Hibát vétett az Ózd Rallye utolsó előtti etapján a Neukirchner András-Guzi Róbert duó, amikor az itiner használata nélkül autózott a sötétben, a Királd-Sáta gyorsasági szakasz felé és ez a momentum a bajnokság szempontjából is döntő tényezővé lépett elő, események láncolatát indította el. Andrásék a siker kapujában szálltak ki a legfontosabb csatából, de panaszra így sem sok okuk lehet, hiszen a Rallye2 Bajnokság abszolút ezüstérme és az 5-ös géposztály bajnoki címe is egy szenzációs, elismerésre méltó eredmény egy olyan kiélezett szezon után, amit ők, Vizelli Károlyékkal és Szauer Gergőékkel produkáltak a 2016-ban. Neukirchner Andrást kérdeztük.
Rallye2.hu: Egy kicsivel másabb lehetett a felkészülésetek az Ózd Rallye-ra, mint az év többi versenyére…
Neukirchner András: Az autót szokás szerint, figyelmesen átnéztük, az üzemanyagcsöveket kicseréltük, mert szivárgott valahol a rendszer a salgótarjáni versenyünk során elég sok benzingőzt szívtunk be. A futóművön is visszább állítottunk, de igazából semmi extra vagy különleges munkával nem készültünk a végső, mindent eldöntő ózdi ütközetre, de igyekeztünk alaposak lenni. Fejben, lélekben viszont nagyon rá voltam feszülve a versenyre. Vasárnap reggel viszont már úgy ébredtem, hogy lesz, ami lesz, nem fogok idegeskedni, mosolygok, jobb pozícióban voltunk összességében, az volt a lényeg, hogy Karcsiék mögött tudjunk autózni.
Rallye2.hu: Ezt a tervet hellyel-közzel elég sokáig sikerült is tartanotok. Hogyan alakult a versenyetek?
Neukirchner András: Egészen jól. Új gumit próbáltunk ki Ózdon. Föltettünk egy idáig, számunkra ismeretlen Hankook garnitúrát, amivel eddig még egy centit nem mentünk. Kellemes meglepetést okoztak az abroncsok, mert azt számolgattam a nyitó gyorsasági végén, hogy sok helyen elspóroltuk és mégis csak minimális volt a lemaradásunk Szauer Gergőékkel és Vizelli Karcsiékkal szemben. A Sajókaza-Felsőnyárád egyáltalán nem kedvez az elsőkerék hajtású autóknak, mert nagyon csúszik az ottani aszfalt, ha megcsúszik rajta az elől hajtós kocsi nehezebb korrigálni, mint egy Ladát, vagy egy BMW-t. Mondtam is Kareszéknak, hogy itt adni fogtok nekünk 4 másodpercet, ami tizedpontossággal be is jött. Ekkor jött a Rudabánya, én erre készültem fel a legjobban. Tetszett a pálya, egy viszonylag biztonságos autózás mellett hagytunk bent kb. 5-6 mp-et, de ezek ellenére mi adtunk 4-et és így 3 mp hátránnyal értünk a szervizbe. Teljesen nyugodt voltam, jól álltunk, a rizikófaktort kizárólag Csomós Mixiék jelentették, ők beékelődtek közénk és Karcsiék közé. De ügyes, helyi versenyzőként őket vártam a végén a mezőny élére. Ez kis híján be is jött. A szervizben felraktunk egy közepes keverékű gumit, gondoltuk az jobb lesz a lágy helyett a több kilométeres második körre. De nem működött az akkori hőmérsékleten, így Királdon, a negyedik szakaszon el is páholtak minket 13 mp-el. Inkább visszaraktuk a végén a kopottabb lágyakat, amik hozták a korábbi formájukat.
Rallye2.hu: A kedvenced, a Felsőkelecsényt törölték és jött az utolsó előtti összekötő szakasz, ami az idei évetek legjelentősebb eseményeit hozta.
