Hazánk 2010-es abszolút rallye bajnoka Aschenbrenner György több az első osztályban is csúcsra érő versenyzőhöz hasonlóan megjárta a Rallye2-es bajnokságot, és két esztendőn át csiszolta itt tudását. Szerette a Rallye2-t, szerette az autóját és nem kevesebbet állít, minthogy a Rallye2-ben alakult ki egyedi precíz vezetési technikája. Asival elsősorban a kezdetekről és a Rallye2-es éveiről beszélgettem, de természetesen a közeli jövőről is érdeklődtem.
Rallye2.hu: Nyitásként egy „rendkívül izgalmas” és kissé már lerágott csontnak tűnő kérdéssel készültem, de úgy gondolom, hogy a válaszod által több Rallye2-be vágyódó versenyzőnek adhatsz tippet ahhoz, hogy mikor érdemes vajon a Rallye2-be beszállni. Szóval a kérdés: hogyan kerültél a rallye és az autósport közelébe, és hogyan alakult a pályafutásod a Rallye2-ig?
Asi: A kérdés tényleg „nagyon izgalmas”… 🙂 Még gyerekként Apával és a barátaimmal jártam ki a rallye versenyekre, amik nagyon-nagyon tetszettek és akkor még elérhetetlennek tűnt számomra ez a történet. Majd ahogy teltek az évek más fiatalokhoz hasonlóan én is szerettem száguldozni, sokat rohangáltunk, próbálgattuk a tudásunkat a környező bakonyi utakon és 1995-96 környékén építettünk egy gyorsulási autót. Ezzel az autóval gyorsulási versenyeken szerepeltünk, de igazából egy idő után meguntuk, hogy csak az autón múlik, hogy mennyire vagyunk gyorsak, illetve, hogy mennyire gyorsul jól az ember autója, és ezért ugyanezzel az autóval szlalom versenyekre kezdtem el járni és hamar elég szép eredményeket sikerült elérnem. A kezdeti sikereken felbuzdulva a barátaim 1997-ben rábeszéltek, hogy induljak el a környékükön megrendezett Szombathely Rallye-n, ami akkor egy rallye túra verseny volt. Elindultunk a versenyen, ami nagyon jól sikerült, hiszen „csont nélkül” megnyertük a futamot. Ugyanebben az évben még részt vettünk a Mikulás Kupán, ahol csupán két akkor első osztályban versenyző páros tudott megelőzni. Természetesen ekkor is a Diesel Volkswagen Golfunkat használtuk. Ezután úgy éreztük, hogy bátran föntebb léphetünk, és két évig versenyeztünk a Rallye2-ben egy N/1-es Magyar Suzukival, majd ezután egy évig még hűek maradtunk a márkához, de már az első osztályban szerepeltünk, ahol később, mint közismert két évet N-es autóval majd négy évet az A csoportban versenyeztünk, remek eredményeket értünk el, amit most újra háromévnyi N kategóriázás követett és persze 2010-ben az abszolút magyar bajnoki cím.
Rallye2.hu: A tavaly elért sikerekhez csak gratulálni lehet, szenzációsan versenyeztetek egész évben Pikó Zsuzsival. De lépjünk visszább egy kicsit az időben, a Rallye2 előtti időkre! A szlalomos sikerek, a szombathelyi győzelmed és a Mikulás Kupán begyűjtött bronzérem után foglalkoztatott még téged az, hogy gyorsulási versenyen induljál?
Asi: Igazából nem éreztem kihívásnak a gyorsulást. Az a szakág leginkább arról szólt, hogy ha jobb autót építek, akkor jobban fogok gyorsulni, ha gyengébbet, akkor pedig kevésbé. Persze azért valamennyire érdekelt a dolog, amikor volt rá mód akkor egy-egy komolyabb profi autót szívesen megnéztem, de tényleg nem éreztem kihívásnak a gyorsulást, ezáltal nem is volt célom, hogy ilyen versenyeken induljak.
Rallye2.hu: 1998-ban már a Rallye2 N/1-es géposztályában és a Suzuki kupában versenyeztél egy Suzuki Swifttel. Év végén mind a két csoportban megszerezted az ezüstérmet abszolútban pedig a 15. helyen zártad a szezont. Hogyan emlékszel vissza erre az évedre?
Asi: Nagyon kellemes emlék számomra ez az év, hiszen egy óriási lehetőséghez jutottunk. A versenyzésünkhöz szükséges pénz jelentős részét az egyik Suzuki márkakereskedés állta és a Suzuki RT jóvoltából pedig pénzdíjasok voltak a futamok. Az év azonban sajnos elég csonka volt, mivel a hat futamosra tervezett Rallye2-es bajnokságból csupán négy versenyt rendeztek meg ’98-ban. A leges legelső futamunkon talán az ötödik vagy hatodik helyről estünk ki ezért pont nélkül maradtunk és ez annyit jelentett, hogy az utolsó három futamot hiába nyertem meg, egyszerűen képtelenek voltunk megnyerni a bajnokságot, mert csak nagyon kevés pontot lehetett gyűjteni egy-egy versenyen.
