Rallye2.hu
logo
…csak a Rallye2 -ről szól!

A pálya széléről néztük a többieket

A bükfürdői siker után rendkívül optimistán készültünk a Mecsekbe, az autó kész, szállás rendben, szervizcsapat nyugodt, én pedig szeretem a rallyet… 🙂 Baksai László és Nagy Béla írt nekünk a kalandos, bár fájóan rövid Mecsek Rallye-járól.

A versenyt megelőző vasárnap felírhattuk a pályákat, és ezt a lehetőséget meg is köszönném a rendezőnek, ha nem tett volna sértő és bántó nyilatkozatot egy helyi újságban. 🙁 Nem értem miért kell egy sikersportot sárba tiporni, mi tisztában vagyunk vele, hogy a válság mindenkit súlyt, de egy ilyen nyilatkozat után még kevesebb néző lesz a pálya szélén, kevesebb versenyzőnek lesz kedve itt versenyezni. Nincs néző, nincs szponzor, nincs szponzor, nincs pénz, nincs pénz, nincs rallye, nincs rallye, vagyis oda a szórakozás…

Tehát ott tartottunk, hogy vasárnap bejártuk a pályákat és Lacival megállapítottuk, nem lesz egy sima verseny. Természetesen nem úgy gondoltuk, ahogy sikerült, de erről kicsit később.

Csütörtökön az átvételekkel megkezdődött a 44. Mecsek Rallye. Délután prológ a Historyc EB előtt és mi egyből ugrottunk egy nagyot a közepébe. Laci hátra utcai kerekeket tett fel és Kővári Barna legnagyobb örömére nem sikerült egyenesen megtenni egy métert sem a feladat teljesítése közben. 🙂 Sajnos a cél után még a padkát is megcsíptük és majdnem sikerült felborulnunk. A fotósok örültek, mi adtuk sorra az interjúkat, de a jobb első kerekünk nagyon katasztrofális képet mutatott. Az alkatrészek beszerzése után hajnalra kész is lett az autó (köszönet a szerviznek!) és pénteken nekilódultunk a gyorsasági szakaszoknak. Nem jutottunk sokáig. Az első gyors felénél elkezdett melegedni a motor majd pedig a hegynek felfelé a műszerek nem a megszokott képet mutatták. Ez pedig azt jelentette, hogy felforrt a víz, hengerfejes lett a motor. Még kicsit bíztunk benne, hogy ha lehűl, akkor beindul de ő már nem akart többet versenyezni. Kiestünk. 🙁 Szomorúan ültünk a pálya szélén, néztük a többieket és imádtuk ezt a gyönyörű sportot. Később leparkoltak utánunk Raffaiék is. Az első kör végén sikerült legurulnunk a pályáról, összepakoltunk és hazafelé vettük az irányt. Ám ezzel nem adjuk fel, készülünk Aradra és remélhetőleg egy új és tartósabb motorral támadunk! Még nincs veszve semmi…

Ha tetszett a cikkünk kérlek oszd meg másokkal is!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.