Bencs Zoli ezúttal Kapás Attilával állt rajthoz a Szilveszter Rallye-n, ám a jeges, nyálkás aszfalt – másokhoz hasonlóan – velük is kibabrált, pedig nagyon élvezték az autózást a Hungaroringen és a környékén. Bencs Zoltánnal beszélgettünk.
Kapás Attila diktálta az itinered a Szilveszter Rallye-n, nem a bátyád, Gabi, ahogy azt már évek óta jól megszoktuk. Nagy volt az izgalom a rajt előtt?
Volt bennem némi drukk, éppen az jelentette a legnagyobb izgalmat számomra, hogy Gabi ezúttal a saját Historic-os Ladáját vezette, ami több, mint egy éve készült el. Gabi nem akart eddig a Historic Bajnokságban versenyezni, ezért csak edzéseken barátkozott a Zsigulival, de a Szilveszter Rallye-n elérkezettnek látta az időt ahhoz, hogy élesben is kipróbálja magát a volán mögött. Nagyon szeretjük a rallye-t, nekünk minden kilométer ajándék a versenyautóban, így szó sem lehetett arról, hogy otthon hagyjuk a Hondánkat, én is versenyezni akartam. Hozzám a jobb1-be Kapás Attila barátom ült be a mogyoródi futamra. Attilával régi, jó viszonyban vagyunk, tanítottam a lányát is, így ismerkedtünk meg. Anno még a skodás időszakunkban megbeszéltük, hogy egyszer megyünk együtt egy futamon, aminek most jött el az ideje, minden adott volt, hogy a tervünket megvalósítsuk.
Nem volt izgalmaktól mentes a versenyetek, és a csattanó sem maradt el a végén…
Valóban elég izgalmasra sikerült a Szilveszter Rallye-nk, a verseny után Baksai Laci meg is köszönte nekünk, hogy kinyitottuk nekik a kaput. Ugyanott estünk ki, mint ők, csak mi kicsit előbb, így átrendeztük Laciéknak a placcot, a ring külsőn. Nem volt nagy az ütközésünk, inkább csak látványosra sikeredett, de a becsapódáskor megsérült a lengővilla. Visszagurultunk a harmadik szakasz végén a szervizbe, nem tudtuk folytatni a versenyt. Negyedik fokozatban, kb. 7000-es fordulaton érkeztünk meg az utolsó kanyarunkhoz, szárazon biztosan felraktam volna még ötödikbe is a váltót. A belsőkameránk sajnos nem működött, de a testvéremék felvételeiről azt láttam, hogy tőle sokkal hamarabb kezdtem el fékezni, – ez nem meglepő, hiszen gyorsabb az autónk – de teljesen olyan érzésem volt, mintha jégre futottunk volna. Semmire sem reagált a kocsink, nem lassult egyáltalán, ezért egy menekülő kézifékkel meglassítottuk annyira, hogy a gumibálák közé essünk be, a Hondánk jobb oldalával.
Én azt gondoltam, hogy több gumisor van egymás mögé felsorakoztatva, de tévedtem, mert csak egy sor volt kirakva, majd másfél méter múlva jött is a kapu. Tisztelettel üzenném a rendezőségnek, hogy az ilyen helyekre máskor nyugodtan tehetnek ki több sor gumit is, hiszen oda rajtunk kívül többen is beestek és – emlékeim szerint – ott évekkel ezelőtt nem volt sem kapu, sem kerítés. Mindenki a villanyoszlopra összpontosított, hogy azt elkerülje, pont így tettem én is. Ez lett a vége. Utaztunk egyet, és amíg versenyben voltunk, addig jól éreztük magunkat.
2022?
Mindenképpen fogunk versenyezni, azt is elárulhatom, hogy valahol. De, hogy hol, azt nem tudjuk még. Többféle elképzelésünk van. Lehet a Rally1 ORC-ben, lehet a Rally2 Bajnokságban, de előfordulhat az is, hogy a Mitropa Kupában. Azon is gondolkodtunk, hogy ezek közül egyik sem lesz a mi utunk 2022-ben, hanem azt mondjuk, hogy mentünk már eleget bajnokságban, a jól ismert pályákon, ezért inkább elővesszük a bakancslistát – ez az én elképzelésem, Gabi egy bajnokságon szívesebben venne részt – és kinézünk 4-5 olyan klasszikus versenyt, amire én régen vágyok, illetve elérhető a számunkra.
Monte Carlo, Szafari, Új-Zéland… 🙂
😀 Mondom elérhető! 😀 Maradjunk a közelben, én már egy Tátra Rallye-val tökéletesen megelégednék. 😉 Úgyhogy a feladat adott, tavaszig össze kell raknunk egy mindkettőnk számára izgalmas és elfogadható versenynaptárt az előttünk álló szezonra, valamint a Szilveszter Rallye-n begyűjtött harci sebeket is helyre kell pofoznunk a legközelebbi megmérettetésünk előtt, bármi is lesz majd az.
Rallye2.hu – Salánki Gábor