Rallye2.hu: 1999-ben viszont már mindkét kategóriában sikerült megnyernetek a bajnokságot és abszolútban is lényegesen előrébb végeztetek. Összetettben csak két pont választott el év végén a dobogótól. Már 98-ban is megnyertél három futamot, de kíváncsi lennék arra, hogy minek volt köszönhető ez a látványos fejlődés, legalábbis, amit az év végi eredménylisták mutatnak? Akár komoly tanulságot is levonhatnak ebből az évedből a Rallye2-be igyekvő vagy már ott lévő fiatalok…
Asi: Véleményem szerint, és ahogy az eredmény listákon is látható, már a kezdő évünkben is kimagaslóan teljesítettünk. Nem volt túl sok különbség a ’98-as és a ’99-es évünk között. Rutinosak voltunk már, egy év tapasztalatával mindenképpen jobban tudtunk menni. 1999-ben viszont kettő jelentősebb változtatás is történt a Suzukival: elhagyhattuk a katalizátort és egy rövidebb végáttétel került az autóba, amitől az jobban gyorsult, mint korábban az az aránylag gyenge versenyautó. Az év során szerencsére, ahol elindultunk, ott végig is tudtunk menni, egyszer sem estünk ki, és ráadásul nagyon jó helyeken sikerült célba érni, és ezeknek köszönhettük a bajnoki címeinket.
Rallye2.hu: Mi volt a legnagyobb Rallye2-es élményed, kalandod, legrázósabb helyzeted?
Asi: Régen volt már de, legjobb emlékezetem szerint nem nevezném rázósnak a Rallye2-ben eltöltött éveket, versenyeket. De nagyon jó volt, jól éreztük magunkat. A versenyautónkkal tréningeztünk, rengeteget autóztunk abban az időben, tehát ez mindenki versenyzői pályafutásának jót tett. Megtanulhattuk, hogy ezzel az igazából gyenge autóval nagyon precízen kell autózni ahhoz, hogy valóban eredményesek lehessünk, és én úgy érzem, hogy nagyjából ezekben az időkben alakult ki az a vezetési stílusom, amit védjegyként hordok magamon évek óta. Jó visszaemlékezni a Rallye2-ben eltöltött évekre, mert sok barátra tettünk akkoriban szert és a Suzukis vetélytársaim, akikkel akkor versenyeztem, mindenkinek én voltam a mumus, mindenki engem akart megverni, de amikor véget ért ez a sztori mindnyájan elmondták, hogy nagyon büszkék rá, hogy velem, hogy ellenem versenyezhettek, nagyon örültek, hogy én voltam az ellenfelük, mert én voltam az a valaki, aki mindig korrektül bánt a többiekkel és sosem volt „etetés” nem próbáltam senkinek sem keresztbe tenni és ez, hogy ilyesmit nem csináltam, ez meghálálta magát.
Rallye2.hu: Az a géposztály, amiben anno Te is versenyeztél, az N/1, az a 2010-es Rallye2-es bajnokságban gyakorlatilag csak a szabálykönyvekben létezett. Mennyire kedvelted az N/1-es Suzukidat? Bátorítanád e esetleg a fiatalokat arra, hogy a legkisebb géposztályban kezdjék a versenyzést, vagy úgy gondolod, hogy nem gond az ha egy kicsivel mélyebb vízben, mondjuk az N/2-ben vágnak neki a Rallye2-es bajnokságnak?
Asi: Én mindenképpen az N/1-et „erőltetném” először. Ez a kategória anyagilag is kedvezőbb költségvetésű, kisebb többek között a gumiköltsége is, mint egy magasabb géposztálynak és ne adj Isten egy esetleges baleset eseten is olcsóbban újjá lehet építeni egy ilyen versenyautót, mint egy ettől komolyabb változatot. Én ezért is tanácsolom azt mindig mindenkinek, hogy inkább versenyezzünk olcsóbb autóval még egyszer annyit, mint egy drága autóval sokkal kevesebbet. És ezt a tanácsot fokozottan érdemes megfogadnia a kezdő pilótáknak.
Rallye2.hu: És mennyire szeretted ezt a kiskategóriás Suzukit?
