Ruszkai Attila és Bodnár Attila szép részeredményekkel mutatta be Citroen C2R2-es versenyautóját a Mecsek Rallye-n, de Trefortpuszta egyik kanyarja kifogott rajtuk és borultak egy egészségeset az új kisautójukkal. Bodnár Attilával beszélgettünk.
Az Esztergom-Nyerges Rallye-ra készültetek, de nem tudtatok elindulni, sőt még a hazai futamotokon sem vettetek részt, Diósgyőrben. Honnan jött a C2R2 ötlete, hiszen a pilótád még életében nem vezetett elől hajtós versenyautót?

A C2 egy régebbi gondolatunk volt, majd 2023-ban elkezdtünk vele komolyabban foglalkozni, év végén pedig jött egy lehetőség és akkor vásároltam meg ezt az autót, amivel láthattatok Pécsett és környékén. Hamarabb szerettük volna bemutatni, de adódtak adminisztratív problémák vele, így hiába állt össze a Diósgyőr Rallye-ra a kocsi, a papírmunkák miatt nem állhattunk vele rajthoz itthon. A Mecsek Rallye-ra különösebb célok nélkül indultunk el, a lényeg az volt, hogy ismerkedjünk a kocsival, jöjjenek a kilométerek, szokjuk az autót és találjunk megfelelő beállításokat. Amit mentünk, az szerintem alapvetően nem volt rossz.

A kilométerek jöttek, de szemben találtátok magatokat egy váratlan helyzettel is. Milyen volt a versenyetek?

Még minket is meglepett, hogy az igencsak maréknyi mezőnyben főleg az első, de még a második szakaszon is mennyire jó időket tudtunk menni. Az első, trefortpusztai szakaszon azért csodálkoztunk el nagyon az abszolút harmadik helyünkön, mert nem vagyunk különösebben korán kelős típusúak, de még Rónavölgyi Endrééket is megelőztük, ezért úgy gondoltuk, hogy túlzottan nem ülünk háttal a moziban. Hozzáteszem, hogy messze nem autóztuk ki a kocsi összes tudását. A pécsváradi szakaszon már nem állhattunk dobogóra, de továbbra is jól éreztük magunkat a kocsiban. A beállításokban Markovics Gyuri segédkezett, minden jól működött, ezúton is köszönjük a segítségét, valamint a tanácsokat neki is, hálásak lehettünk azért, hogy ennyire élveztük az autózást.

A harmadik szakaszra visszatértetek Trefortpusztára…

Elöljáróban el kell, hogy mondjam, hogy az első gyorsaságin éppen abban a kanyarban lassítottak meg minket – pontosabban lassultunk nagyot – Görög Petiék kiállása miatt, ahol végül elestünk. Ők a bal-jobb kombináció balos belső ívén álltak meg, ezért lassabban mentünk bele abba a kanyarba, mint lehetett volna. Második nekifutásra már nem állt ott senki, ezért a saját tempónkat autózva érkeztünk oda, nagy tő volt mindkét oldalon. A belsőkamerás felvételeink alapján arra gondolunk, hogy a balos gumik annyira a sárban haladtak, hogy a jobbos kanyarban ugyanazok a kerekek már nem tudták betölteni a támasztókerék szerepét és emiatt egyszerűen kihúzták az utat az autó alól. Nem volt nagy a tempó, nem mentünk túl gyorsan, egyszerűen megszűnt a tapadás. Konkrétan nullára csökkent. Ebből lett a baj.

Borulás is volt tudtommal, nem csak billenés, kicsúszás.

Elsőre nem tűnt nagynak az esés, mert nem volt nagy a tempó, majd amikor kiszálltunk és megnéztük az autót, akkor sem láttuk még annyira vészesnek. Ám amikor megbontottuk, akkor azért komolyabb problémákra is fény derült. Akik a helyszínen látták az esést ők mondták, hogy nem volt kicsi, ezt itthon már mi is teljesen átláttuk, megértettük. Mi jól voltunk, semmi komoly baj nem történt velünk, sértetlenül átvészeltük a borulást.

Hogyan tovább?

Dolgozunk ezerrel, a futóművet már a Mecsek Rallye után szombaton és vasárnap elkezdtük rendbe rakni, túl is vagyunk rajta, készen van. Amikor beszélgetünk, akkor éppen alkatrészekért, karosszériaelemekért utazunk, erősen bízunk abban, hogy a Székesfehérvár Rallye-ra összeáll az autó, és az ORB2 soron következő versenyén is ott lehetünk. Ez nagy vágya lenne mindkettőnknek. Azt pedig különösen reméljük, hogy ha elindulunk, akkor már kicsit több szerencsével járunk, mint a Mecsekben.

Rallye2.hu/ORB2.hu – Salánki Gábor

Ha tetszett a cikkünk kérlek oszd meg másokkal is!