Bartha Nándor és Karetka-Ülkei Réka a Veszprém Rallye-n mutatott tempójához képest látványosan felgyorsult a Baranya Kupára, de Nándi legnagyobb meglepetésére a szemre igencsak biztató tempót az óra nem igazolta kellőképpen vissza, de elégedetlen mégis csak önmagával volt a futam végén, a pilóta. Az 5-ös kategória harmadik helye így is meglett, a csapatban pedig egy szentet avattak, mert ha az egyik szervizes nem korrigálja Nándi egy dühös pillanatában meghozott döntését, vagyis dobását, akkor aligha örülhettek volna a futam végén egy újabb bronzéremnek. Bartha Nándorral beszélgettünk.
Új dizájnnal hoztátok el a Peugeot 206-osotokat a Komlóra. Hogyan készültetek, és mi volt a terv a Baranya Kupán?
Veszprém után csaknem a legapróbb darabokra szedtük szét a kocsinkat, amit kellett, azt kicseréltük, és úgy voltam vele, hogy akkor már miért ne dobjuk fel egy kicsit az autónk külsejét az egyik kedvenc versenyemre? Kitaláltunk és felraktunk rá egy új matricázást az összeszereléskor. Ez úgy látszik, hogy meghozta nekünk a szerencsét a Baranya Kupára. A pályák nagyjából ismerősek voltak, én már jártam mindegyiken korábban, Réka viszont csak most ismerkedett meg velük.
A veszprémi produkciótok után – amire egyáltalán nem voltál büszke – Komlón azt mondtad, hogy mindenképpen gyorsabbak szeretnétek lenni. Szemre ez sikerült is. Milyen volt belülről a versenyetek?
Én azt éreztem, hogy kifejezetten elememben vagyok, csak érdekes módon ezt az érzést egyedül az óra nem támasztotta alá. 🙂 Nem tudom, hogy miért lehetett ez? Magammal egyáltalán nem, ellenben az autónkkal, tökéletesen meg voltam elégedve. A szervizes barátainknak viszont nem csak ezért tartozok óriási hálával. Az egyik gyorsaságin elszabadult az emelőnk, amit a szervizparkban, mérgemben úgy kivágtam az autóból, mint macskát sz@rni. 😀
De az egyik szerelőnk szép csendben visszatette az autóba, rögzítette a helyén, és ezzel iszonyatosan jó szolgálatot tett, mert az utolsó előtti gyorsaságin defektet kaptunk. Természetesen nyúltam az emelőért, amit a helyén találtam, még a gyorsaságin kicseréltem a kereket, és mehettünk tovább. Azóta is áldom a nevét a barátomnak, hogy helyettem is gondolkodott, ilyen hasznos döntést hozott. Simán elbuktuk volna a helyezésünkért járó pontokat és kupákat is.A verseny tök jó volt, élveztük, hogy nincsen csúszás, és örültünk az 5-ös géposztály bronzérmének. Úgy néz ki, hogy ez a pozíció az éves értékelésben is szinte biztosan a miénk lesz az idén.
Innen már csak előre van? Mi lesz a Salgó Rallye-val?
Lehetne föntebb kapaszkodni, van út felfelé, de én nem szeretnék rajta elindulni, mert ettől a bronzéremtől nem hiszem azt, hogy jobbat érdemlünk az év végén. Ha úgy alakul a Salgó Rallye után, hogy fentebb léphetnénk a tabellán, akkor biztosan nem megyünk el a Mecsek Rallye-ra, hogy ne rabolhassunk mástól pontokat. Vagy, ha mégis így lenne, akkor a cél után biztosan kiállnánk Pécsett. Salgótarjánban mindenképpen ott leszünk, de ezúttal nem Rékával, mert ő nem ér rá a verseny időpontjában. Bucsi Józsi barátom lesz a beugrós navigátorom, vele már többször versenyeztünk együtt, a Ladájával pedig nem tervez rajthoz állni a nógrádi megmérettetésen. A ceredi pályát én nagyon szeretem, a rövid végáttétel miatt szerintem kedvezni is fog a kocsinknak. Az lesz a legfontosabb, hogy célba érjünk. Az eredményünkön szerintem már nem tudunk változtatni, de mint mondtam, ha tudnánk sem fogunk, ennyi jár nekünk és pont. Ez az állás így igazságos, ahogy van, úgyhogy az első számú célkitűzés számunkra a jókedv, a móka és a mosolygás lesz a salgótarjáni gyorsaságikon.
Rallye2.hu – Salánki Gábor