Neukirchner András: Lejöttünk az etapon és a gyűjtőállomást valahová a tankolózóna után képzeltük el fejben és nem vettük elő az itinert. Ez okozta minden baj forrását. Elmentünk egészen a rajtig, megérkeztünk rendesen az időnkre, ahogy kellett. Más órával nem találkoztunk az utunk során, csak ami akkor ott volt előttünk. Közben rájöttünk a hibára. Az időmérő állomást bevitték hátra, egy sötét részre és ott abszolút nem lehetett észrevenni. Rajtunk kívül többen is benézték azt az elágazást. Szerencsére később már volt annyi lélekjelenléte az egyik sportbírónak, hogy kiállt és lámpával jelezte a versenyzőknek az állomás helyét. A lényeg, hogy ezt benéztük, ez volt az eltévedésünk. Visszamentünk, megkerestük, majd újra visszatértünk a rajthoz, ahol már több autó is bent állt előttünk azok közül, akik egyébként mögöttünk rajtoltak volna. Megpróbáltunk a sor elejére jutni, mert ugyan a rajtidőnket, a helyünket már lekéstük, de szerettünk volna a lehető leghamarabb elrajtolni. Egészen az árok partjára húzódtam a bal kerékkel, 15-20 km/órával haladtunk, de nagyon szűk volt a hely. Ekkor történt meg az a szerencsétlen szituáció, amit azóta is rettenetesen sajnálok. Én úgy láttam, hogy elférek még Ruszó Krisztián és az autója mellett, de tévedtem. Kevés volt a hely, neki kellett elugrania előlünk, de sajnos így is lehorzsoltuk a kocsinkkal a bőrt a térdéről, meghúztuk a Ladáját, amit nagyon sajnálok, ezúton is – sokadjára – bocsánatot kérek tőle a történtekért. Örülök, hogy nem okoztam komolyabb kárt, vagy sérülést. Nem tesz ilyet az ember szándékosan, egy nagyon szerencsétlen helyzet volt ez. Sajnálom. Robi megkérdezte Krisztiánt, hogy hogy van, rendben van e, elnézést kértünk. Krisztián érthetően nagyon dühös volt, mondta a magáét, tegyük hozzá, hogy teljesen jogosan. De miután meggyőződtünk róla, hogy lábon van, nincs komoly baj bementünk a beíróba, ahová utánunk jött, kiszálltam, beszéltünk újra, miközben Robi a menetlevelet kezeltette, Krisztián jegyzőkönyveztette az esetet. Végül elrajtoltunk, de úgy voltam vele, hogy átmegyünk a speciálison, a kéziféket meghúzgáltam minden visszafordítóban, hogy legalább a szurkolók örüljenek egy kicsit, ha már a versenyünknek, a bajnoki címért folytatott csatánknak már lőttek. Aztán láttuk, hogy Szauer Gergőék kiestek, innentől szinte biztos volt Karcsiék győzelme is. Nem tudtuk, hogy mennyit késtünk, tudtuk, hogy nem keveset így meg sem próbáltam, értelmetlen lett volna túl gyorsan átküldeni az autót Királdon.
Rallye2.hu: Ezek után célba értetek, de mégsem örülhettetek az ózdi főtéren.
Neukirchner András: A célba érkezés után jött a felügyelőtestületi határozat. A versenyirodán megvártuk a döntést. A testület tagjai hosszasan keresték a megfelelő határozatot. Helyezésünk nem volt, vagy csak nagyon rossz, nem bírt semmilyen jelentőséggel, ha elveszik, mert 1 perc 20 másodperc büntetést kaptunk a késésünk okán, így nem volt mit elvenni. Kizártak minket az Ózd Rallye-ról. Tudtuk, hogy hibáztunk, nem is vitatkoztunk egy pillanatig sem a kizárásunk miatt. Közben Krisztiánt is megkérdezték telefonon, aki akkor már nyugodtabb volt, nem követelte a fejünket. Az indok a kizárásra végül nem is a baleset okozása, hanem a közúti közlekedési szabályok többszöri megsértése volt. Amikor mentünk vissza a kihagyott beíró felé, akkor lakott területen 100-al haladtunk. Ez így alakult.
Rallye2.hu: Ezzel elvesztettétek az abszolút bajnoki címet, a másodikak lettetek a bajnokságban. Örülsz ennek? Mert az év elején kerek perec kimondtad, hogy a célotok az összetett elsőség.
Neukirchner András: Ez jutott és azt mondom, hogy engem ez most nem viselt meg annyira, mint Guzi Robi barátomat. Ő a mostani hibát, a teljes terhével magára vette, azt vallja, hogy ő rontott. Be akarja fejezni az egészet. Én folyamatosan beszélem rá, hogy ne tegye, hiszen egész évben ez az egyetlen hibája volt, míg én kétszer is árokba tettem a kocsit. 2:1 az én „javamra”. A három hiba volt együtt sok. Remélem, hogy a téli szünetben sikerül meggyőznöm, mert nagyon ügyes szenzációs navigátor, jó barát és társ a kocsiban és akárhonnan nézzük, egy szenzációs évadot tudhatunk a hátunk mögött. Ennek ellenére nem biztos, hogy ott leszünk az éves díjátadó gálán, november 26-án, mert az ünnepség időpontja pontosan egybeesik a horvátországi Santa Domenica rallye show-al, ahová családostól fogunk elutazni. Számunkra ez lesz a jutalomjáték az évünk végére.
Rallye2.hu – Salánki Gábor