Ruszó Krisztián és Geró Gabi azt hitte szerdán, hogy felkészült a salgótarjáni hétvégére pedig nem. Szombaton hajnali négy órára rakták össze a felkészítettnek hitt VFTS-üket, amit reggel elröpítettek Nógrádba, ahol egy technikai hiba miatt Krisztiánnak már az elején, az egész versenytől elment a kedve. De Gabi lelket öntött belé, amit nagyon jól tett, mert a P12 és a Lada kupa bronzérme mellé, még két power stage ponttal is gazdagodtak a célban. Ruszó Krisztiánnal beszélgettünk.
Elég kapkodós lett az indulás előtti néhány órátok, napotok. Mi történt veletek?
Mi sem gondoltuk, hogy így alakul, mert alapjaiban véve időben végeztünk a felkészüléssel. Szerda este minden készen állt, de csütörtökön délután észrevettük, hogy probléma van a motorral. Kizárólag azért, hogy nehogy a verseny előtt nyugodtan tudjunk aludni, vagy pihenni. A csütörtök éjszakát végig dolgoztuk, mert egy alkatrész kettétört a motorban. Motor kivesz, darabokra szed, pénteken, a debreceni srácok vonalba fúrták, – ezt nagyon köszönjük nekik – Orbán Norbi szombaton, hajnali négy órára összerakta az erőforrást, amiért végtelenül hálásak vagyunk neki. Bekerült a motor a kocsiba – köszönjük mindenkinek a rengeteg éjszakázást – és ezután indultunk el „frissen és üdén” Salgótarjánba.
Ahol az eredeti célkitűzést tudtátok teljesíteni, mert dobogóra állhattatok a P12-es kategóriában. Milyen volt a versenyetek ezután a nem várt kapkodás után?
Cered, amióta felújították, soha nem tartozott a kedvenceink közé. De most nagyon kellemesen csalódtunk benne. Úgy megkedveltük a verseny végére, hogy mentünk volna még rajta azonnal egyet. Vagy lehet kettőt is. 🙂 A rajt előtt óriási volt bennünk az elszántság, de már az első gyorsaságin – miután az éjszakai szerelés eredményeit nem tudtuk kipróbálni – a gázkar megakadt és Vizsláson maximum 5500-ig tudtuk leforgatni a motort. A cél után megoldottuk a problémát, de nagyon sok időt kaptunk, hetedikek lettünk a géposztályunkban az első gyorsaságin. Ez elvette a kedvem a további versenyzéstől, de Geró Gabi biztatott, hogy nincs semmi veszve, tapossuk, aztán javítsuk ki ezt a kis malőrt. Cereden annyira visszahűlt – 60 Celsius fokra – az autónk, hogy nem tudta leadni a maximális teljesítményét. Ezt majd csak a szervizben oldottuk meg, de ezután már stabilan hoztuk a szakaszok céljaiban, a P12 dobogós pozícióit. Az eredményekkel, – figyelembe véve a reggeli technikai gondunkat – teljesen elégedettek vagyunk. Szerettünk volna még előrébb végezni, de örültünk a harmadik helynek is a célban. Szereztünk két pontot a power stage-n is, így szomorúak egyáltalán nem lehetünk. Készülünk a következő versenyünkre.
Szombathelyre?
Igen. Murván nem mostanában mentem és az emlékek sem mondhatók szépeknek. A legutóbbi murvás versenyemen, Veszprémben felborítottam az akkor még A csoportos Ladámat. Ha minden összeáll, és tényleg el tudunk jutni Szombathelyre, akkor mindenképpen szeretnénk a futam előtt tesztelni, mert szükségünk lenne rá. Nem élesben szeretnék elkezdeni újra megbarátkozni a laza talajjal. Ha nem sikerül eljutni az Iseum Rallye előtti hivatalos tesztre, akkor rendezünk majd magunknak valamilyen lehetőséget, hogy ne az első gyorsaságin kelljen barátkozni a körülményekkel, a féktávokkal. Ebben az erős mezőnyben nincs lehetőség a próbálkozásra. Vagy a kezdetektől megyünk a géposztályunk elejével, vagy nagyon lemaradunk. Mi pedig mindenképpen az előbbit szeretnénk, az jóval szimpatikusabb.
Rallye2.hu – Salánki Gábor