Asi: Én nagyon-nagyon szerettem, hálás, jó versenyautó volt. Azt kell mondjam, hogy az autó szinte hibátlan volt. Azokon a tuningokon kívül, amiket megcsináltunk, erről is jut eszembe, hogy ’99-ben mégiscsak kiestünk egyszer, mert a végáttétel fogazott le, de azt az 1000-es Suzukiból tettük át. Mivel az egy köztudottan 53 lóerős autóhoz volt tervezve, nem bírta el a versenyautónk erejét. Ezen kívül minden olyan alkatrész, ami érintetlen volt, az kiválóan működött két éven keresztül.
Rallye2.hu: Mennyire érzed fontosnak a Rallye2-es tapasztalatszerzést és Te tudod e, tudtad e kamatoztatni a Rallye2-ben eltöltött két tanulóéved alatt megszerzett rutint és vezetéstechnikai tudást a Rallye1-ben?
Asi: Én azt gondolom, hogy mindenképpen be kell tartani a fokozatosságot. Azok, akik azonnal nagy autóba ülnek, azonnal a top-on vannak, ők is tudnak gyorsan menni, de sokkal több pénzbe kerül így a tapasztalat megszerzése és azt az igazán precíz, pontos autózást, amikor még öt centinek is helye van az úton mert kevésbé lassul az autó, ha kisebbet kanyarodunk, ezt a precíz autózást lényegesen nehezebb egy erősebb, nehezebb autóval megtanulni, mint egy kisebbel.
Rallye2.hu: Nagy váltásnak érezted a Rallye2 után a Rallye1-et?
Asi: Igazándiból nem, mert elég felkészültnek éreztem magam az előrelépéshez, bár a Suzukinál voltak félelmeim, de viszonylag könnyen megbirkóztam a feladattal, és nagyon jó év volt számunkra a 2000-es.
Rallye2.hu: Mennyire figyeled vagy követed a Rallye2 történéseit, versenyeit mostanában?
Asi: Őszintén szólva nem nagyon. Annyira csak, hogy tudom kik az aktuális bajnokok, kik mennek jól, tehát alapvetően képben vagyok, de semmiképpen se mondanám azt, hogy minden eseményről értesülök.
Rallye2.hu: Hát többek közt erre is jó a Rallye2.hu, hiszen, ha meglátogatsz minket, nálunk minden Rallye2-es hírt megtalálsz naprakészen. Hogy látod a Rallye2-t jelenleg, mi az, ami tetszik neked és mi az, ami nem vívta ki a szimpátiád a mai Rallye2-vel kapcsolatban? Mi az, amit megváltoztatnál a Rallye2-ben, ha tehetnéd?
Asi: Én úgy gondolom, hogy akkor lehetne igazán érdemi csatákat látni és vívni a Rallye2-ben, ha minden géposztály megerősödne és több versenyzőpáros lenne, akik megküzdenek a pontokért, valamint azért versenyeznének a srácok, mert akarnak, szeretnek és tudnak is jól versenyezni. Jelenleg azt látom, hogy nagyon kevesen vannak a Rallye2-ben a versenyzők, nem túl erősek a kategóriák. Fontosnak tartanám, hogy legyen három-négy kiugró fiatal tehetség a mezőnyben. Több csoportban is azt látom, hogy jó, ha hárman vannak, így gyakorlatilag alanyi jogon járnak a kupák annak, akik elindulnak. Legalább ennyi embernek kéne keményen csatázni csoportonként a bajnoki címért. És akkor ott lennének még a többiek… Voltak idén is egy-két ponton eldőlő bajnoki címek, de az ilyen harcokból kéne nagyon sok. Én abban látom a Rallye2 jövőjét, hogy egy valódi és komoly utánpótlás nevelő bázissá kell, hogy alakuljon és csak és kizárólag azokat a Rallye2-es versenyzőket kéne a Rallye1-be engedni versenyezni, akik a Rallye2-ben már valami ütős eredményt letettek az asztalra. Nem értek azzal egyet, hogy ha valaki egy harmatgyenge kategóriában dobogóra áll, az automatikusan elindulhasson a Rallye1-ben. Egy biztos: komoly erősítésre van szüksége a Rallye2-nek.
Rallye2.hu: A múlt után zárásként a jelenről és a jövőről kérdeznélek. Mik a terveitek 2011-re? Csak itthon vagy netán külföldön is szeretnétek szerepelni?
Asi: Ha minden jól megy, akkor Egerben kezdődik majd nekünk is a bajnokság április elején. Reménykedünk abban, hogy jól alakul számunkra a Magyar Bajnokság, és akkor elsősorban erre és a bajnoki cím megvédésére fogunk koncentrálni. Ha véletlenül valamiért mégis elúszna a Magyar Bajnokság, akkor mindenképpen valami nagyon komoly megmérettetésen szeretnénk részt venni.
Rallye2.hu: Köszönöm szépen a beszélgetést és sok sikert kívánok nektek a 2011-es esztendőre.
Salánki Gábor