A negyedik gyorsasági szakasz után és az ebéddel egybekötött több mint másfél órás pihenő előtt a káldi gyűjtőben faggattuk a Rallye2-es versenyzőket az addigi élményeikről, a pályákról, kalandokról, hibákról, sikerekről, és arról, hogy egyáltalán hogy érzik magukat a Bükfürdő Rallye-n. Kíváncsiak voltunk arra is, hogy, hogyan látják a versenyzők, van e még lehetőségük a javításra, vagy megelégednének az aktuális helyezésükkel.Voltak, akiknek még a beállás előtti utolsó másodpercek is szereléssel teltek, voltak, akik jókedvűen beszélgettek, és akadtak, akik mikrofonok és kamerák kereszttüzében próbáltak lazítani egy kicsit. Az ebéd láthatóan jól sikerült, hiszen a teljes mezőny ott folytatta -kisebb társaságokba verődve- a jó hangulatú csevegést, ahol a tányérok kiürítése előtt abba hagyta. Tehát bátran kijelenthetjük, hogyha másra nem is, de csapatépítésre kiváló volt a negyedik és az ötödik gyorsasági szakasz közzé kényszerből betett pihenőidő. Természetesen a Rallye2.hu nem tétlenkedett a tétlenségre ítélt percek alatt. Íme néhány nyilatkozat a káldi sziesztázás helyszínéről.
Lukács Kornél: – Eddig nagyon jól éreztük magunkat. Egyedül azt sajnáljuk, hogy az első gyorsaságin kaptunk egy defektet, ami után gyakorlatilag megszűnt az egyik gumink és felnin érkeztünk a célba. 
A második szakasz már jobban sikerült egy kicsivel, a harmadik szakaszon pedig sajnos elakadtunk, mert kicsúsztunk, túlcsúsztunk a laza talajon és nézők toltak vissza a pályára, de ettől függetlenül jól éreztük idáig magunkat.
Bereczki Norbert: Hát ebből a „rettenetesen sok” gyorsasági szakaszból szám szerint öt jutott a mai napra és így négy gyors után a káldi pálya az, ami igazából rallye pályának nevezhető, és tényleg valódi, komoly élményt ad. 
A Hosszúpereszteg az lehet, hogy egy nagy összkerekes autóval élmény, de nekünk, a mi „szekerünkkel” az igazából nem az, ráadásul a verseny előtt az autónkban váltót kellett cserélni a szerelőinknek, – amit ezúton is köszönök minden segítőnek- és így most nem is a tolókerekes váltónkkal, hanem egy teljesen széria váltóval versenyzünk, tehát ez tovább csökkenti az élményfaktort némileg.
Kuncz Dezső: Nekem a verseny eddig nagyon jó, szeretem az ilyen pályákat is, nincs semmi bajom velük. 
A gond most a váltónkkal van, kidobálja a második fokozatot, a harmadikat pedig elég nehezen tudom kapcsolni. A kérdésnek azt a részét, hogy én hogy érzem magam, azt inkább most hagyjuk, mert nem vagyok 100%-os, ha saccolni kéne, akkor azt mondanám, hogy körülbelül 70 %-ot vagyok képes magamból kihozni. De nem adjuk fel, megyünk, ahogyan tudunk és ameddig bírjuk, ráadásul úgy tudom, hogy jelenleg a harmadik helyen állunk a csoportban, úgyhogy szeretném ezt a helyet a végén is megtartani.
Simon Gábor: Jól állunk, ha volna kategóriánk, akkor az elsők volnánk, de mivel a Mitsubishikkel megyünk együtt, így a negyedik hely a miénk. 
Őket üldözzük, de mivel kettővel kevesebb hajtott kerekünk van, mint nekik, így elég nehéz a feladat. A pályák szerintem elég jók, bár a hosszúperesztegit szívesen lecserélném valami másra, a Káld az teljesen rendben van. A kocsink tök jó, bár egy csavar most kilazult az egyik toronycsapágy kotyogott, de komolyabb problémánk szerencsére nem volt eddig.
