Bucsi Józsi és Kiss Peti nem tette magasra magának a lécet 2020-ban, de a technika ördöge nem volt kegyes hozzájuk, többször is kibabrált velük, nem tudták megvalósítani tereiket. A páros most abban bízik, hogy 2021-re már érvényét veszti a kis ördöggel kötött „szerződésük”, és idén már lényegesen többször látják meg a célvonalat. Bucsi Józseffel beszélgettünk.
Mit terveztetek a 2020-as évadra és mit sikerült az elképzelésekből megvalósítani?
2020-ban az volt az elsődleges célkitűzésünk, hogy ahol elindulunk, ott érjünk is célba, de utólag kijelenthetjük, hogy ezt sajnos nem sikerült teljes egészében megvalósítanunk. Voltak versenyeink, amiket idő előtt kellett befejeznünk. Akadtak olyan apróbb műszaki gondjaink, – ezekről már a korábbi interjúkban beszámoltam – amik abból eredtek, hogy az autónk még nem állt össze tökéletesen, nem volt teljesen kiforrott a VFTS-ünk. Mi nem a bajnoki címért versenyzünk, csak kikapcsolódásként, így, ha valamilyen eredményt sikerül elcsípnünk a futamok végén, annak mi már nagyon tudunk örülni.
Mi volt az az eredmény, aminek legjobban tudtatok örülni 2020-ban és mit éreztetek a legrosszabb pillanatnak az elmúlt esztendőben?
A legjobb pillanatunk a Vértes Rallye-n ért minket, amikor egy rettenetesen nehéz és problémákkal tarkított futam után mégis átgurulhattunk a céldobogón. Már az első gyorsaságin felrobbant a váltóban a harmadik fokozat, nehéz volt úgy vezetni, hogy minden kanyar előtt azon kellett gondolkodnom, hogy eggyel alá, vagy eggyel felé váltsak. Ettől teljesen szétestem. Nagyvelegen egy lassítót is szétütöttünk, hatodikban döngettünk, picivel korábban kellett volna vennem a féktávot. Ezután lecsúsztunk az útról és felugrattunk egy rossz helyen hagyott hatalmas homokbuckára. Csak egy szélesítés szakadt le a Ladánkról, de nagyon örültünk neki, hogy eljutottunk a célba.
Mik a tervetek 2021-re?
Nem örültünk neki, amikor megtudtuk, hogy ebben a nehéz helyzetben a nevezési díjak emelése mellett döntöttek az illetékesek. Főleg úgy, hogy ettől nem hallani különösebb javulásról a Rally2 háza táján. Nehéz volt eddig is, az idei év pedig már biztosan még nehezebb lesz. Az autónk szinte teljes felújításon esett át a télen. A váltó egyértelműen tudtunkra adta, hogy lejárt az ideje, azt megjavítottuk. Orbán Norbi legutóbb a motorunk tetejét csinálta meg, most az alját vette kezelésbe, az első próbák után pedig kijelenthetjük, hogy elég biztatók lettek az erőfeszítések. Nem kis nehézségek árán jutottunk hozzá a Hadik gátlóinkhoz, végre az is van már a Ladánkban. Jók az előjelek… Szeretnénk természetesen idén is minél többet versenyezni, a minimális célkitűzésünk pedig az, hogy megvalósítsuk a 2020-as vágyainkat, és mindenhol a célban fejezzük be a futamot. Kiss Péter marad mellettem a jobb1-ben, a csapatunk változatlan lesz, de mivel Bartha Nándi barátom kitalálta, hogy az egész csapat ugyanolyan dizájnnal menjen idén, így elég komoly változás várható a csapat megjelenésében. Mi ugyan már tavaly beálltunk a sorba, de idén Tordai Gabiék Ladája és Fróna Jánosék Hondája is kék, fehér, fekete színekben fog pompázni. Biztosan jól nézünk majd ki együtt a szervizparkban.
Az Orfű Rallye nevezési listáján ott szerepel a nevetek. Indultok is?
Igen, már több, mint egy hónapja neveztünk, és továbbra is az a célunk, hogy ott legyünk az évnyitó futamon. Bízunk a legjobbakban. A pályák közül a magyerhertelendi, amelyik az orfűi tó mellett lett kijelölve csak navigátorként ismerős, Födő Imivel mentünk egyszer ott néhány kört. De a másik két szakaszon már többször versenyeztem. Hetvehelyt szeretem is, mert jó tempós, és lendületes. Kicsit tartunk attól, hogy a gépkönyvekkel lehetnek problémák a verseny előtt. Szurkolunk, hogy esetlegesen ne az Orfűn megtartott gépkönyvezésen derüljön fény olyan problémára, ami meghiúsíthatja az Orfű Rallye-n a részvételünket, mert akkor biztos, hogy lesz egy kis irgum-burgum. De erre nem gondolunk, mindent igyekszünk 110 %-osan felkészíteni, és ellenőrizni, mert nagyon várjuk már a 2021-es szezon rajtját.
Rallye2.hu – Salánki Gábor