Hofbauer Tamás és Harmos Gergely sikerrel teljesítette a Salgó Rallye-t, de a 6-os géposztályban begyűjtött ötödik helyezéssel egy csöppet sem volt elégedett a pilóta, előrébb várták magukat. A leginkább mégis az bántja, hogy ez nem csak a nógrádi futamon, hanem az év összes aszfaltos futamán megtörtént, így a Mecsek Rallye-t ki is húzták a versenynaptárból, a tervek szerint csak a Mikulás Rallye-n teszik legközelebb próbára a tudásukat. Hofbauer Tamással beszélgettünk.
A Baranya Kupán nem voltatok ott, bő két hónap szünet után ültetek be újra Citroenetekbe. Mit vártatok a Salgó Rallye-tól?
Veszprémből jó eredménnyel tértünk haza, abszolút negyedikek lettünk a Balaton partján. A Salgó Rallye-ról szép emlékeink voltak, hiszen tavaly ott ültünk először be egy Citroen C2-es versenyautóban, és akkor elég jól sikerült vele a bemutatkozásunk, rögtön beleszerettünk az R2-es kisautóba. Akkor a versenyt az én hibám miatt nem fejeztük be, mégis jó emlékként gondoltunk a 2018-as, nógrádi futamunkra. Ezek miatt bizakodóan vártuk a rajtot, szerettünk volna ugyanolyan eredményesen szerepelni, mint tavaly és ezúttal a célban akartuk befejezni a versenyt.
A célba érkezés ebből sikerült, de valami nem volt kerek a pályákon. Milyen volt a versenyetek?
Az első gyorsasági szakasz rajtja előtt máris jelentkezett egy technikai problémánk, elszakadt a kuplung bowden. Úgy volt, hogy el sem tudunk rajtolni, de a sportbíró, aki vezette az állomást, engedélyt adott arra, hogy önindítóval megpróbáljuk belökni a kocsit, aztán ha sikerül, akkor teljesíthetjük az első gyorsaságit. Sikerült, de rengeteget kaptunk. A második szakaszon már megkezdtük a felzárkózást, de nem tudtuk teljes egészében elkapni a fonalat. Vagy a reggeli malőr, vagy valami más, azt nem tudom, de alaposan rányomta a bélyegét az egész versenyünkre. Mi belülről úgy éreztük, hogy viszonylag jól megyünk, de a stopper szerint más volt a helyzet. Eltaláltuk a féktávokat, jó volt a kanyarsebességünk, de a szakaszok végén az óra nem ezt mutatta. A mátrakeresztesi nagy esővel nekünk sem volt szerencsénk, éppen a rajtban álltunk, amikor leszakadt az ég.
Kemény, slick gumi volt fent a kocsin, talán az első három kanyarban találtunk még elfogadható a tapadást, onnantól kezdve viszont még 50-nél is képes volt felúszni alattunk a kocsi. Örültünk, hogy elgurultunk a célig. A versenyen nem találtam az összhangot sem az autóval, sem önmagammal, de még ezúttal szerintem az autón belül sem. Hozzáteszem, hogy eszem ágában sincs másra mutogatni, én ültem a volánnál. A magam nevében nyilatkozhatok, én abszolút csalódott vagyok, sokkal jobbra számítottam annál, mint amit végül elértünk. De ez nem csak a Salgó Rallye-ra igaz, hanem a 2019-es év valamennyi aszfaltos versenyére is, mert egyszerűen egyik sem akart összejönni. Egyiken sem sikerült olyan eredményt elérnünk, mint az egyetlen murván. Az volt a tervünk az év elején, hogy valahol a géposztály elejében fogunk autózni, ám erre sajnos nem sokszor volt idén példa. Ezért döntöttünk úgy, hogy 2019 ennyi volt nekünk.
Nem lesztek ott Pécsett?
Versenyautóval biztosan nem, nézőként még lehet, hogy elutazunk az évzáró futamra. A murva amúgy is jobban fekszik nekünk, és jobban is sikerült, mint az aszfalt. Valószínűleg legközelebb mi már csak a Mikulás Rallye-n fogunk részt venni.
Rallye2.hu – Salánki Gábor