Órai Balázs: Teljesen jól érezzük magunkat, jól is mentünk, másodikak vagyunk, és ez nagyjából a végére is borítékolható, mert az egyik gyorson Bereczki Norbiéknak ment jobban, a másikon nekünk, de míg ők 7-8 másodperceket adtak addig mi csak 2-3-at tudtunk gyorsonként ledolgozni. 
Jelenleg 13-14 másodperccel vezet, és ráadásul az a szakasz jön zárás képen, ami nekik megy jobban. Sok reményt már nem fűzünk a győzelemhez, nem adjuk fel azért, „küldjük”, és reméljük, hogy nem nő tovább köztünk a különbség. A pályák egyébként tetszenek, az autónak fekszik mindegyik, semmi kifogásom nincs ellenük, a harmadik gyors végén az egyik utolsó kanyarban azonban egy gyökér kilógott az útra, ami egy kis kárt tett a futóművünkben, a jobb hátsó toronyról leesett a csavar, és volt még egy pár apróság de ezek miatt nem kellett lassítanunk.
Szemmelroth Anetta: Nagyon–nagyon és nagyon tetszik a verseny is, küzdünk a többiekkel, igazi verseny van, hajtunk a másodpercekért. Az autónk az nagyon jól bírja, igaz Józsika a váltókart letépte, de azt visszahegesztettük, visszaszerkesztettük, nagyon élvezzük a versenyt, fantasztikus.
Rádóczi József: A verseny nekem is nagyon tetszik, tele vagyunk kalanddal, élménnyel, letörtem a váltókart egy az egyben, megforogtunk, de ahol most megforogtunk, ugyanabba a kanyarba egy körrel korábban már eleve csomagtartó tetővel érkeztünk, tehát ehhez viszonyítva már finomak voltunk. Szerettünk volna ezen a futamon nyerni, de Bereczki Norbiékat és Oriolékat igazából csak csipegetni tudjuk, legjobb tudomásom szerint még harmadikok voltunk a kör elején, most jelenleg nem tudok időket, de remélem, hogy meg tudtuk tartani ezt a helyezést, mert azzal úgy elégedettek lennénk nagyon.
Kondor Lajos: Hogyan is kezdjem… Annyira nem élvezetes olyan beállításokkal versenyezni, amivel az autót nagyon nehéz úton tartani, mert össze vissza ugrál, nem beszélve arról, hogy beültünk úgy a kocsiba, hogy –bevallom- felkészületlenül kezdtünk neki ennek a futamnak. 
Nem sikerült kellő mennyiségűt tréningezni, nem megfelelőek a beállításaink, a gumikat is át kellett cserélni elölről hátra, hátulról pedig elölre, mert ami most elöl van az ugyan nagyon jó sárra, de nincs oldaltartása, ezért az első körben úsztunk jobbra-balra, a másodikban már tudtunk gyorsulni, de az a baj, hogy Bereczki Norbi annyival ver, amennyivel nem szégyell.
Baksai László: Életemben nem mentem még ennyire pontosan, nagyon figyelni kell minden féktávra, minden befordulásra. Nem mondanám, hogy a nézőknek megyünk, kicsit próbálnánk az időre figyelni és a kocsit óvni. 
Nagyon tetszenek a pályák, amikor sarasak voltak jobban feküdtek nekünk, mert akkor nem jött ki annyira az autók közötti motorerő különbség. Miután felszáradtak a pályák, már elég rendesen kapunk, de még így is vezetjük a kategóriánkat négy másodperccel. Az utolsó gyorsaságin fog eldőlni minden, de valószínűleg ott nagyon fogunk kapni, mert már nagyon felszáradt, de bízok benne, hogy leesik az eső.
