Bodogán Feri és Molnár Tomi annak ellenére, hogy a géposztályukban biztosan magáénak tudhatta az év végi bronzérmet és az összetett értékelésben nem érhették már el a dobogót, – mondhatni, hogy szinte tét nélküli volt számukra az Ózd Rallye – mégis maximálisan odatették magukat, a gyengébb kezdés után szépen kapaszkodtak felfelé, a kaotikus záró gyorsaságin pedig rakétaként törtek előre az eredménylista második helyéig. Három ezüstérmet is szereztek Borsodban, de ami a legfontosabb volt Feri számára az az, hogy jó barátját, Vizelli Károlyt és navigátorát, feleségét Vizelliné Jobbágy Évát a Rallye2 Bajnokság abszolút győzteseként köszönthette és ünnepelhette az ózdi célban. Bodogán Ferencet kérdeztük.
Rallye2.hu: Nektek igazából már nem osztott, nem szorzott az Ózd Rallye végeredménye. Nem vettétek emiatt túl lazára a felkészülést?
Bodogán Ferenc: Szerintem még komolyabban vettük a mostani versenyt, mint az eddigieket, mert Ózdra, végre már minden fejlesztésünk elkészült, tesztelhettünk mindent az autónkban, amit már a Baranya Kupán szerettünk volna kipróbálni. Az Ózd Rallye-t megelőzően két héttel, egy MARB futamon, a sátai szakaszon rendezett sprinten megkezdtük a felkészülést, elárulhatom, hogy egy rendkívül hasznos tesztet abszolváltunk ezzel a MARB futammal. Gyakoroltunk, formában tartottuk magunkat, hogy még ügyesebbek lehessünk az évad utolsó Rallye2-es megmérettetésén.
Rallye2.hu: Tehát tét híján is komolyan vettétek az ózdi, évzáró futamot. Milyen volt a hétvégétek?
Bodogán Ferenc: Minden a legnagyobb rendben indult. A csapatunk mindent megtett azért, hogy tökéletes lehessen a felkészülésünk. A futómű állításon túl csak több apró-cseprő dolgunk volt, például kardántengelyt kellett cserélnünk. A lámpákkal nagyon készültünk a sötét, éjszakai gyorsasági(k)ra. Otthon leteszteltük a fényforrásokat, remekül működtek. A tervezettnél később érkeztünk meg a szállásunkra, kalandosra sikerült az utazásunk az éjszakában. A házban, ahol laktunk nem volt befűtve, ezért éjjel „kicsit” fáztunk, de megoldottuk a dolgot, belülről melegítettük föl magunkat. Jól érezte magát a csapatunk. 🙂 Szombaton időben elkezdtük a pályabejárást, minden gyorsaságit fel tudtunk dolgozni időben és kényelmesen. Jó volt, hogy délutánra tették az adminisztratív és a technikai átvételt, ezek miatt nem kellett megszakítanunk a pályabejárást napközben. A gépátvétel előtti mérlegelésnek mi kifejezetten örültünk, mert nem voltunk tisztában az autónk súlyával. Kiderült, hogy van lemaradásunk az ellenfeleinkkel szemben, mert az egyik legnehezebb Lada a miénk a maga csaknem 1000 kilogrammjával, a P12 géposztályban. Hasonló, mint a Szauer Gergőéké, de a VFTS-ek könnyebbek tőle. Vasárnap reggel az első gyorsaságin egy kicsit bealudtunk. Mehettünk volna gyorsabban is, elég sokat zsebre raktunk Királdon. De nem aggódtunk emiatt, hajtottunk tovább. A Sajókaza-Felsőnyárád szakaszról már korábban hallottuk, hogy az egy elég különleges gyorsasági, óvakodjunk tőle, mert irtózatosan csúszik. A hír igaznak bizonyult. Nagyon oda kellett figyelni a csúszós aszfaltra, de sikerült jó időt mennünk. A harmadik gyorsasági talán a kedvencünk is lehetett volna, tempósan teljesítettük mind az egyszer, mert a második körben sajnos etap lett. Ezek tükrében a sátai szakaszt élveztük a leginkább. A második körben önmagunkhoz képest elég nagyot javultunk. A negyedik gyorsasági után sikerült előrelépnünk az abszolút ötödik helyre. Itt már gondoltuk, hogy ebből kisülhet valami szép eredmény, bár Neukirchner Andrisék még 20 másodpercre voltak tőlünk, de igyekeztünk tapadni az előttünk állókra, hogy, ha bárki netalán hibázik, akkor élhessünk a lehetőséggel, tudjunk néhány ponttal többet gyűjteni, esetleg dobogóra állni Ózdon. A mezőny eleje pokolian gyors volt, izgultunk Vizelli Karcsiékért és szerettünk volna nekik segíteni a csatájukban. De erre nem volt szükség, megoldották. Az utolsó gyorsaságin pedig minden felborult. Éreztük előre, hogy lesz valami, mert az extrém körülmények mindig alaposan átrendezik a papírformát, de ekkora változásokra nem számítottunk. Az élmezőnyből egyedül Vizelli Karcsiék teljesítettek úgy, ahogy kellett, én nagyon örülök a sikerüknek, azt szerettük volna, hogy ők legyenek a bajnokok, nagyon boldogok voltunk, hatalmasat ünnepeltünk együtt. De mindezek ellenére nagyobb lett volna az örömünk, ha a pályán dől el a bajnoki cím sorsa, nagyon sajnáljuk mindazokat, akiknek nem úgy jött ki a lépés a verseny végén, ahogyan azt eltervezték. Reméljük, hogy 2017-ben újra támadnak a srácok. Hogy a mi eredményeinkről is beszéljek egy kicsit elmondom, hogy a kategória, a Lada kupa és az abszolút értékelés második helye jutott nekünk Ózdon, amivel a géposztályunk harmadik helyén zártuk az évet.
Rallye2.hu: Láthatunk még titeket idén?
Bodogán Ferenc: A Mikulás Rallye-ra fix, hogy csak nézőként megyünk. Egy barátomnak megígértem, hogy egy rallysprintre elmegyünk közösen, ám ott is csak a pálya mellett foglalunk majd helyet. De a Szilveszter Rallye-n, buliból szeretnék elindulni, jó lenne a csapatunk tagjait megautóztatni köszönetképpen az egész éves kitartó és tökéletes munkájukért. A csapat mellett a támogatóinkat is óriási köszönet illeti a segítségükért. A Szilveszter Rallye-n kívül lesz még egy hely, ahová szintén szeretnénk eljutni, de oda garantáltan csak nézőként megyünk, bár biztosan jó lenne akkor is a volán mögé pattanni. Amennyiben Vizelli Karcsiék a Pirelli kupa győzelméért beülhetnek egy R5-ös versenyautóba egy teszt erejéig, akkor jöhet eső, lehet hó, nem tudjuk mikor lesz a teszt, ám mi mindenképpen ott leszünk a pálya mellett. Megnézzük őket és drukkolunk majd nekik kézzel-lábbal, síppal, dobbal, nádi hegedűvel :-).
Rallye2.hu – Salánki Gábor