Ivony Csaba és Kreicsi Bálint Egerben mutatkozott be a Rallye2 mezőnyében és Miskolcon, még ha szerencsés körülmények között is, de kupákat szereztek a géposztályukban. Szerencse ide, mázli oda, azt azért ne feledjük, hogy a jó eredmény csakis annak tud az ölébe hullani, aki megfelelő teljesítménnyel karnyújtásnyira kerül az előkelő pozícióktól. Csabáék pedig ott voltak. Ivony Csabával beszélgettünk.
Hogyan készültetek a miskolci versenyre?
Kezdhetem egy kis bemutatkozással? Nem nagyon ismerünk senkit a mezőnyben és szerintem minket sem ismernek a versenyzőtársaink.
Egészen nyugodtan, hiszen még korábban nem találkoztak veletek a Rallye2.hu olvasói és ezek szerint a Rallye2 versenyzői sem.
Mi korábban amatőr versenyeken indultunk együtt, illetve az RTE-ben is versenyeztünk. Csak akkoriban fordított felállásban. Bálint vezetett, én pedig navigáltam. Nem olyan régen készült el az autóm, amit nagy részben Bálint épített. Így most fordult a felállás. Mentünk együtt egy pár amatőr futamon, de az igazi próbatétel a tavalyi Salgó Rallye volt, ahol a Rallye2 mezőnye előtt akkor már másodjára előfutottam. Erre az évre néhány MARB versenyt terveztünk, de az üléseket és az öveket is cserélni kellett. Miután ezt megtettük már nem sok minden választotta el az autót attól, hogy alkalmas legyen a Rallye2 mezőnyben történő indulásra. A barátaim ezért azt javasolták, nevezzünk ide, az éles mezőnybe. Eger után mérhetetlenül boldogok voltunk, mert sikerült célba érni. Mást nem is kívánhattam kezdésként. Mint tudjuk, evés közben jön meg az étvágy, ezért neveztünk a Miskolc Rallye-ra is. Szerencsére az autó egyben volt, azon nem sokat kellett dolgozni. Inkább a pályabejáró kis Compactot kellett rendbe hozni, mert annak Egerben kiszakadt a hátsó gátlója.
Hogy sikerült a versenyetek és mik voltak a tervek?
Miskolcra sem volt más célunk, mint Egerre: tanulni, végig menni, és célba érni. Nem is igazán néztük nap közben a helyezéseket, ezért is volt nagyon nagy meglepetés nekünk a P13-as kategória 2-ik, illetve az abszolút értékelés 13-ik helyezése. Ez az első kupám, amit pilótaként kaptam és talán Bálintnak is ez az első navigátorként szerzett serlege. A helyezésünkkel elégedettek voltunk, de helyén kezeljük a dolgokat. Az autó teljesítménye sem erre a helyezésre való, valamint nekem is sokat kell még tanulnom, hogy reálisan ide érjünk. Tisztában vagyok azzal is, hogy ehhez, a számunkra remek eredményhez kellet a nálam sokkal ügyesebb pilóták kiesése is. Bálint – mivel remek pilóta – nagyon nagy segítségemre volt, mint navigátor. Hajtott, ahol kellett, nagyon sok hasznos tanáccsal látott el. Mivel a bizalom kettőnk között régen megvan, bátran támaszkodtam rá. A pályákat imádtam, nagyon változatosak voltak. Sajnáltam, hogy az utolsó körre annyira felhordásosak lettek a mezőnytől de ez van, ezt is meg kell tanulni kezelni.
Ott lesztek-e a következő bajnoki futamon, hol mentek legközelebb, mik a tervek?
Szombathelyen nem indulunk, talán majd Székesfehérváron. Az az igazság, hogy 2018-ra az Eger és a Salgó volt tervben. Eger azért, mert már nagyon akartam menni valahol, a Salgó meg azért, mert itt vagyunk itthon. Már Miskolc is egy plusz futam volt, de ahogy korábban mondtam, evés közben jön meg az étvágy. A Baranya Kupára azért szeretnék menni, mert annak idején Pécsre jártam fősuliba. Bakker, de rég volt. 🙂 Imádom azt a várost. Jó lenne egyszer versenyezni is ott. Ha mást nem is sikerül idén elérni, akkor is nagyon fogok örülni. Talán 48 évesen én vagyok a legidősebb kezdő. 🙂 Mások ilyenkor már szögre akasztják a sisakjukat, nekem meg most kellett újat vennem 🙂 Ez van, későn érő típus vagyok.
Köszönjük a segítséget:
