengert, és ezért kellett többször is rápumpálni a pedálra, hogy megjöjjön a rendes fékhatás. Sátán egy visszafordító előtt nem volt már idő arra, hogy a féket pumpálgassam és inkább a kéziféket használtam. Ettől beforogtunk, és fogalmam sincs, hogy mi történt, de a lényeg az volt, hogy nem törtük össze a Ladánkat, így azonnal raktam sebességbe és mentünk tovább. Az utolsó kilométeren kaptunk egy jobb első, ám lassú defektet, amit nem vettem észre, csak furcsálltam a kocsi viselkedését. Egy bal4-ben már azt gondoltam, hogy ráfutottunk valami zizire és azért nem akart elfordulni a kocsi. Aztán jöttek sorban a simák, amiken átszáguldottunk, de az utolsó visszafordítóban lefordult a gumi a felniről. Azonnal megértettem, hogy mi volt a probléma. Beestünk, de a nézők kitettek az útra, ezt köszönjük nekik. 30 másodpercet elveszthettünk, és elhajlott a lengőkar is. A lyukói szakaszon csak legurultunk. A szervizben rendbe rakott mindent a csapatunk, normális körülmények közt tudtunk nekikezdeni a második körnek, de hamar jöttek az újabb kerékagy problémák. Az időjárás és a mályinkai gyorsasági igazi, embert és gépet egyaránt próbára tévő viadallá varázsolta a Miskolc Rallye-t. Mályinka sok áldozatot szedett, nekünk szinte karcmentesen sikerült mindkétszer teljesíteni. Egyszer húztunk meg az egyik szalagkorlátot a kocsi hátuljával. Ennyi gondunk volt.
A célban örülhettünk, hiszen az abszolút értékelés ötödik helyéért is kupákat vehettünk át, a P12-ben az ezüstérem lett a miénk, a Lada kupát pedig megnyertük. Kettőt hibáztam, ez kb. 40 másodpercet vett el tőlünk, az elvesztett idő nélkül nyilván jobb lett volna az eredményünk, de nincs miért szomorkodnunk. Jó volt az első közös versenyünk Szabival, nem véletlen, hogy ő a Rallye2 Bajnokság jelenlegi bajnok navigátora, profi módon teszi a dolgát. Miután Nazareczki Nándi barátom nem tudott velem jönni Miskolcra, két nap alatt kellett navigátort találnom. Szabit nem ismertem, de amikor felvettem vele a kapcsolatot, rögtön korrekt választ kaptam tőle mindenre, gyorsan megállapodtunk, és hamar összecsiszolódtunk. Az autónk fejlesztésére nagy hangsúlyt kell fektetnünk a közeljövőben. Elsősorban a futóműre gondolok.
Ott lesztek e a következő futamon, Székesfehérváron?
Az autónk otthon van, én pedig jelenleg is Németországban tartózkodok, itt dolgozok. Az autónkat a Miskolc Rallye után azonnal darabokra szedtük, elvittük revízióra. A karosszéria is gyógyul, a fényezőnél van az autó, a héten eltűnik a szalagkorlát által okozott fénykár. A Székesfehérvár Rallye előtt egy héttel fogok hazatérni, akkor remélem lesz néhány napom arra, hogy összerakjuk és kipróbáljuk az autót. Abban bízok, hogy egy fél napos teszt is bele fog még talán férni a rajt előtti programunkba, de ez nem biztos, mert mindig mindennel futó percre készülünk el. Székesfehérváron megpróbálunk ott lenni mindenképpen, de az anyagi erőforrásainkkal jelenleg vannak problémáink. Mi szponzorok nélkül, konyhapénzből versenyzünk, és az a helyzet, hogy jelenleg a zsebpénzünkből sajnos csak a zsebünk áll rendelkezésünkre, Székesfehérvárig, némi pénzt is kellene találni bele valahonnan. 🙂 Új gumikra szinte biztosan nem lesz keret, minden bizonnyal használtakkal megyünk majd, az ismeretlen pályákon. Örülnénk, ha hosszabb lenne a versenytáv, mert egyfelől szívesen mennénk többet, másfelől pedig annyira erős a Rallye2 Bajnokság élmezőnye, hogy nincs idő és lehetőség a ritmus fokozatos felvételére, már az első szakaszon hibátlanul és maximális fordulaton kell pörögni ahhoz, hogy a futam végén szép eredményt lehessen elérni.
Rallye2.hu – Salánki Gábor