Igazi hullámvasút volt az idei Rallye2-es szezon, valamint a Mikulás Rallye is Baksai Lacinak és Erdei Zolinak, sokáig elég jól álltak ám jött a klasszikus kérdés, hogy fej, vagy gyomor, ők pedig ide és oda is kaptak kettőt-kettőt. A fiúk és az autójuk, Klotyesz harca nyolc futam után X-re áll, arról pedig a Szilveszter Rallye fog dönteni, hogy valójában ki is az úr a háznál. Baksai Lászlóval beszélgettünk. (Fotó: Gajár Gyula, KGB Gyula Photography)
Remekül kezdődött, de fordulatosra sikerült a Mikulás Rallye nektek.
Igazából a decemberi, veszprémi hétvégénk hűen tükrözte az egész évünket. Egyszer fent, egyszer lent. Nem kezdtünk rosszul, bár azt éreztük, hogy eleinte még sokat bent hagytunk, kellett pár kilométer mire bemelegedett a kezem és a lábam. Ezért is kaptam fel a fejem Várpalota céljában, amikor kiderült, hogy a kategória második ideje került a nevünk mellé. Ekkor elhatároztuk, hogy a Kislőteret megnyomjuk, de elkövettük azt a hibát, hogy elkezdtük a saját időnket az R2-es autóval versenyző párosok eredményéhez mérni. Ez meg is hozta a gyümölcsét. Egy ugratós részt túlzottan elvállaltam, ötödikben száguldottunk, holott bőven elég lett volna, ha csak harmadikig kapcsolok fel. Még lehet az is sok lett volna. Nekiugrottunk egy kicsit a partoldalnak ettől a harmadik kilométer táján ledefektelt az egyik kerekünk. 15 kilométert mentünk defekttel, de nem volt okunk komolyabb panaszra, mert még így is megszereztük az ötödik helyet a Ladák közt. Ami nem sikerült az első körben, gondoltuk, hogy megpróbáljuk a másodikban, odapirítunk Várpalotán, hátha sikerül előrébb lépnünk. Sikerült, jót mentünk, a géposztály harmadik helyét szereztük meg. Azt tudtuk, hogy elhasználtuk a pótkerekünket, de a cserefelnire egy olyan gumi lett felszerelve, ami jó minőségű volt ugyan, de korábban már javították az odalfalát. Tudtuk, hogy ha valahol megütjük, az lesz az első dolga, hogy elengedi a levegőt. Ez a legelső jobbos kanyarban történt meg. Félre álltunk, kicseréltük a kereket, és ott, ahol a pálya majdnem összeért levágtunk kb. 10 kilométert a gyorsaságiból, kigurultunk a célig, és azt mondtuk, hogy köszönjük szépen, leadjuk a menetlevelet. Slick pótkerekünk maradt csak, azzal nem sokra mentünk volna a saras murván.
Mondhatjuk, akkor a szokásost, miszerint amíg mentetek, addig jól mentetek?
A defekteket leszámítva igen. Ráadásul szeretjük Veszprémet, kedveljük az extrém saras pályákat, ebből a szempontból nem lehetett okunk panaszra, alapvetően jól éreztük magunkat. A legérdekesebb az volt, hogy Várpalotán alig láttunk a ködtől, a Kislőtéren pedig ragyogó napsütésben autózhattunk. Köszönjük szépen a szponzorainknak és minden segítőnknek a teljes idei évet. A PSZA Motorsport csapata erőn felül teljesített azzal, hogy életben tartották az autónkat. Egész pontosan Zoli autóját, amiért nagyon hálás vagyok neki is.
Ennek nagyon búcsúzkodós szaga van. Ennyi volt az év? Mi lesz 2020-ban?
Pontosat még nem tudok, de 85%, hogy marad alattunk „Klotyesz”, a mostani Ladánk, de minden erőnkkel azon vagyunk, hogy a maradék 15%-ot feltornázzuk, és esetleg sikerüljön átülni egy új autóba. Az arányt szeretnénk hamar megfordítani, de biztosan maradunk Ladában. A többi nem rajtunk múlik. Ja! Neked is köszi az idei munkád. 🙂
Nincs mit, szívesen, nekem a megtiszteltetés, hogy írhatok rólatok. 🙂 A jövő évi tervekről beszéltél, de az idei év végéről továbbra sem.
A Szilveszter Rallye piszkálja a fantáziád? Értem már. 🙂 Megyünk, ott leszünk, csapatunk egyet a Hungaroring környékén. De ezúttal nem Zolika olvassa majd az itinerem, mert nem ér rá, helyette Hajdu Niki lesz a navigátorom. Bízunk benne, hogy végre jó lesz minden. Klotyesz idén négyszer célba vitt, négyszer pedig nem. Három a magyar igazság, negyedik a ráadás, ez is megvolt a Mikulás Rallye-n. Innentől újra a jó szériának kell következnie, arra törekszünk a majd a Szilveszter Rallye-n a jókedv mellett, hogy pozitív mérleggel zárjuk le a 2019-es esztendőt.
Rallye2.hu – Salánki Gábor