Kopasz Krisztián Székesfehérváron ezúttal nélkülözte állandó navigátorát, Papp Lacit, akit a pilótája hasonló elfoglaltságai miatt kényszer szabadságon lévő Simon Niki helyettesített ezúttal a hófehér Hondában. Az összhang hamar kialakult az ideiglenes páros között, kupával zárták az első közös megmérettetést, ami után Krisztián pályafutása most könnyen lehet, hogy időlegesen stagnáló állapotba kerül, de az is lehet, hogy a világ túlsó felén egészen más irányba folytatódik. Kopasz Krisztiánt kérdeztük.
Rallye2.hu: Papp Laci nem tudott navigálni neked Székesfehérváron. Simon Nikivel milyen volt a közös munka, hogy esett rá a választás?
Kopasz Krisztián: Igazából Niki is ugyanabban a cipőben járt, mint én. Sorstársak lettünk. Az állandó pilótájának a felesége gyermeket vár, közeledik a szülés időpontja, mint Laciéknál. A kapcsolatot felvenni Szabó Bence barátom segített Nikivel, a Facebookon, megkerestem és így indult ez a közös történet. Teljesen rendben volt minden, jól navigált, hamar megtaláltuk az összhangot, köszönöm, hogy segített nekem Székesfehérváron. Azt, hogy lesznek e további közös versenyeink, még nem tudom. Egyelőre még azt sem tudom, hogy nekem lesznek versenyeim és, ha igen, mikor.
Rallye2.hu: Erre még visszatérünk, de előbb nézzük, hogy hogyan alakult a fehérvári versenyetek?
Kopasz Krisztián: Az elején nagyon lassan indult, rengeteget kaptunk. Volt több nyúlós, poros beláthatatlan kanyar az első gyorsaságin, azokat elspóroltam. Mindketten célba akartunk érni, Nikinek hazai verseny volt, kiadta az ukázt, hogy kupát kell szereznünk. Nem is akartam az autót odaverni sehová, mert tavalyról rossz emlékeim maradtak a Székesfehérvár Rallye-ról, akkor sajnos elég nagyot estünk. Az etapnak természetesen mi sem örültünk, utána már gyakorlatilag csak legurultunk a második helyért, hiszen Szepesi Marciék is rettenetesen elhúztak tőlünk, nem volt értelme a rohanásnak. Nem vállaltam felesleges kockázatot. Néhány apróbb megcsúszásunk akadt összesen. Egy teljesen tiszta verseny volt most nekünk a Székesfehérvár Rallye, amit a szervizes barátaimnak Lévai Ferinek, Csabinak, Tibinek és Gábornak, köszönhetően egy jól felkészített autóval teljesíthettünk és a végén sikerült begyűjtenünk a géposztályunk ezüstérméért járó kupákat és pontokat.
Rallye2.hu: Tehát akkor hogyan tovább? Hol állsz legközelebb rajthoz?
Kopasz Krisztián: Nem tudom. Hosszú idő után munkahelyet váltottam és egy olyan irányba indultam el, ami sokkal jobban köt már Amerikához, mint a korábbi feladataim. Nem biztos, hogy olyan sűrűn haza tudok jönni mint eddig, nem én fogom irányítani az utazásokat, kijelölni az időpontokat, ez most már nem az én kizárólagos döntésem lesz. Nehezebb lesz most úgy tűnik. Lacival beszéltünk arról, hogy a Salgó Rallye-n mindenképpen szeretnénk rajthoz állni, mert ott még én még nem mentem soha és az egy igazán legendás verseny. Bárhogy is alakuljon, az autó eladásán nem gondolkodom, nem adtam fel a reményt, hogy itthon versenyezzek. De lehet az lesz a következő lépcsőfok, hogy Amerikában folytatom valamilyen irányba a pályafutásomat. Nem tudom még most, hogy hogyan fognak működni a dolgok. Lehet még jobb lesz, mint volt, lehet rosszabb. Képlékeny még minden. De nem adom fel és bízok benne, hogy hamarosan, néha-néha, de lehet sokszor újra a Rallye2 versenyein is rójuk a gyorsasági kilométereket.
Rallye2.hu – Salánki Gábor