Békési Ricsit és Tóth Gergelyt mindenféle gumiprobléma utolért a Kazincbarcika Rallye-n, de a srácok felülkerekedtek ezeken, és megnyerték az egyedi rajtengedélyes párosok kategóriáját. Békési Richárddal beszélgettünk.
Az egyedi rajtengedélyes, Rally3-as párosok közé neveztetek be a Kazincbarcika Rallye-ra, ami pályafutásotok második Rally2-es versenye volt. Milyen tervekkel álltatok oda a rajtvonalhoz?
Leginkább a versenykilométereket szerettük volna gyűjteni és mivel nekünk igen közel volt a Kazincbarcika Rallye, nem volt kérdés, hogy ott a helyünk, szerettünk volna mindenképpen részt venni rajta. Jövőre teljes szezont szeretnénk teljesíteni a Rally2-ben, így 2021-ben, ahol csak tudtunk ott voltunk, autóztunk, gyűjtöttük a tapasztalatokat. A Pálháza Rallye-ra is készültünk, elsősorban gyakorolni, felkészülni és tét nélkül autózni szerettünk volna a hazai pályákon.
Majdnem 20 másodperccel megnyertétek az egyedi rajtengedélyesek csatáját. Milyen volt a versenyetek?
A nyitó gyorsaságink elég kalandosra sikerült, mivel az első kitérőnél, ahol a rudabányai útról ráfordultunk a fehér aszfaltra és elindulunk Felsőtelekes irányába, ott majdnem sikerült háttal beesnünk. Nem számítottunk arra, hogy már reggel ennyire felhordásos lesz az út, mint amilyen volt, az autó pedig nem nagyon akart lelassulni a kanyar előtt. Azt elnéztem. Aztán az intermedia gumik szépen elmelegedtek, és a pálya felétől már csak amolyan nyúlós-málós módon próbáltak megkapaszkodni az úton, így elég sokat rajzóráztunk, de törekedtünk rá, hogy minden féktávra jól odataláljunk és természetesen a kanyarokra is fokozottan figyeltünk. Kánón, a kitérőnél történt valami, csak az volt a biztos, hogy összeakadt a kézifék munkahengere.
Beragadt a kézifék, és meg kellett állnunk nullára. Ezen is vesztettünk jó néhány másodpercet, majd az elmelegedett gumik miatt a sokakkal kibabráló jobb6-os kanyar nekünk is meleg lett. Láttunk az attrakciónkról külső felvételt, belülről mit ne mondjak bátortalanabbnak tűnt a megérkezésünk. 🙂 Ezután szerencsére a szakasz végéig más kalandunk már nem volt. A negyedik szakaszon, a második kanyarban, a felsőnyárádi temetőnél letöveztem kicsit a kanyart, ám vesztünkre a vízvető széle kivágta a guminknak az oldalfalát, onnantól kezdve jobb első defekttel mentünk a gyorsaságin. Az utolsó lassítónál döntött úgy a gumi, hogy ő megunta a dolgot, levált a felniről, semmi sem maradt a belőle. Ennek örömére majdnem bedobtuk az autót az árokba a féktávon, de ezt is megúsztuk. Sokan voltak velünk odafent, az biztos, hogy szorították a kezünket. Közben egy másik gumi a kör végére szálszakadt lett és ami drót csak létezett benne, az mind kiállt belőle, Ezt úgy vettem észre, hogy Sajókazán a cél előtti hosszú egyenesben már nagyon szitált az autó hátulja, amiből arra következtettem, hogy még egy defektet összeszedtünk. Örültünk, hogy a szervizparkig eljutottunk vele. A harmadik kör váratlanul problémamentesre sikeredett, bár Rudabányán jobb időre számítottam magunktól. Érzésre jó volt, de az óra mást mutatott. A záró, Szuhogy-Imola szakasztól tartottam egy kicsit, mert a lámpasorunkról tudtuk, hogy nem a legélesebb kés a fiókban, ráadásul beállítva is csak olyan éppen csak, hogy be lett.
Éjszaka még nem versenyeztünk, csak utcai autóval jártunk erre-arra, ezért teljesen nem volt idegen a dolog, csak versenykörülmények közt féltünk a sötéttől. De amennyire féltünk tőle, annyira jól sikerült végül, pedig kb. a rajt után nyolcvan méterrel már csak a tényleg nagy sötétséget láttam magam előtt. Az időnk jó volt, visszanézve a felvételét pedig azt mondom, hogy életem eddigi talán legpontosabb gyorsaságija volt ez. Nyilván utólag okosabb az ember, lát olyanokat a videón, amiket másképp csinálna, de ezeket a dolgokat kielemezve tudunk mindenből tanulni.
Elégedettek voltatok a verseny végén?
A legmerészebb álmunkban sem gondoltuk, hogy az első hely összejöhet. Nyilván próbáltunk úgy hozzáállni a futamhoz, hogy figyeljünk arra, hogy jól szerepeljünk, hogy lássuk, hogy min kellene javítanunk, mennyit kéne fejlődnünk, és tudtuk, hogy a mezőny is erős lesz. Szerencsésnek mondom magunkat, hogy a gumiproblémák ellenére a nap végére minden összeállt. Ritka eset, de a műszaki hibák elkerültek, nagyon jót versenyeztünk. Maximálisan elégedettek vagyunk az eredménnyel, de nem szeretnénk tőle elszállni, nem fogunk hátra dőlni, mert Pálháza a nyakunkon van.
Folytatás? Ezek szerint Pálházán…
Igen, addigra rendbe kell szednünk az autót, mert történtek vele olyan dolgok, amik törődést kívánnak, kíváncsian várjuk a Pálháza Rallye-t. Aztán pedig készülünk életünk nagy kalandjára, hiszen márciusban, Bartha Nándival ketten indulunk neki Afrikának, a Budapest-Bamako Rallye-n, a Honda CR-V-nkkel.
Rallye2.hu – Salánki Gábor
Köszönjük a segítséget támogatóinknak, illetve a Szepa Rallye Team-nek.
Köszönjük szépen a segítséget a barátainknak és a családunknak.