Gál Attila: Igazából mi azért jöttünk el a Bükfürdő Rallye-ra, hogy keresztbe-kasba autózhassunk a hátul hajtott BMW-nkkel, ami eddig igazából sikerült is. 
A körgyors az nagyon jó, kezdünk ráérezni, a második körben már nagyon sokat tudtunk hozni, de ez leginkább annak köszönhető, hogy reggel egy kicsit bátortalanul kezdtem. Hát a második pályát nyugodtan nevezhetjük autógyilkosnak, ezt a többiek is elmondták. Ezek ellenére ott is igyekszünk, az autó jól bírja, és mi is megpróbáljuk bírni az iramot.
Medvecz Péterné: Kalandunk az volt az első körben elég sok, az első rajt után rögtön elment az átbeszélőnk, ezért csak nagyon nehezen tudtunk kommunikálni. 
Emiatt volt egy csomó megforgásunk, stb, ezért mondhatni, hogy leküzdöttük magunkat a pályán. A második gyorsasági szakasz felénél leesett a turbócsövünk, ezért csak szépen lassan, „lájtosan” teljesítettük ezt a pályát, nagyon sok másodpercet zsebeltünk be itt. A második körre összeszedtük magunkat, műszaki probléma mentesen haladtunk, ami az időeredményeken is meglátszik már. A pályák nagyon tetszettek, főleg így, hogy már sokat száradtak, a kocsi most már abszolút fogható volt, nem csúszkált, minden rendben volt.
Vingler Attila: Nekem egy kicsit szokatlan a murva, lévén, hogy 20 évet aszfalton töltöttem el, pályáról jöttem, ezért még számomra teljesen idegen ez a dolog, főleg úgy, amilyen állapotban van a második és a negyedik gyors. 
Ez számomra borzasztóan furcsa, csúszkálunk is rajta bőven. 28 másodperc előnyünk van, ezt kell beosztanunk a hátralévő egy szakaszra.
Szabó Ferenc: Tetszenek a pályák, kalandunk is volt, az egyik gyorsasági a nézők, vagy valaki behúzta-behúzták a gumilassító gumiját a nyomba és azt az autó bal elejével elég rendesen elkaptuk. 
Az eset miatt úgy elment a futóművünk, hogy úgy érzem, mintha csak lebegne az autó, úgyhogy, nem érzek szinte semmi tapadást a VFTS-en. Próbáltunk állítani az összetartáson, de hát még mindig nem az igazi, valahogy szétállnak a kerekek, nem igazán tudunk most vele mit kezdeni. Legfőbb célunk jelenleg a célba érés, mert elég messze vagyunk már az elejétől és a kategóriánktól, de mindenképpen szeretnénk a célvonalon áthaladni.
Neukirchner András: Az autónkkal jelenleg minden rendben van, az első káldi gyorson elferdült a hátsó kereszttartónk, aztán a következő szakaszon el is tört, ezért volt egy hat perces késésünk, de beértünk és sikerült meghegeszteni a szervizben. 
Azóta teljesen rendben vagyunk műszakilag és ez az időeredményeinken is látszik, mert a második Hosszúperesztegen majdnem egy másodpercet adtunk a teljes kategóriánknak. Úgyhogy nagyon jó, tetszik a verseny, főleg a második, a Hosszúpereszteg-Bögöte szakasz, de a káldi is jó, az is teljesen rendben van, jó a pálya, jó a verseny, örülök, hogy itt lehetünk.
Kunya Dávid: Volt kaland… volt kaland. A verseny nagyon tetszik, nagyon jók a pályák. Kalandjaink sora már tegnap elkezdődött, mert műszaki probléma miatt kikéstünk és kaptunk egy perc büntetést. 
Ma a második gyorson becsúsztunk, pár percet ott hagytunk, de dolgozzuk lefelé folyamatosan. Jól megy, a szakaszok kezdenek felszáradni, tetszenek is, jó lesz ez!
Salánki Gábor